Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-08 / 7. szám
kaleidoszkó Mun majd választ Ilyet még New York se látott, pedig ott igazán történtek már furcsa dolgok! Az óriási csarnokban, ahol máskor a szurkolók ezrei tombolnak egy-egy ököl vívó-mérkőzésen, kétezernél is több jegyespár vonult fel az esküvői szertartásra várva. Majd megjelent az „eskető", feleségével együtt bő, aranyozott fehér zubbonyban. A fehér zubbonyos férfi nem más, mint Mun Son-mjong, a dél-koreai származású szektaalapító. A mindenható Mun könyörtelenül diktálja a szektában való tagság feltételeit. Az első, hogy a fiatalok kötelesek megszakítani minden kapcsolatot szüleikkel, mert ők „más világba léptek, ahol szülök nem léteznek". Tilos mindennemű írásbeli kapcsolat is. A szekta tagjai szorgalmasan járnak munkába, s keresetüket kötelesek átadni a szekta javára. Szigorú nevelők és „pszichológusok" gondoskodnak arról, hogy a szekta szabályait betartsák. Ki ez a titokzatos Mun? Korántsem vallási fanatikus, aki csak az általa hirdetett eszméknek szentelte életét. Egy személyben elnöke „A kommunizmus feletti győzelem nemzetközi szövetségének", s mint ilyen a legreakciósabb körök teljes támogatását élvezi. Több gyára van (Dél-Kóreában fegyvergyára is), áruházak, lakóházak és számottevő kereskedelmi flotta tulajdonosa. A szekta egész tevékenysége — s ez a különös házasság is — az emberekkel, főleg a fiatalokkal való manipulálás ékes példája. Mert a jegyesek nem szerelemből kelnek egybe. Korántsem. A mindenható Mun szabja meg kinek ki lesz az élettársa. Azelőtt nem is ismerték, sőt sokszor nem is értik egymást, mert más-más nyelven beszélnek. Dehát a szekta és a mindenható Mun parancsa törvény. Elképzelhető, mire neveli a fiatalokat egy milliomos földi isten, aki egyben minden haladó eszme megrögzött ellensége is ... 73 500 milliárd tonna hó A hópelyhek lebegve, szinte súlytalanul hullanak. Mennyi is lehet egy hópehely tömege? Nos, átlag 1, ritkábban 2—3 milligramm. A nagyobbak ritkaságnak számítanak. De akadnak ilyenek is. 1944-ben Moszkvában 10 cm átmérőjű, tányérra emlékeztető hópelyhek hullottak. Szibériában a „csúcs" 30 cm átmérőjű sapkányi hópelyhek. Ilyen hókristályok csak teljes szélcsendben keletkeznek, amikor a pelyhek hosszan köröznek és összeverődnek a levegőben. Néhány óra alatt több milliárd hókristály hull a földre. Milyen hát a hó tömege földgolyónkon? Augusztusban van a legkevesebb hó: az északi féltekén még nyár van, a délin pedig vége a télnek. Ekkor a hóréteg Földünk felületének 8,7 százalékát takarja, ebből 7 százalékot északon, 1,7 százalékot délen. E hóréteg tömege 7400 milliárd tonna. Tél végén a hóréteg tömege az északi féltekén 13 500 milliárd tonna. Ebben az időszakban Földünk 19 százalékát takarja hóréteg (északon 15,2 %, délen 3,8 °/o). A hóréteg nagy hatással van Földünk éghajlati viszonyaira. Óriási tükörhöz hasonlítható, amely a napsugarak energiájának mintegy 90 százalékát veri vissza a világűrbe. Ilyen energia-visszaverési képességgel egyetlen más anyag sem rendelkezik. Például a szárazföld a napsugaraknak csupán 10—20 százalékát veri vissza. Ezért Földünk Naptól származó hőenergiájának mennyisége közvetlenül attól függ, hogyan változik a hóval borított felület nagysága. A legfiatalabb orvos Valóban nem mindennapi eset: a moszkvai orvostudományi kar hallgatói között feltűnt egy úttörő. A magyarázat meglepő. Az úttörő közéjük tartozott. Alig tizenhárom éves és orvostanhallgató! A neve Jurij Sztyepanovics Lebegyin. Lvovból származik. Még hároméves sem volt, s már tudott olvasni. A középiskolát aranyéremmel végezte. Különösen a vegytanban tűnt ki. Számos olimpián vett részt, s valamennyiről éremmel tért haza. Sokan úgy