Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-12 / 42. szám
HI ■H 9H99H ■IHHI két a pazarul felszerelt épületkomplexumokat iskolának nevezni. Minden „ilyen" iskola egymillió dollárba kerül. A tantermekhez, a diákszállókhoz olyan „járulékos" épületek tartoznak, mint a korszerűen felszerelt laboratóriumok, műhelyek, sporttelepek, úszómedencék, kultúrtermek ... A tanulók ellátása t teljesen ingyenes. Nemcsak a tanszereket, könyveket kapták ingyen, hanem legtöbbször a munkaruhát, iskolaruhát, sőt egy-egy iskola saját autóbuszával szállítja a diákokat. Ezekből az iskolákból már számos fiatal került európai főiskolákra, egyetemekre, és kitünően megállják helyüket . . Van azonban a kubai iskoláknak egy jellegzetes szokásuk, amit baráti találkozások alkalmával sokan meg is kérdeznek tőlük: a szigetország diákjai nemcsak tanulnak az iskolákban, hanem dolgoznak is. Banánt, narancsot, zöldséget termelnek, kávét, dohányt termesztenek. Az érettségi bizonyítvánnyal szakmunkás bizonyítványt is kapnak. A tanulás és munka összekapcsolása általánosan jellemző az oktatásrendszerre. Ezzel kapcsolatban mondta Fidel Castro: „Nem lehet külön világ az egyetem és az üzem. Az a cél, hogy az egyetem átadja műszaki ismereteit, a gyár pedig a munkásszellemet. Intellektualizáltuk a munkát, a diák proletarizálása nélkül." Sok hasznos oldala is van ennek a módszernek: azok a jövendőbeli mérnökök, orvosok, építészek, akik az oktatási folyamat részeként az építkezéseken is dolgoznak, a diploma megszerzése után gyakran arra a munkahelyre kerülnek vissza — mint diplomások — dolgozni, ahol az alapokat szerezték. így aztán megismerik az üzemek problémáit, könnyebben beilleszkednek az új feladatkörbe. Sokszor a szakdolgozatuk is már leendő munkahelyükhöz kötődik. A kubai forradalom összes vívmánya ellenére az imperialista körök minden alkalmat megragadnak, hogy elégikus cikkek közlésével vezessék félre a világot „az egykori nyaralóparadicsom hanyatlásáról". Igaz ugyan, hogy a Sierra Maestra lábánál elterülő, csipkés, erdős tengerpart egykor a henye és tömött pénztárcájú amerikaiak pihenését szolgálta. Valóban megváltozott a szigetország — de nem hátrányára! A rágalmazás — megannyi más módszerrel együtt — csak kísérlet arra, hogy az imperialisták megdöntsék Kuba szocialista rendjét. Ugyancsak Castro beszédében esett szó az amerikai uszítás folyamatosan fellobbanó hullámairól: „Valamennyi amerikai kormány lebecsülte a kubai népet, azt hitték, könnyen játékszerükké tehetik, megfélemlíthetik, levemetik, demoralizálhatják ... A Reagan-kormány is megkísérelte már rágalmazni Kubát, nagy hangú kijelentésekkel és aknamunkával folytatni az elődök politikáját. Sőt Washington az új 1. Fiataloké, legfiata/abbaké a jövő 2. Havanna — madártávlatból 3. Iskolások — nyári táborban vezetés óta még tovább szigorított a Kuba-ellenes blokádpolitikán. Az idén májusban például Washington életbeléptette azt a rendelkezését, miszerint megtiltják a turistáknak a dollárátutalást és a csekkekkel történő fizetést. ... Az Egyesült Államok igyekszik rávenni szövetségeseit a kereskedelem megszakítására (akárcsak az utóbbi hetekben csődöt mondott módszerével a szibériai gázvezetékek építésénél), az újabb hitellehetőségek befagyasztására. A kubai vezetés nem titkolja, hogy a fizetési mérlegét megterheli a tőkés adósságállomány törlesztése. A világpiaci cserearányok egyébként is kedvezőtlenül érintik Kubát. Az exportbevételeinek 80 százalékát képező cukor ára a tőkés világpiacon jelenleg mélyponton van. A cukorszakemberek szerint ez az ár még a termelési költségek felét sem fedezi. Nem titok tehát, hogy a kubai gazdaság nehéz időszaknak néz elébe — és ezt az időszakot tetézi még a Reagan-kormány Havanna-ellenes aknamunkája. Nem kétséges tehát, hogy az országnak nemcsak forradalmi helytállásra, hanem minden dolgos kézre szüksége van. És segítségre. A gyürűzödö problémák feltartóztatására internacionalista érzéseinkkel készek vagyunk, hiszen a huszonhárom évvel ezelőtt függetlenné vált Kubához már annyi szoros szállal kötőd "'nk. Főleg a fiatal nemzedék tagjai, akik egy előadóteremben ülnek a főiskolákon, vagy akikkel az utóbbi VIT-en együtt énekeltük: „Guantanaméra . .Hiszen csak földrajzilag távoli ország, de szívünknek oly közeliek e gyönyörű sziget lakói. Összeállította: M. A. W (Archív felvételek) ■■hhhi (nö 9)
