Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-19 / 43. szám
^családi kör Balkezesség — bonyodalmakkal A legtöbb ember jobb kézzel ír, eszik és dolgozik, jobb kézzel fog kezet s azzal is integet. Tehát létezik bizonyos „kézpreferencia", vagyis nem egyformán használjuk kezünket. Aszerint, hogy ki melyik kezét használja gyakrabban, beszélünk jobbkezes (ez a többség), balkezes és kétkezes emberekről. Vannak teljesen jobb- vagy balkezesek. Kísérletek eredményei bizonyítják, hogy a teljesen balkezesek esetében a bal láb, bal szem és bal fül is elsődleges szerepet tölt be. Ugyanez a helyzet a jobbkezeseknél is. Néhány tudós adatai szerint a Szovjetunióban a balkezesek aránya 2,8—7,4 százalék között ingadozik. Eszerint a. balkezesek száma 5—20 millió. Ha ezt az arányt átültetjük csehszlovákiai viszonyainkra, köztársaságunkban a balkezesek száma hozzávetőleg 400 000—1 millió. Az adatokból kitűnik, hogy nem is olyan kis csoportról van szó. Ennek ellenére még manapság is előfordul, hogy a szülők (de elvétve az óvónők, pedagógusok is) a balkezességet csupán rossz szokásnak tartják, ezért lehetségesnek, sőt szükségesnek vélik az erről való leszoktatást. A balkezesek jobbkezűségre való szoktatása azonban számos bonyodalommal jár. ÖRÖKLÖTT TULAJDONSÁGOK? Egyáltalán mivel magyarázható a jobbkezesség vagy balkezesség? Valóban csak kialakult szokás? Elmélet akad több is. Egyesek a külső tényezők befolyását — például a nevelés hatását és az utánzást vélik döntőnek. A „történelmi" elmélet szerint a jobb kéz azért fejlettebb, mert kényelmesebb volt a lándzsát, kardot jobb kézzel forgatni, míg a bal kéz passzívabb szerepet játszott: a pajzsot tartva védte a szívet. Az „anatómiai" elmélet a belső szervek elhelyezkedését tekinti fontosnak; a szív jobban ellátja vérrel az agy bal féltekéjét, amely a jobb kéz működését irányítja. További anatómiai szempont, hogy ha a bal kéz lenne jobban megterhelve, a szív jobban elfáradna. A „földrajzi" feltevés szerint az északi népeknél a jobbkezesek vannak túlsúlyban, míg a délieknél több a balkezes. Ugyancsak megállapították, hogy a családban legtöbbször vagy az elsöszülött vagy a legfiatalabb gyermek a balkezes. Sok még a feltevés. Márpedig ha egyetlen jelenséget sok hipotézissel magyarázunk, az igazi ok még ismeretlen. A tudósok többsége feltételezi, hogy a kézpreferencia öröklődik. Bebizonyosodott, hogy a balkezes szülők utódainak 50 százaléka ugyancsak balkezes, ha viszont csak az egyik szülő balkezes, az utódoknak csupán 16 százaléka örökli ezt a tulajdonságot. A genetikai tényezőre vall az is, hogy a balkezesség gyakoribb a férfiaknál. A vizsgálatok viszont arra vallanak, hogy a három csoport (bal-, jobb-, kétkezesek) részaránya a nemzedékek során nem változik lényegesen. Ez a két tény bizonyos értelemben ellentmond egymásnak. Ugyanis az eddig ismert öröklődésmenetek szerint az aránynak változnia kellene a genetikai anyag kombinálódása miatt. Feltehető azonban, hogy az öröklődés mechanizmusát még nem ismerjük tökéletesen. SE NEM JOBBAK, SE NEM ROSSZABBAK Az antropológusok állítása szerint a számunkra ismert civilizációkban a jobb- és balkezesek aránya megközelítőleg azonos volt. Bizonyára már a régi korokban kialakulhatott az a nézet, hogy a balkezesség eltér a normától, mivel mindenki a saját tulajdonságait véli az egyedüli helyesnek. Ez a szemlélet számos