Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-01 / 10. szám

SIDÓ ZOLTÁN, A CSEMADOK KB ELNÖKE

Ünnepelünk és emlékezünk

Jeles ünnepeinken: emlékezünk. így van ez, ha gyermekeink születésnapjának örülünk, ha a szeretet virágát nyújtjuk át nőnapon, és így, ha munkahelyünk, szülőfalunk, hazánk ünnepel: emlékezünk. Az emlékezés nem egyszerűen a megtörténtek felelevenítése, sokkal több ennél:

A csehszlovákiai magyar sajtó régebbi olvasója sem ugorja át Sas Andor Új Szóban megjelent és gyakran idézett sorait, melyeket 1952-ben írt: „Hogy február az évszakok során a tavaszba fordulást már-már elindító hónap, hogy jeget tör, az a természet rendje szerint van így, de hogy gyümölcsöt is hozzon, az rendkívüli, egyedülálló jelenség. Köztársaságunkban az 1948-as év februárja mindkettőt megtette.

Jeget tört. mégpedig keményet, valóságos jégpáncélt, szétzúzta a kapitalizmus kérlelhetetlen ridegségű jégtakaróját. És gyümölcsöt hozott, olyat, amelynek beérésére a dolgozó nép annyi nemzedéke a hűbéri és a kapitalista világ uralmának hosszú évszázadain keresztül hiába várt. A gyümölcs... a munka becsületén alapuló tiszta népi demokrácia uralma és a szocializmusnak akadálytalanná vált építése az igazi nemzet, a dolgozók összessége javára.” Ismert sorok, sokszor idézett szókapcsolat: jégtörő február. És mégis újra olvassuk, mert jeles ünnepeken emlékezünk.

Lesz, aki saját emlékeiben eleveníti fel a zászlódíszbe öltöztetett főtereket, de olyan is, aki tankönyvekre hivatkozik, hogy együtt mondjuk: 1948 Győzelmes Februárja után Csehszlovákia dolgozó népe egy minőségben más társadalom építésébe kezdett. Olyan társadaloméba, melyben az ország történelmében először vette kezébe a hatalmat a kommunista párt. A hatalomátvételt követő államosítás eredményeként a népgazdaság lényeges változáson ment át, és a társadalmi alapban végbemenő fordulat maga után vonta a társadalmi tudat változásait mennyiségi és főleg minőségi vonatkozásban, újjászületett az iskolarendszer, az egészségügy, a tömegtájékoztatás és a kulturális élet.

Harmincöt esztendő telt el a politikai harc betetőzése óta. Ez a rövid idő is elegendőnek bizonyult arra, hogy igazolja a CSKP vezető képességét és politikai irányvonalának helyességét.

az emlékezők felelőssége a folytonosság, a továbblépés iránt. Még a családi emlékezést sem szakítja félbe a mondandót szóról szóra ismerő kamaszlányunk, mert tán ő is tudja, érzi: az ünnepi évforduló szép tanulság, jó kötelesség, sőt elkötelezett felelősség.

A jégtörő február Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei számára megnyitotta a politikai, gazdasági, szociális, kulturális és nemzeti-nemzetiségi fejlődés új távlatait. A cseh és a szlovák nemzet, a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiség egyenlő jogokat kapott. A politikai egyenjogúság biztosította nemzeti, illetve nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül a munkához, a politikai, a társadalmi és a kulturális fejlődéshez való jogot. Az egyenlőség eredményeként hazánk nemzetiség által lakott területei óriási gazdasági fejlődés színterévé váltak, melyről a jó életszínvonalat biztosító földművesszövetkezetek, állami gazdaságok, gyárak és üzemek tanúskodnak. A gazdasági fejlődéssel lépést tart a nemzetiségek kultúrája is, melyet többek közt a nemrég 30. évfordulóját ünneplő Magyar Területi Színház s annak Thália Színpada. a Madách Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a tizenkilenc magyar nyelven megjelenő központi újság és hírlap, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása, az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes és a CSEMADOK tevékenysége fémjelez. Nemzetiségi iskolarendszerünket az 1981—82-es iskolaévben az alábbi adatokkal jellemezhetjük: 340 óvodában 16 218 gyermeket neveltek magyar nyelven, 235 alapiskolában 49 432, 18 gimnáziumban 4003, 25 szakközépiskolában 4435. 23 szaktanintézetben 4258 tanuló végezte magyar nyelven tanulmányait. A középiskolai tanulmányok befejezése után 3109-en jutottak el belföldi egyetemekre és főiskolákra.

Ez a felsorolás csupán akkor nyújt valódi tájékozódást a 35 éves út eredményeiről, ha tudatosítjuk az indulás körülményeit és dialektikus egységben, oksági összefüggéseiben értékeljük őket. Ez azt jelenti, hogy egész szocialista társadalmunkat, s annak minden összetevőjét — az állandó átalakulásban élő társadalomalkotó emberrel együtt — kell értékelnünk, hogy pontosan érzékeljük és értelmezzük a nemzetiségi léi fejlődését. Az egész és a rész dialektikája nem engedi, hogy ugyanannak az éremnek csak egyik oldalát lássuk, hanem megköveteli mindkét oldal látását, kölcsönös összefüggésük, szerves együvétartozásuk tudatosítását. Ez vonatkozik a jogos büszkeséget kiváltó eredményekre és a megtorpanásokra egyaránt.

Ez a látásmód az emlékezők felelősségét hatványozza, és továbblépésre serkenti őket.

Ma, 35 évvel a munkásosztály győzelme után, amikor a' CSKP XVI. kongresszusa által meghatározott célok megvalósításán munkálkodunk, fejlett szocialista társadalmunkat építve, elsősorban az anyagi-műszaki bázis és a hatékonyság növelése vált kulcsfontosságúvá. Ez abból ered, hogy népgazdaságunk szükségletei számára egyre költségesebb a nyersanyagok beszerzése és növekednek a beruházási igények. A nagyobb követelmények csak az irányítás szilárdításával és tökéletesítésével, a gazdasági szerkezet további javításával teljesíthetők. Az a nép, amely a párt vezetésével képes volt 1948- ban szétzúzni az osztályellenséget, képes megőrizni és továbbfejleszteni Február hagyatékát is, mert a változó időben változatlanul céltudatos, az igények növekedésével növekedik tenniakarása.

Mindezt tudnunk kell, ha emlékezünk. És emlékeznünk kell, ha ünnepelünk.