Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-25 / 5. szám
^családi kör_______ ^MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ „Ahány szóra váró gyermek” II. (Jegyzetek egy tanulmány kapcsán) Annak, aki anyanyelvét gyengébben sajátítja el, illetve nem ezen a nyelven rakja le tudásának alapjait, nyelvi sivársága miatt érzelmi megkülönböztető képessége sem annyira sokrétű. Például a lehetséges rokon értelmű szavakból nem a legmegfelelőbbet választja, bár nem mindegy, hogy egy öreg embernek azt mondjuk, hogy idős vagy aggastyán. így hat vissza a nyelvi készség a személyiségre, emberi kapcsolatokra, az ismeretek elsajátításáról nem is beszélve, hiszen az elemző, rendszerező, megkülönböztető gondolkodási folyamatok fejletlensége esetleg évekkel visszavetheti a tanulót. A nyelv és a nyelvet beszélők kulturális hátterével kapcsolatban érdekesnek mutatkoznak azon megállapítások, miszerint a nyelv és a nyelvi szerkezetek visszatükrözik a nyelvet beszélő közösség jelenlegi és megélt szociális és földrajzi környezetét és világfelfogását. Például az eszkimóknak több megnevezésük van a hóra (annak minősége szerint), vagy az araboknak több mint száz megnevezésük a tevére. A magyar nyelv gazdag például a ló (kanca, csődör, csikó, paripa, táltos, pejkó, fakó stb.) megnevezésében annak kora, színe és egyéb tulajdonsága szerint, attól függően, hogy milyen fontos volt ezek ismerete a mindennapi életben. Ma ez már kevésbé fontos, de a szó jelen van, ezért a helyes használata érdekében egy magyar gyereknek meg kell tanulnia a szavak mögött rejlő különbségeket. A finn nyelv gazdag rokonsági rendszere megkülönböztet például anyai nagyapát, vagy az apa idősebb vagy fiatalabb fiú vagy lánytestvérének fiát, vagy lányát, mint unokatestvért, ami a finnek kifinomult emberi kapcsolatainak fontosságát tükrözi. Tehát a nyelv megjelöl, jelölés útján megkülönböztet, rendszerez és ezáltal a nyelvet tanuló egyént e képességek fejlesztésére ösztönzi. Ezek az árnyalatok egy nép sajátosságainak, mentalitásának jegyei lehetnek, melyet elhanyagolva vagy elveszítve az egyén könnyen hovatartozásának tudatában is meginoghat, és ezen az ingoványon elveszítheti társadalmi kötelékeit is. Bár nálunk nincsenek ösztálykülönbségek, amelyek társadalmi osztályok közti markáns anyagi, nyelvi eltérést tételeznének fel, de bizonyos hátrányos helyzettel találkozunk: deffektusok, családi ösztönzés hiánya, nem anyanyelvi képzés. Ezekben az esetekben számolnunk kell a negatív következményekkel, amelyek a megismerés folyamatát a gondolkodás és a nyelv visszamaradásának szintjéről hátráltatják. A felsorolt tapasztalatok ismeretében mi tehát a teendő, hogy kiküszöböljük a megismerés buktatóit? A feladat nemcsak a pedagógusokra, hanem a szülőkre is hárul, hiszen a nyelv és ezáltal a gondolkodás alapkövei a családi környezetben rakódnak egymásra. A beszédtanulás folyamatában a zenei hallás fejlesztése elsőrendű feladat; eszközei a ringatok, a mondókák, a ritmikus játékok, melyeket ugyan a gyermek még nem tud elismételni, de ez nem jelenti azt, hogy érzékszerveire, emlékeze(nőio) téré ne hatna. Gyakorlatilag igazolt tény, hogy az ilyen környezetben fejlődő gyerek hamarább és tisztábban kezd el beszélni, természetesen, ha tisztán, folyamatosan beszélgetünk is vele (nem gügyögve, selypítve, őt utánozva). Amilyen igénnyel jelentkezik a tárgyak megfogása, tapogatása, „birtokba vétele", ugyanolyan kíváncsisággal igényli később azok megnevezését is. Mikor már a cselekvésekre is rá tud szavakkal (szótöredékekkel) mutatni, kialakul az első nyelvtani szerkezet is nála: „Apa itt (van)", „baba ül" stb. E viszonyok megerősítéséhez azonban elegendő az általa megismert formát elismételnünk, hanem teljes bővített mondatokkal válaszoljunk, Így ez az ingertöbblet ösztönzőleg hat. Ugyanilyen ösztönző ereje van a beszédet szemléltető játéknak (a színek, formák, mozgások megismeréséhez). Végezetül már öszszetett mondatokra is képes; alárendelő mondatokat, határozói