Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-08 / 46. szám
Vásárfia Kirakodóvásár. Évről évre gyarapszik számuk. Közép- Szlovákiában a radványi, nógrádi és a nagykürtösi (Veiky Krtiá) után október elején Rimaszombatban (Rím. Sobota) is megrendezték az I. Gömöri Vásárt. Árvából (Orava) és a Csallóközből, Brnóból és Prágából egyaránt jöttek az ipari üzemek és szövetkezetek árusai, butikosok és mutatványosok. Minőségi irhabunda és fazontalan kordbársony nadrág, többnyire elszabott zsebekkel, minden színben, méretben. Lacipecsenye, murci, kihűlt báránygulyás és cukorvatta. Volt — illetve nem volt — miben válogatni. „... Tessék, tessék, próbáljanak szerencsét, az itt látható árut mind megnyerhetik ..." „... higgyék el, ez nem giccs, ez valóban nem giccs! Mind import és egyedi áru. Öt koronáért ötször nyerhet!" — szóit egyre-máSra a csalogató a hangerősítőkből a szerencsejátékos-bódék körül. Nem eredménytelenül... Nem ment az üzlet a szép agyagkorsókat.'tányérokat kínáló fazekasmesternek. A fiatal bőrdíszműves az áruját dicsérő ritka vevőjelöltek egyikétől szomorúan kérdezte: „De ugye, a húsz korona sok érte? ..." Szombaton este, a vásár második napján sok árus útra kelt. Többnyire nyugati márkájú gépkocsijukon azok, akiknek minden portékája elkelt, akiknek mindig jól megy az üzlet... Vásárfia. Akinek volt ideje sorban állni, tolongani, zománcozott edényeket is kapott. A gyerekek kedvence a mézeskalács, másoké a murci lett. Volt, aki nem vett semmit. írta és fényképezte: Borzi László
