Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-15 / 47. szám
KORUNK ASSZONYA 1 A NO és a Slovenka szerkesztőségének fotópályázata az SZNSZ kongresszusa tiszteletére A Szlovákiai Nöszövetseg kongresszusa alkal mából, amely 1984 májusában lesz, felhívással fordulunk az összes csehszlovákiai hivatásos es amatör fényképészhez, hogy vegyenek részt a Nö és a Slovenka szerkesztősége áltál meghir detett Korunk asszonya című fotópalyazaton. Rögzítsék fényképezőgépükkel művészi rí portfotón a mai nőt munka közben, családja körében, gyereknevelés köztien, kötelességé teljesítése közben, kulturális, művészeti tevékeny sége közben, pihenéskor, ünnepélyes pillanatok ban, aktiv közéleti tevékenysége közben, a kép fejezze ki a nö gondolatait, a gyerekek boldog élete, a beke utáni vágyát. Versenykategóriák 1. A dolgozó nő: Ahogy a mai dolgozó nőt látjuk különböző munkaterületeken, a munkásnótöl kezdve a vezető beosztású, tudományos kutató munkát végző nőig. ' 2. A nö mint anya: a nö legszebb hivatását megorokito pillanatok a házasságkötéstől a gye rek első sírásáig; mindennapi örömei és gondjai, a gyerekneveles és a családi légkör kialakítása közben. 3. A nö és a szabad idő: A pihenő nö könyvvel vagy művelődés közben, nö a sportban és a természetben, az SZNSZ olvasómozgalmának fejlesztésében, az SZNSZ kondicionáló tornáján, kedvtelései közben. 4. A nö és a béke, barátság: A békéért küzdő nő ábrázolása, a nők természetes bekevágyának kifejezése, aktív törekvése a békére, haborúellenessege; szolidaritásuk az egyenlőségért^ a bé kéért, a nemzeti függetlenségért, gyermekeik boldog jövőjéért küzdő asszonyokkal. 5. A nő és a művészet: Nemcsak a hivatásos művész tevékenységének ábrázolása, hanem az SZNSZ mozgalmaiban alkotókéi .séguket fej lesztö amatőrökének is. Az élet szépsége moz galomban. szavalás es prózamondás - amelyek kicsúcsosodasa a Szólj, költemény' közben, népi hagyományainkat örzö tánc- és eneklócso portok tagjainak ábrázolása. 6. A nö társadalmi szerepben: Nők a különféle társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciókban, kiterjedt tevékenységük az SZNSZ falusi, városi és lakótelepi szervezeteiben, a környezetvédelem, szépítés és a közvagyon gyarapítása érdekében kifejtett munkájuk, a nö szövetségi tagok és a polgári ügyek testületéi nek együttműködése a névadókon, a személyi igazolványok átadásakor pioniravatáskor, a nemzetközi gyermeknap rendezvényein, a nyug díjasokkal és a lakótelepeken élő idős emberek kel való találkozókon. Versenyfeltételek: Eddig még nem közölt, fe kete-feher művészi színvonalú riportfotóikkal ve hetnek részt a pályázaton. Egy szerző maximum __________________________________________ (női) 20 egyedi képet és 6 fénykepsorozatot (mindé gyikben maximum 5 kép lehet) küldhet be a kiirt kategóriákba. 18 X 24 cm-es fényképeiket fényes papíron küldjék be. A versenybe beküldött kepeiken olvashatóan tüntessék fel kit, mit ábrázol a kép (írjak rá az ábrázolt személy nevét, a helyszínt és az időt, amikor a fénykép készült, esetleg égé szítsék ki rövid magyarázó szöveggel). A képek hez mellékeljék egy kis cédulán nevüket, pontos címüket (a postai irányítószámot is), születési számukat s munkaadójuk címét. Felhívjuk versenyzőink figyelmét, hogy a be küldött fényképek negativjail gondosan őrizzék meg Ha a bíráló bizottság valamelyik fényképét kiválasztja arra a kiállításra, amely az SZNSZ 1984 májusában tartandó kongresszusa alkal mából lesz, akkor postafordultával kérjük majd a negatívokat, hogy a szervezők felnagyíthassák azokat A szerkesztőség megvédi a szerzői jogot, a fényképeket nem küldjük vissza, a díjazott mun kak a szerkesztőség tulajdonában maradnak. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a versenybe küldött fényképeket lapunkon kívül a Zivena kiadó többi kiadványaiban is közölheti (A szerzők a közölt fényképekért a Zivena dijszabá sa szerinti honoráriumot kapnak.) A fotópályázat határideje: A pályázat beküldési határideje 1984. január 31. A bíráló bizottság 1984. február 8 án ul össze a következő összeállításban: az SZNSZ KB, a Nő és a Slovenka szerkesztösegenek. a Szlovákiai Üjsagírószövetség Fenykepészklubja nak képviselője. A bíráló bizottságnak joga van megváltoztatni a díjak sorrendjét és nagyságát, esetleg visszatartani a dijakat. Az eredményt a Nö és a Slovenka az 1984 es nőnapi számában közli. Munkáikra Írjak rá KORUNK ASSZONYA, s küldjék el á-Nö szerkesztőségének címere: Mar taWovicova 20., 812 03 Bratislava. Fotópályázatunk díjai: Egyedi fényképek: 6, egyenként 500 Kés s díj 6, egyenként 300 Kös-s díj 6, egyenként 200 Kés-s díj Fényképsorozatok: * 6, egyenként 500 Kés-s díj 6, egyenként 