mellékmondatokat képeznek. A fejlesztés módja lehet: a játék elmagyarázása, a tevékenység leírása vagyis illusztráció; versikék és mondókák tanulása, a tiszta hangejtés, a helyes ritmizálás gyakorlására; mesemondás a képzelet fejlesztéséhez és a feszültségek kiegyensúlyozásához; a gyermek beszédprodukciójának türelmes meghallgatása, ami önmagában is sikerélmény és tovább ösztönöz, míg a sikerélmény hiánya vagy a nyelvi eszközök hiányossága (pl. nem tud megnevezni egy tárgyat) belső konfliktushoz, illetve ennek tartós állapota neurotizációhoz vezet. A neurózis (bár sok egyéb oka is lehet) organikus tünete lehet nyugtalanság, kancsalság, dadogás, szorongásos álmok, bevizelés, félelmi reakciók stb., avagy csak a beszédfejlödés megállása vagy visszalépése egy régebbi szintre (újra elkezd selypíteni). Ezekkel a tünetekkel találkozhatunk akkor is, ha a gyermek számára érthetetlen dolgot tapasztal: bonyolult film a televízióban, idegen nyelvi környezet, hirtelen családi dráma stb. Amennyiben a neurózis beszédzavarként (dadogás) habogás és egyéb) lép fel, elsősorban a kiváltó okot kell feltárnunk, eltávolitanunk vagy „megszelídítenünk" és csak ezt követően folytathatjuk a helyes beszéd fejlesztését. A gondolkodást fejlesztő logikai játékok szintén visszahatnak a helyes nyelvfejlődésre. Az összehasonlító-elemző folyamatok nemcsak egy helyzet megoldásához vezetnek, hanem a hasonló helyzetekben is eligazítanak. Ezért nem tarthatjuk súlyos hibának, ha a gyerek a viszonyragok vagy az igeképzés folyamán a szavakat az előzőleg megismert módon toldalékolja, bár ez a jelenlegi nyelvtani rendszerben helytelen (de esetleg a nyelvfejlődés egy korábbi állapotát tükrözi), pl. a nézi harmadik személyű alakja szerint mondja, hogy láti, csináli, avagy a birtokos ragozásnál azt mondja dobozja — doboza helyett. Számára a nyelvtani kivételek, hasonulások, elhasonulások, összeolvadások nem természetesek, mert nyelvünk is csak a könynyebb, folyamatosabb ejtés miatt hozta létre ezeket. Más, ha helytelen szülő , környezeti minta miatt rögződnek helytelenül a viszonyok (korai idegen nyelvi behatás miatti keveredés, sokgyermekes családban, ahol egymástól tanulják a kisgyermekek a nyelvet stb.). Jelentősen meghatározó állomása e felvázolt fejlődésnek az iskolába lépés amikor új nyelvi (írás) és matematikai (számok, halmazok) szimbólumokkal találkozhatunk. Az az első három év, amikor ezeket és ezek helyes használatának alapjait elsajátítja a gyerek, döntően meghatározza nemcsak iskolai, hanem későbbi eredményességét is. Az írás-olvasás tanulásának fontos velejárója a beszélgetés és értelmezés. Amennyiben a gyerek korábbi alapjai ezt nem teszik lehetővé (például azért, mert nem érti a magyarázatokat), akkor nem csak a szellemi alultápláltság és sikerélmény-hiány okozta neurotizációva kell szembenéznünk, hanem az értelmi fejlődés visszamaradásával és a társadalmi beilleszkedés gátoltságával is. A kisiklott életpályák milyen sok esetben megelőzhetőek lennének a nagyobb szülői felelősséggel, mert a pedagógus vagy pszichológus gyakran már csak a szomorú tényeket rögzítheti! Ennek megelőzésére hivatottak az óvodák, a pszichológiai tanácsadók, de a család támogatása nélkül ök sem mindenhatóak, mint ahogy a valós problémák halogatása vagy elhallgatása sem helyes, mondván „majd kinövi", „talán egy kicsit nehezebb felfogású" vagy „majd csak túljut a nehézségeken". Sajnos, ezek a kézlegyintések éppúgy nem tűnnek el nyomtalanul, mint egy orvosi gondozás nélkül maradt petefészekgyulladás későbbi szövődménye: a halált hozó rák, vagy az életet nem adó meddőség. A felelősségteljes szülői szeretet nem elégedhet meg az anyagi javak megadásával, szellemi táplálékot is nyújt. Sütő András egyszerű szavaival fogalmazva: ..Mit csináltál a rád bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés, csak gyermekeink tekintetében; ahány szóra váró gyermek, a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben." 4 Móser Zoltán felvétele