nyelvben tükröződik, így a magyar nyelv sem kivétel. Például a „két balkezes" jelzővel illetjük a nagyon ügyetlen embert. A „baljóslat" esemény veszélyre figyelmeztet. A „balsors" mostoha, kedvezőtlen viszonyokat jelent. Ha valami „balul üt ki", egyenlő a sikertelenséggel, ha valaki „bal lábbal kel fel", az rosszkedvű, aznap (nöio) semmi sem sikerül neki. Legalábbis így él a köztudatban. Vagyis, ami „bal", az rossz. Évszázadokon át uralkodott az a nézet, hogy a balkezes rossz, kisebb értékű a normális embernél. Cesare Lombroso olasz kriminológus a múlt században jelentette ki: „A balkezesség a degeneráltság jele". Szerinte a börtönök tele vannak balkezesekkel. Egyes tudósok még ma is állítják, hogy a balkezesek gyakrabban elmaradnak a tanulásban is. Kimutatták, hogy a balkezesek közt több a dadogó gyermek, s már a beszédhiba is hátráltatja őket a tanulásban. Statisztikai adatok szerint az alkoholizmussal szemben is kevésbé ellenállóak, s elég nagy hányaduk nehezebben illeszkedik be a társadalmi életbe. Ám vegyük figyelembe, hogy a jobbkezes világ az ijedt szülők és a hagyományosan gondolkodó tanítók állandó nyomásának vannak kitéve, s így igazán ne csodálkozzunk, hogy a balkezesek makacs, önfejű emberekké válnak; rosszabb esetben beszédhibával küszködnek. Más kimutatások szerint az abszolút balkezesek legalább olyan, de gyakran a jobbkezeseknél is jobb eredményeket érnek el. Megállapították, hogy a balkezeseknél a pszichomotorikus tevékenység különös rendszere figyelhető meg, ami a sokkal gyorsabb érzékelést, mozgásszervezést és a jövőben beálló helyzet előrelátását teszi lehetővé. A balkezes nagy egyéniségeknek sokat köszönhet a világ (Leonardo da Vinci, Benjamin Franklin, Pablo Picasso, Nagy Sándor, Nagy Károly, Charlie Chaplin stb.). Pszichikájuk eltérőségét az agy két féltekéjének funkcionális aszimmetriája okozza. MUNKAMEGOSZTÁS AZ AGY JOBB ÉS BAL FÉLTEKÉJE KÖZÖTT Roger Sperry pszichobiológus Nobel-díjat kapott azokért a kutatásaiért, amelyekkel az emberi agy két féltekéje közötti munkamegosztást világította meg. Már a múlt században voltak olyan feltevések, melyek mint a két félteke más-más funkciót teljesít. Az orvosok megállapították, hogy a bal agyfélteke egyes részeinek sérülései gátolják a beszédkészséget, romlik az olvasás és az írás. A sebészeti eljárások során kimutatták, hogy a beszéd központja általában a bal féltekében van. A bal félteke felelős elsősorban a fogalmi gondolkodásért, a beszédért, a beszédértésért és ez végzi a számolási műveleteket is. A jobb félteke a helye a képi látásnak, a zenei hangsorok felismerésének, a térbeli társításoknak stb. Megállapították, hogy a kéz használatát irányitó központok az ellentétes agyféltekében vannak: a jobb kéz tevékenységét a bal oldali, a balét a jobb oldali agykéregi területek irányítják. NEM LESZNEK BELŐLÜK JOBBKEZESEK Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a jobb- vagy balkezesség nem szokás, hanem az agyféltekék munkamegosztásának eredménye. Ezután feltehetjük a kérdést, vajon szükséges-e, illetve egyáltalán lehetséges-e a balkezesek „átnevelése" jobbkezesekké? Feltétlenül arra kell-e törekednünk, hogy olyanok legyenek, mint a „többiek"? Sokan tapasztalatból tudjuk, milyen nehéz és kínos folyamat a balkezességről való leszoktatás. Gyakori következménye az idült stressz, ami károsan hat a gyermek egészségi