300 Kés-s díj 6, egyenként 200 Kés-s díj Az SZNSZ KB, a Nö es a Slovenka szerkesztő sége 5—5, egyenként 200 Kcs-s jutalmat ad ki. összesen 15 munkáért. (A dijak összértéke 15 000 Kcs) Bratislava, 1983. november a Nö szerkesztősége __________j 'iVjtuiip•<* 1883. november 18-án, Bedrich Smetana Libuáe című operájának bemutatásával megnyílt a prágai Nemzeti Színház, amelyért a küzdelmet még a XVIII. század végén, a felvilágosodás eszméinek jegyében keletkezett nemzeti újjáéledést mozgalom indította, szinte egyidőben az első cseh nyelvű hivatásos színház megszületésével. Aki járatos a színház világában, tudja, mit jelent egy színjátszótársulat számára az otthon, az önálló színpad és ami azt körülveszi. Területi önállóság nélkül a szellemi önállóság is üres szópárosítás csupán, amit nemcsak a cseh, de a magyar nyelvű színjátszás kezdeteiből megmaradt dokumentumok is igazolnak. És maga a történelem, amelyben a német uralomtól veszélyeztetett nemzeti túlélés is nemegyszer kockán forgott. Prágában és Pest-Budán egyaránt. S bár felsorakoztathatnánk a rokon események hadát vagy akár a két nemzet függetlenségi harcainak párhuzamot kínáló sajátosságait a legfontosabb tény akkor is a legfontosabb maradna: az 1848-as forradalom nemcsak Pest-Budán, Prágában is lehetővé tette a nemzeti mozgalomban megfogalmazódott szándékok tettekké válását. Ugyanis néhány hazafiasán gondolkodó férfiú már 1844-ben szövetséget szeretett volna alakítani a cseh színházért, de — félvén az intézmény nemzeti berkekben várható hatásától — az orsztrák udvar nem engedélyezte működését. Ám 1848 szelleme törölte az ilyen engedélyek hatalmát. A sajtószabadságnak köszönhetően napvilágot látott többek között Josef Kajetán Tyl — a ma már nevét viselő egykori német színház vasárnap déletőttönként engedélyezett cseh nyelvű előadásainak dramaturgjának — programja, aki a Véela című folyóiratban közzétett Veszélyes utószó című írásában a cseh nyelvű előadásoknak önálló színház építését sürgeti. S mert tudja, hogy a német nyelvű államhatalom cseh színházra nem költ, azt ajánlja, épüljön közadakozásból, születésénél bádáskodjon maga a nemzet. Hogy Tyl felhívása nem volt pusztába kiáltott szó, azt újfent a történelem igazolja: a forradalom leverése és a Bach-korszak megnehezítette ugyan a cseh nemzet színházteremtő vágyának beteljesülését, elsorvasztani azonban ' nem tudta. Az önálló cseh színházért létrejött mozgalmat ekkor már semmiféle elnyomás nem tudta megállítani. Az 1868. május 16-i alapkőletétel, amelyen több tízezren vettek részt, a század legnagyobb cseh politikai tüntetése volt. A függetlenséghez, az anyanyelv használatához követelt jogot, az autonóm nemzet létezéséhez szükséges intézmények mielőbbi létrehozásáért kiáltott. S mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a nemzeti remények a legkiábránditóbb körülmények között sem szűntek meg cselekvésre ösztönözni, mint a tény, hogy az — 1881 szeptemberére tervezett — átadás előtt egy hónappal leégett színházat a nemzet — ugyancsak közadakozásból—, Josef Schulz építész rekonstrukciós tervei alapján 1883. november 18-ára teljes pompájában újraépítette. Aztán teitek-múltak a békés vagy éppen háborús, majd alkotó esztendők. S mert az idő múlásával minden berendezés és szerkezet elavul, már a második világháború után felötlött a rekonstrukció, illetve a bővítés gondolata: olyan épületkomplexumot létrehozni, amely lebírhatatlan szellemű találkahelye lenne a népnek s művészetnek. Az 1977-ben megkezdődött munkálatoknak Pavel Kupka tervei alapján láttak neki a Ceské Budejovice-i Építőipari Vállalat dolgozói. Azóta nemcsak a prágaiak, az egész ország feszülten figyelte az új Nemzeti sorsát amely egyrészt a száz éve épült, másrészt az utóbbi hét évben felépített három pompázatos palotából áll. A régi épület homlokzatával egy vonalban felállított „Üvegbura” — ahogy azt a prágaiak már a munkálatok közben elnevezték — kamaraszínpadként, a Voráilski kolostor tőszomszédságában lévő. a régi epületet teljes pompájában tükröző üvegpalota kávéházként, étteremként a harmadik új, ugyancsak a modem szellemét sugárzó acél- és üvegpalota pedig próbateremként s irodaházként szolgál majd. A négy épület közrefogta Színháztér alatt pedig a működéshez nélkülözhetetlen raktárak, műhelyek. A lenyűgöző építészeti teljesítmény önmagában is azt sugallja: a cseh nemzet és vezető színházi emberei olyan otthonhoz jutottak, amelyben mindenkor „újjáéledhet a Nemzetnek lángja". Az új lánggyújtáshoz az alkalmat a századik és a gyarapodást egyként ünneplő előadás, Bedfich , Smetana Libuáe című operája kínálja, 1983. november 18-án -szioeti-Hrapka Tibor felvételei
