Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-01 / 1. szám
mm m w i b^ b'i W W W7*W>»«77í*r7SW MIKSZÁTH KÁLMÁN Különös házasság Fényképezte Szabó Róbert (Szabó jön lóháton) Tóth: Ne féljenek az úrfiak, mindjárt fel lesznek ravatalozva a csirkék földi maradványai. Szabó Gyuri: Hát épp ezért jöttem én is ... Méltóságos Dőry báró tisztelteti és szívesen látja ebédre az úrfiakat. Meg azt is üzeni, hogy sietni kell, mert mindjárt tálalnak. Buttler: Én nem is tudom ... Most már... Tóth: Mire várnak az úrfiak? A nagykanál mégiscsak nagykanál! A bárónál jobb ebéd van, a jobb ebéd pedig többet ér a roszszabb ebédnél. Ehhez még sok iskola se kell. Buttler János: Igen, deháí... mivel tartozunk Tóth uram a csirkéért? Tóth: Aki nem eszik, nem fizet. Bernét: De hiszen a csirke már meg van ölve és az mégis kár. Tóth: De kicsibe vesznek engem az urak. Hát úgy nézek én ki, mint valami kákabélű szabó? Megeszem én lelkem, galambjaim, három-négy ebédet is napjában, hát a két csirkét is megeszem. Csak előbb egy kis kovászosuborkát hozok fel magamnak hozzájuk. Egyet azonban mondok, usgyi ... Mert a feleségem nem ilyen galamblelkü. (A Dőry kastély kertje) Szabó: A tornác felé tessenek. Ott van a báró úr! Bernét: Kisasszony is van a háznál? Hajdú: Igen, a Mariska baronessz. Bernét: No, az jó. Buttler: Dehogy jó, ha kisasszony van és ha gitárja van, akkor bizonyosan emlékkönyve is van (stammbuchja), és ha emlékkönyve van, bizonyosan verseket kell belekomponálnunk, az pedig nem jó. Bernét: Mégis csak talentum vagy te, János! Buttler: De én inkább fát vágnék, mintsem verset faragjak. Hajdú: Siessünk, tálalnak! Dőry: No, szervusztok. Hát illik ez? Hát magyar anya szült benneteket, vagy valami elvadult kecske ringatott? Hát nem tudjátok kihez kell menni, ha valami faluba érkeztek? Ejnye, canis mater! Nohát, kik vagytok, mondjátok el röviden. Buttler: Gróf Buttler János. Dőry: Kutykurutty! No, derék. Ösmertem a megboldogult apádat. Hasonlított hozzád. Azaz, hogy te hasonlítasz hozzá. Azaz hogy mindegy! Együtt voltunk vele Ursitznál, a Ferenc császár kíséretében, midőn az békét ment kérni Napóleonhoz! Hohó, ni, hát te kinek a fia vagy? Bernét: Bernáté Bomózzról. Bernét Zsigmond. Dőry: Aha, te vagy áz híres pemahajder, akinek a versében az úristen magyar kacabajkába bújt, mielőtt maga elé ereszté Rákóczi fejedelmet, igaz-e! Azt fújja egész Patak... No, jó nagy fejet örököltél az apádtól. Azazhogy az övé is, hallom, meg van jó egészségben. Egyébként a kerek koponyájúaké a jövő. Mentek haza vakációra? Bernét: Szolgálatára, bátyám uram. Dőry: Jancsi öcsém meg veled tart, ugye? És még ma haza akartok érni. (Dőry ebédlője, már megtérítve, a hölgyek az ablaknál várakoznak. Mariska és a nevelőnő haja görögösen felfésülve. Bejönnek a vendégek, és elkezdődik a bemutatkozás. Egy harmadik szoknya is suhog a háttérben: fötisztelendö Szucsinka János, a helybeli plébános.) Dőry: Ez hát a lányom, ez pedig Madame Malipau, a társalkodónö. Mondom én az úrfiaknak, hogy a hazamenetelből semmi sem lesz. Mi jutna akkor nekünk a kedves társaságból? Szucsinka: Szucsinka János ... Bernét: Bernét Zsigmond. Buttler: Buttler