állapotára. A szülők és a pedagógusok erőszakkal párosuló túlzott törekvése, hogy a bal kezet durván „kikapcsolják" az aktív tevékenységből, a gyermeknél testi-lelki károsodást okozó hatást (traumát) válthat ki. Különösen akkor, ha ezt a leszoktatást tapintatlan megjegyzések, sőt elég gyakran testi fenyítés kísérik. Mindez nem kívánatos változásokat okozhat a gyermek személyiségének alakulásában. Tudomásul kell vennünk, hogy a balkezességről „leszoktatott" gyermek soha nem lesz jobbkezes. Elérhetjük, hogy bizonyos műveleteket jobb kézzel fog végezni, de pszichikai tulajdonságai nem változnak. Motorikus tulajdonságait se sikerül megváltoztatnunk, mert például jobb kézzel fog írni, esetleg enni, de számtalan más tevékenységet továbbra is bal kézzel végez. A szakemberek óva intenek attól, hogy főképpen a teljes balkezeseket erőszakkal átneveljük. A helytelen pedagógiai eljárások törvényszerűen fékezik a gyemnek természetes tulajdonságait, neurotikus állapotokat váltanak ki s ez nem egy esetben lemaradást okoz a szellemi fejlődésben. Ha a gyermek ugyan jobbára bal kézzel végzi a műveleteket, de a szülő ösztönzésére könnyedén, nehézség nélkül használja a jobb kezét is, megtaníthatjuk jobb kézzel írni. Ha azonban a jobb kézzel nagyon nehezen ír, bizonyára teljesen balkezes. Ilyenkor mondjunk le a jobb kezűségre való átneveléséröl, mert ez a gyermeknek csak ártana. INKÁBB SEGÍTSÜNK NEKIK! Az átnevelés mellett kardoskodók azzal érvelnek, hogy „jobbkezes világunkban" a balkezesek sok-sok nehézségbe ütköznek. Az évszázados hagyományok csupán a jobb kéz használatával számolnak s így alakultak ki a feltételek is. Vonatkozik ez az iskolai berendezésre, a szerszámokra, a szerszámgépekre egyaránt. A balkezesek számára a jobb kézhez idomított szerszámok, gépek használata nagy nehézséget okoz, ami szellemi és testi túlterheltséget válthat ki náluk. Pszichológiai problémák is adódhatnak. Például a bal kézzel író gyermek a figyelem középpontjába kerül, diáktársai gyakran kinevetik vagy gúnyos megjegyzésekkel illetik öt. Egyesek ezért feltételezik, hogy az átnevelt balkezes nem lesz kitéve állandó pszichológiai nyomásnak, jobban beilleszkedik a jobbkezesek világába. Az ilyen érvelésnek megvan az értelme. Ám így is felvetődik a kérdés: a balkezesek természetes tulajdonságainak megváltoztatása helyett nem lenne-e célszerűbb legalább részben hozzájuk idomítani azt a környezetet, amelyben élnek? Elsősorban el kellene mélyíteni és ki kellene szélesíteni a balkezesség problémáinak ismeretét. A kérdéssel nem csupán az orvosoknak és a pszichológusoknak kellene foglalkozniuk, hanem a pedagógusoknak is. A gyermekgyógyászoknak, az óvodai nevelőknek, a tanítóknak, tanároknak egyaránt ismerniük kellene a balkezesség problémáját s ezzel meg kellene ismertetni a balkezesek szüleit is. A balkezesek rendkívül és felettébb értékes pszichofizikai képességeinek továbbfejlesztése érdekében sajátos módszereket kellene kidolgozni szakmabeli orientálásukra is. Olyan hivatás felé kellene őket irányítani, ahol bizonyos rendkívüli képességeiket teljes mértékben kihasználhatnák. Egyes országokban például már gyártanak a balkezességhez idomított szerszámokat. Sok balkezes él közöttünk. Kötelesek vagyunk olyan feltételeket kialakítani számukra, hogy „jobbkezes világunkban" jól érezzék magukat és kifejleszthessék képességeíket' NÁDASDI ÉVA
