Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-22 / 13. szám
Rejtvényünkben a Napkirálynak is nevezett XIV. Lajos mondását és ágyúinak feliratát fejthetik meg. Készítette: G. J. A 11-es számú keresztrejtvény helyes ♦ megfejtése: Boszorkányokról, minthogy nincsenek, ne essék szó! A tizennégy helyes megfejtés után könyvjutalomban részesült: Nagy M., Diószeg (Sládkoviéovo), Soós M.. Tallós (Tomaáikovo), Cirok E.. Komárom (Komárno), Tasnádi I., Köbölkút (Gbelce), Fazekas J.-né, Érsekújvár (Nővé Zámky), Budai M.. Ragyolc (Radzovce), Szalay T„ Tornaija (Safárikovo), Mládenec L-né. Bodrogszerdahely (Streda n/B), Pócsik L-né, Nyitra (Nitra), Klajber M., Somodi (Drienovec). Pelle E.. Rimaszombat (Rim. Sobota). HELYREIGAZÍTÁS A 9-es számunkban közölt rejtvény helyes megfejtése: (Uram, előkelőnek születni nem érdem; sokkal inkább az), ha valaki egyszerű származású és magasra emelkedik. Olvasóink elnézését kérjük! nő/13 „Hol a tojás, piros tojás . . . Már közeleg a nap, amikor a kitáruló ajtón belépő vendégek így köszönnek: „Jó reggelt, jó reggelt kedves liliomszál Megöntözlek rózsavízzel, hogy el ne hervadjál. ” A locsolás után sonka, kalács, sütemény, bor. pálinka kerül az asztalra, a piros tojás — vagy napjainkban inkább az üzletben vásárolt csokitojás, -n)>uszi, -kakas — mellé. S a háziasszony örömmel ülteti le vendégeit. Mindez rendben is lenne, csak .. . Este pityókos dülöngélő kamaszokat látni az utcán. Egy pici ital igazán nem árthat, mondják a vendéglátók, s miközben színükig töltik a poharat. nem gondolnak arra. hogy a gyerekek nem csak egy helyre látogatnak el. . . Ezek a gyanúsan csillogó szemű, félrecsúszott nyakkendőjét, sápadt, hangoskodó kamaszfiúk sokkal szánalmasabb és visszatetszöbb látványt nyújtanak, mint a déltájban rogyadozó léptekkel haza igyekvő felnőttek ... Tényleg nem gondol arra a „szives” házigazda, hogy mennyit árthat az igyekezete ...? Még egy — aránylag új — jelenségről szeretnék szólni. Divat lett, főleg a lakótelepeken. hogy kisebb csoportokba verődött gyerekek lakásról lakásra járnak, az idegenekhez is becsöngetnek. A húsvéti népszokás lényegéről fogalmuk sincs. Nem mondanak versikét, 5 a vízzel felhígított kölniért nem hímes tojást várnak cserébe, hanem pénzt. A lépcsöházban aztán kipirult arccal számolják a „zsákmányt”. S mert örülni csak a pénznek tudnak, a ráadásul kapott piros tojást a sarokba vágják, vagy összetapossák a liftben... KANIZSA ISTVÁN J Az egyik szemem sír, a másik nevet Adódnak ilyen helyzetek. Sorban álltam egy gyümölcsösbódénál, mert különösen szép banánt árultak, s egy nénike állt előttem. Kicsike, törékeny öregasszony, aki — miután felszólították, hogy „tessék kérni!” — szerényen, vagy talán inkább szégyenlősen imigyen szólt: Kérek egy banánt! — Igen, egy kiló banánt — ismételte az eladó. A néni nagy zavarban, de azért magyarán. nehogy elkéssen a figyelmeztetéssel, megszólalt: — Jaj, lelkem, dehogy egy kilót, csak egy darabot, egyetlen banánt kértem. Az eladó fürge keze megállt a levegőben. Álmélkodva, mint aki nem hisz a fiilének, kérdezte: — Egyet, egy darabot? A néni megkönnyebbülve, hogy nem kapott gorombaságot, amiért ilyen bagatell dologgal zaklatja, magyarázni kezdte. V ' — Tetszik tudni, kicsi a nyugdijam, s ha meggondolom, nagy könnyelműség tőlem, hogy banánt veszek ... De amikor annyira szeretem — mondta restelkedve. Az eladónő azonban egy pillanat alatt magához tért álmélkodásából a szokatlan rendelés fölött, s már mondta is: . — Igen, egy banán, egy szép, érett banán. Öt harmincat kapok. A nénike szöszmötölve kotorászta elő pénztárcájából a kívánt összeget, és nyújtotta át az eladónak. így nem láthatta, amit én láttam, hogy az eladó két szép banánt csúsztatott a zacskóba, egy helyett. s még meg is toldta néhány szóval kedvességét. — Remélem, ízleni fog. és jó egészsé- • get kívánok magának! — Én is magának, kedvesem! — mondta a néni. és gyanútlanul csúsztatta be a zacskót táskájába. — Tessék kérni! — fordult felém az eladó. — Másfél kiló banánt kérek — mondtam olyan hangon, mintha elvarázsolt tündérhez szólnék. Nem voltam egészen biztos abban, hogy a sebtében mérlegre vetett banánfürt nyomott-e másfél kilót, ám ez most nem is érdekelt. A csomagot a táskámba tettem, és őszintén kívántam sok-sok örömet az eladónak az új esztendőben. — Magának is! — mondta röviden, s már szólt is az utánam következőnek: — Tessék kérni! ORDÓDY KATALIN (nő 23)