János. Szucsinka: Á, gróf Buttler. Régi, nevezetes família. Ha jól emlékszem, egy Buttler szúrta le Wallensteint. Buttler: Bárcsak ne tette volna. Azóta átok fekszik a Buttlerokon. (Hatan ülnek az asztalnál, de van egy hetedik teríték is, és egy karosszék odatéve. Amikor mindnyájan letelepednek, a hetedik teríték gazdája is előjön az asztal alól és felugrik a székre. Egy csimpánzmajom az.) tévéfilmj Dőry: No de most már asztalhoz, gyerekek. János öcsém, ülj oda a lányom mellé. Te pedig a paphoz telepedj, Zsiga fiú. Az majd eltart téged anekdotákkal. Mária: Apám hozta kalandos utazásaiból ... És mindenkinél jobban kényezteti. Azért ilyen neveletlen. Várj még, Kipi, mert ez még forró neked. Érted-e, forró még a leveske, Kipi. (Kipi megérti, fújni kezd a szájával, de hol a kanalat, hol a villát pottyantja a földre.) Mme Malipau: Oh haszontalan Kipi, megálljál ... (Mikor Madame Malipau épp az asztal lábánál kotorász, az öreg báró halkan megjegyzi a majomra mutatva:) Dőry: Ejnye, Monsieur Malipau. (A báró sűrűn töltögeti a bort, s kedélyesen mondja:) Nekünk ritka ünnep a vendég, különösen a váratlan, akit még nem volt módunk elunni. (Dőry kertjében: Mariska és Buttler, mögöttük a társalkodónö és Bernét sétálnak a kertben. A párbeszéd végére felérnek a tornácra ahol Döry pipázgat és a pap áll.) Mária: Ön ugye, babonás? Buttler: Miért gondolja? Mária: Mert azt mondja a tisztelendő úrnak, hogy átok ül a Buttlereken. Csak nem hisz ön az effélékben? Buttler: Kénytelen vagyok hinni, mert igaznak bizonyult. Családom tagjai mind nagyon szerencsétlenek voltak, sok-sok ősömig. Mária: Annál több ok, hogy ön nem lesz az. Buttler: Kedves, hogy így kívánja. Mária: Ha sokáig esik az eső, valószínűbb, hogy derült nap következik. Buttler: No, ebben van valami igaz. Mária: És tudja-e, hogy az ön őse a bűneiért egy bizonyos időre a purgatóriumba van kárhoztatva, ott bolyong és vezekel a szelleme. Ha egyszer ez a vezeklés véget ér és megtisztul a lélek, a család is fölszabadul az átoktól. Buttler: Ön mindezt a tisztelendő úrtól tanulta? Mária: Miért, ön nem hisz a szellemekben? Buttler: Isten tudja. És maga hisz? Mária: Mindenesetre. Ha itt maradnak estére, megálljon csak, megidéztetem a maga ősét. Akkor aztán mindjárt tisztában leszünk, van-e ilyen átok, vagy nincs. Bernét: No, ezt már én is szeretném látni. Társalkodónö: Hát majd meglátják. De ahhoz az Izsépy kisasszonyok kellenek. Bernét: Hát őket meg honnan vegyük? Mária: Jönnek azok maguktól is. Két vénlány az mind a kettő kiaszott múmia, de kitűnő médiumok. Fludium van az ujjaikban. Dőry: Hát őket aztán okvetlenül szemügyre kell venniük. Hogy lássák, micsoda hölgykoszorúban élek én öreg napjaimra. Szegény fejem. Pedig valamikor, amikor még gárdista voltam odafönt a Burgban ... Jujujuj, de szép fiatalember voltam akkor. És mi minden meg nem esett velem ... Mariska, fiam eredj be a szobába. Atyuska, maga is menjen, de nehogy a kulcslyukon hallgatózzék. Mert ugye, mondják, hogy romlanak az erkölcsök. De azért az nem egészen úgy van, hogy régen csupa szent meg angyal sétafikáit... Maga igazán marádhat Mme Malipau, legfeljebb amit nem akar, nem ért. Ifolytatjuk)
