Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-06 / 2. szám

pant kiegyensúlyozott mezőnyben az utolsó előtti játéknap összecsapásait megelezően még három válogatott pályázott — csaknem egyforma eséllyel — a végső győzelemre. Sőt, még az utolsó találkozó előtt is maradtak kérdőjelek. Minden mérkőzésnek volt tehát tétje, s egyetlen összecsapást sem lehetett előre lefutottnak tekinteni. A nem mindennapi kiegyensúlyozottságról tanúskodik többek között az a tény is, hogy a világbajnok szovjet csapat mindössze 5 góllal lőtt többet, mint amennyit kapott. Ha már a számoknál tartunk, még egy érdekességet említek. A legtöbb gólt — noha valamennyi találkozójukat elvesztették — a dél-kóreai lányok dobták, mérkőzésenként több, mint huszonkétszer találtak a hálóba. Váratlan megoldásokkal, gyorsaságukkal, szemfülességükkel és olykor akrobatikus cseleikkel ők jelentették a VB kellemes színfoltját. Ha védekezni is megtanulnak, a legjobbak számára is kemény diót jelentenek majd.

Ä kétszeres olimpiai bajnok, a szovjet válogatott az előző világbajnokságok során még egyszer sem állt a győzelmi dobogó legmagasabb fokán. Az aranyérmeken eddig öt ország, Csehszlovákia (1957), Románia (1962), Magyarország (1965), Jugoszlávia (1973) és az NDK — amely négy világbajnokságon szerepelt és háromszor lett első (1971, 1975 és 1978) osztozott. A statisztikusok a VB előtt összeállítottak egy világbajnoki örökranglistát: Magyarország, Jugoszlávia, NDK, Csehszlovákia, Románia sorrenddel.

Persze, a régi dicsőségből nem lehet megélni s az elődök kiharcolta pozíciók ma már nem sokat jelentenek. A közelmúltban elért erecimények már inkább számítanak, bár — s ezt a VB is igazolta — a papírforma könnyen felborul. A legékesebb bizonyíték: a háromszoros világbajnok NDK lemaradt a győzelmi emelvényről.

A csehszlovák lányok bíztató eredményekkel és egészséges önbizalommal felvértezve utaztak Magyarországra. Derűlátásukat a norvégjai tornán elért NDK elleni értékes győzelmükre alapozták, s nem utolsósorban a VB előtti magyarok elleni budapesti döntetlenre, majd a nyárasdi (Topol'níky) visszavágón elért egygólos győzelemre, mely igazolni látszott jó formájukat.

A szakvezetők és edzők az elutazás előtt bizakodóan nyilatkoztak. Csík János, a magyar válogatott „kormányosa" ugyan a nyárasdi mérkőzés után megjegyezte, hogy a csehszlovák lányok formaidőzítését kissé korainak találja, szavait azonban senki sem vette komolyan. Aztán jöttek a világbajnoki mérkőzések és a kiábrándító vereségek. Hamarosan kiderült, hogy a cél, a negyedik hely megszerzése (valljuk be, sokan titokban az éremszerzésre is gondoltunk!) csak vágyálom.

Edzőink egyik mérkőzésen sem küldtek a pályára olyan csapatot (a Kongó elleni találkozó sem volt kivétel), amely az első perctől fogva gólratörően, kellő áttekintéssel játszott volna. A kezdeményezést átengedtük ellenfeleinknek, s hiába jöttek a második félideji hajrák, csak a szépítésre telt erőnkből. Az utolsó mérkőzésen fordított volt a helyzet. Dél-Kórea ellen a második játékrészben estünk vissza s a végén örülhettünk, hogy a jól hajrázó ázsiai csapat nem egyenlített. (Ez a hatodik helyet jelentette volna.)

Az igényes mérkőzéssorozat tehát fényt derített arra, hogy nemcsak erőnléti és technikai felkészülés terén maradtunk el a legjobbaktól, hanem lélektanilag sem álltunk helyt. Az említett erényeket legfőképpen a szovjet csapat csillogtatta. Nem véletlenül fordított a maga javára három olyan mérkőzést is, melyen az ellenfél már-már nyeregben érezhette magát. A Szovjetunió a házigazdáktól elszenvedett veresége ellenére is teljesen megérdemelten lett világbajnok. A legkiegyensúlyozottabb csapattal érkezett, s cserejátékosai is külön klaszszist képviseltek. Egyetlen válogatott sem engedhette volna meg magának azt, amit Turcsin edző, hogy magatartásbeli vétség miatt a világ legjobb kapusának tartott Tyimoskinát egyszerűen otthon hagyja, s ugyanebből az okból lemondjon Makarecről, a félelmetes átlövőről

is.

Szólni kell még a hazai csapatról, mely lelkesedésből és küzdeni tudástól jelesre vizsgázott. Sterbinszkiék — s ezt senki sem vitatta — megérdemelten lettek ezüstérmesek. A jugoszlávok elleni kisiklásig még az aranyérem is reálisnak tűnt, azután azonban akár a dobogóról is leszorulhattak volna. És ez változatosság volt, mely izgalmassá, érdekessé, élményekben gazdaggá tette ezt a világbajnokságot. A Szép volt, lányok! kiáltás az utolsó mérkőzés után a világbajnokság valamennyi résztvevőjét megillette.

Ordódy Vilmos

Nagy László felvételei

(nö 5;