vélték, hogy zenész lesz, mert kiválóan zongorázott. Ám Jurij az orvosi pályát választotta. A felvételi vizsgát sikerrel letette. így lett tizenhárom éves korában orvostanhallgató. Szokatlanul fiatal kora ellenére sem különbözött idősebb évfolyamtársaitól. Jurij Lebegyin az idén fejezte be tanulmányait. Orvos-biokémikus lett. Munkája mellett még tovább akar tanulni, tudományos pályára készül. J. Sz. Lebegyin most tizenkilenc éves — és orvos. A legfiatalabb a Szovjetunióban. is lehetséges, az, amikor a sugárfegyver radioaktivitást is hordoz. A lézerfegyver kísérleteiben már bizonyos eredményt tudnak fölmutatni: a kaliforniai San Capistrano rakéta-kilövőpályán 1978-ban sikerült egy mozgó célpontot (egy helikoptert) lézersugárral megsemmisíteni. A nyolcvanas évek derekán tervezik egy olyan lézerfegyver kipróbálását, amelynek 3500 kilométer távolságban levő célpontot kellene eltalálnia. Hasonló intenzitással folynak a kísérletek a részecskegyorsítókkal, főleg Los Alamosban, az amerikai atomkutatás központjában. A Pentagon tervei szerint már a kilencvenes évek elején sor kerülhetne az első lézerfegyverrel ellátott kozmikus katonai támaszpontok építésére és annak a 18 műholdnak az összeszerelésére, amelyek révén a Föld minden pontját legalább négy Navstar-tipusú kémhold figyelné. Ekkorra persze mind a négy űrkomp közlekedne, és a „Killer-Satellite"-k őrködnének... Ezt a „müholdölöt" egyébként kozmikus kamikadzenak is nevezik, mert infravörös érzékelőivel maga találja meg a célpontot (állítólag ötliteres uborkáskonzervre emlékeztet). Amint az Egyesült Államok hadügyminisztériumában, a Pentagonban már jó ideje készen állnak egy kozmikus háború tervei, csak néhány részletet kell még tisztázni, tető alá hozni, a másik oldalon — a Szovjetunió részéről — készen állnak a világűr megóvásának, békés célokra történő felhasználásának tervei, javaslatai. A Szovjetunió első ízben 1958. március 2-án terjesztett elő egy javaslatot a világűr felfegyverzésének és katonai célokra való felhasználásának betiltásáról. Nyolc évig tartott, amig az egyezményt az Egyesült Államok és szövetségesei is aláírták, s az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta a 2222. számú határozatot, 1966. december 19-én. 1976-ban a Szovjetunió ismét kezdeményezett s azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a leszerelési tárgyalásokba vonják be a sugár- és részecskefegyvereket is, s a „tömegpusztító fegyverek" megfogalmazás alá essenek ezek is. Ezt a javaslatot a nyugati országok, az Egyesült Államok nyomására elutasították. A Szovjetunió 1981-ben újabb, részletesebb javaslatot tett az ENSZ asztalára, szintén hiába. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a meglevő nemzetközi megállapodások lehetővé teszik olyan fegyverek világűrbe juttatását, amelyek nem tartoznak a tömegpusztító fegyverek kategóriájába. S amíg tiltó megállapodás nem születik, addig félő, hogy a kozmikus háború lidércnyomásos víziója valósággá válhat. Feldolgozta: — gé— Satellite"-nek, a „műholdölő"-nek, és a Stanford-egyetem kutatóintézetében teljes gőzzel dolgoznak egy „űrpáncélos" megtervezésén — a Pentagon megrendelésére. Az „űrpáncélosra" akkor lesz szükség, ha ellenséges űrállomások legénysége fog összecsapni. Egy kozmikus háborúhoz azonban elsősorban és mindenekelőtt lézerfegyver, sugárágyú szükségeltetik. És ezért az amerikai hadigépezet kutatásai főleg ezen a téren folynak. A sugárfegyvernek minden eddigi tömegpusztító fegyvernél különbnek kell lennie. A pusztító sugárnak — amely lehet lézer, de lehet részecske-sugár is — a cél fő pontját kell eltalálnia, mégpedig anyagi világunk eddig ismert legnagyobb sebességével — a fény sebességével. Harmadik megoldás
