Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-01 / 6. szám
a fassangot” i farsang évszázadok során legvi-JLM dámabb, legbolondosabb szaka-*■ sza volt az esztendőnek. Bálok, jelmezes felvonulások, karneválok érték egymást, főképp „farsang farkán", utolsó vasárnapján, hétfőjén és keddjén. Tájainkon gazdag a farsangi néphagyomány, s bár már nem élő, néhanap találkozhatunk egy-egy faluban álarcos dőrékkel, akik tréfálkozva-ijesztgetve belekötnek a járókelőkbe, hátbaveregetik őket, táncot ropnak, be-bemennek egyegy portára, ahol farsangi jókívánságot mondva a fejére állítanak mindent — és begyűjtik a nekik járó adományokat: ételt, italt. A dőrejárás egykor a csallóköziek jellegzetes adománygyűjtő farsangi alakoskodása volt. Húshagyókedden tizenöt-húsz legény öltözött álruhába (aszszonynak, koldusnak, katonának, cigánynak, menyassozonynak, vőlegénynek stb.), és egy-két muzsikus kíséretével végigjárták a falut. A házakban csinált nagy felfordulás közben szalonnát, kolbászt próbáltak lopni. Táncukért a gazdasszonytól lisztet szalonnát vagy tojást kaptak a kosarukba. Az összegyűjtött adományokat aztán este a kocsmában, a közös mulatságon elfogyasztották. Ha lányos házba tévedtek, megtáncoltatták az eladó lányt, így jutottak pénzhez, hogy a muzsikusokat ki tudják fizetni. Helembán (Chl'aba) tavaly az ifjúsági szervezet tagsága elevenítette meg a régi farsangot minden szépségével együtt. Sőt még az izgalomról sem feledkeztek meg: a jelmezesek csak a dőrejárás befejeztével fedték fel kilétüket. Volt ebben az egész falut mozgósító felvonulásban minden. Legények erő- és ügyességpróbája: macskaként kúsztak fel a tetőre, hogy a kéményt zörgetve figyelmeztessék a háziakat, adjanak tojást a lányok kosarába, miközben a többiek táncoltak, mulatoztak, riasztgatták a bámészkodókat, s jó nagykat ugráltak, hogy nagyra nőjön majd a kender. Termékenység. — varázslás is a farsang búcsúztatása, egyben az egész tél elmúltát jelképezi: vidám tánccal, tüzugrással, zajjal-hangoskodással elégették a telet is ... Hogy azután — jelmezeiket levetve — a művelődési otthonban készüljenek a még ma is élő farsangi hagyomány, az egész falura szóló bál megtartására. Az idei telet tán még korai elégetni, de a dörejárást, a valaha pogánynak, ördöginek vélt — ezért tiltott — népszokást kár lenne elfelejteni. Ha már feltámasztották a helembaiak, ne hagyják újra meghalni. S mások is kedvet kaphatnak tőlük — egy kis jó, közös mulatságra a ráérősebb télben. — ts — (nőjs)
