Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-12 / 42. szám

V fórum; 4-Már hosszabb ideje szemlélem, miként bánnak néhol az elárusí­tók, az alkalmazottak az idősek­kel, gyerekekkel, a tétova, a szeré­nyebb küllemű emberekkel, akik halk szavukkal, kiszolgáltatott szelídségükkel arrogáns viselke­désre „provokálják" őket. Mert nem kérik ki maguknak? Nem szólnak vissza? Nem kérik a pa­naszkönyvet? Nem hívják az üz­letvezetőt? Akik szemléljük, s erősebb a hangunk miért hallgatunk, ha lát­juk? A kenyérboltban álmos az ela­dó. Kedvetlenül rakosgatja a kif­lit. kenyerei a kosárba; miközben számol, talán másfelé kalandoz­nak gondolatai. Egv koronával Úton, útfélen kevesebbet kér az idős néni mákos kalácsáért. A néni jóindulatúan figyelmezteti, mire ő álmos-go­rombán foghegyről vágja oda: — Na. és mennyit mondtam!? Másodpercek múltával esik le nála a tantusz, de nem kér bocsá­natot. meg sem köszöni, hirtelen elfeledve a dolgot, flegmán néz a következő vevőre. Ugrás az időben: alig tíz perc­nyi. térben csupán pár méter. Eg v régimódi külsejű dáma szá­zassal fizet. A pénztárosnő nem tud visszaadni. A hölgy megkoc­káztatja. hogy van a pénztárban elég apró. (Félénken még moso­lyog is hozzá). — Na. ne mondja! — csap le harapósait a fruska korú „ellen­fél", mintha nem jött volna össze a tegnap esti randevúja. A palléro­­zottabb modorhoz szokott dáma rémületében az ajtóig tolja a bevá­sárlókocsit. Gondolám, ide se jön többet. Tudom, hogy az eladó is ember, neki is fájhat a foga, lehet más baja, bánata. Tudom azt is, Itogv a legtöbb vásárló sem maga a megtestesült illemtankönyv. Vi­szont a kereskedelemben foglal­koztatottaknak és mindenkinek, aki munkája során emberekkel kerül kapcsolatba, tudatosítania kellene végre, hogy ezekben a szakmákban az udvariasság alap­vető követelmény.- zhe -Ahogy a közismert nóta refrénje is mondja, az ősz folyamán valóban tele van a határ — no nem nyíló vadvirággal, nem is bátyus toNajok­­kal —, hanem élelmes böngészőkkel. Meggörnyedve, kerékpáron tolják a két-, három zsák kukoricát cukorré­pát burgonyát szemben a csípős széllel, néha négy-öt kilométert is. Szorgalmas nép a miénk, büntetés volna számára, ha szabad idejében nem mehetne — az otthoni munkát is félbehagyva ki a határba, keresgél­ni, böngészni azt amit a gépek meg­hagytak, s az eke leszántana. Az összeböngészett terménnyel a falusi ember részben saját szükségleteit is fedezi: kiegészíti az apróállatok ne­veléséhez szükséges takarmánykész­letet a veszendőből. Mivel természetbarát vagyok, s Tele volt a határ... magam is szívesen mentem a ment­hetőt körülnéztem — böngészés előtt — a határban. Sárgállottak a gép nyomán elhagyott kukoricacsö­vek, messzire fehérlett a félbevágott földön maradt cukorrépa, s itt-ott kicsit lankadtan kukucskált ki a rög alól az elhagyott burgonya. Sok volt az ekevasra váró széthagyott ter­mény. Hogy mennyi? Azt csak a böngészők egésznapi teljesítménye nyomán tudtam volna kideríteni. Pe­dig ha a termőföldön hagyott csöves­kukoricát, cukorrépát burgonyát be­szántják, nem talajminőséget javító tápanyag lesz belőle, hanem kiváló éléskamra az áttelelő kártevőknek. Azt gondolná az ember, hogy a böngésző nemcsak önmagán segít hanem azoknak a javát is szolgálja, akik felületesen takarították be az őszieket, de téved. Vannak kukorica­csövektől sárgálló táblák, burgonyá­tól fehérlő földek, ahonnan elzavar­ják, mondván, tilos a földön hagyott termést összeszedni. Tehetetlenül nézi, amint beszántják, s közben töp­reng: miért ? Kórt terjeszt, s így az egészségét védik? Vagy egyszerűen kínos némely szövetkezetnek látnia — a böngészők megtelt zsákjaival szemléltetve —, mennyi híja van ígé­retüknek, miszerint „egy szem se vesszen kárba!"? NAGY MIHÁLY Miért nincs, ha van ? Mint a legtöbb szülő, én is nekiláttam szeptember elseje előtt beszerezni azokat a tanszereket, melyekre iskolás gyermekeimnek egész évben szükségük lesz. Gondoltam, ők is nagyobb örömmel indulnak az új tanévben, ha minden tanszerük együtt van, és nekem sem kell majd az évnyitó után üzletről üzletre járva keresgélni, hol mit tudok beszerezni. Bízva bíztam, hogy ezúttal nagyobb szerencsém lesz, mint a korábbi években volt mert például körzőt már három éve hiába keresek a füleki (Fifakovo) tanszerbol­tokban, fiam az iskolai és házi munkáit csupán kö/csön­­körzővel tudta megcsinálni. Nem tudom, kinek hogy, de nekem az örökös kölcsönzés kényelmetlen. Hogy körző­­készletet lehet kapni?! Azt nem is vitatom. Vehettem volna 290.— koronáért, minden tartozékával, amire a gyereknek semmi szüksége. De ha így van, akkor minek vegyem meg? Minek dobjak ki elfekvő dolgokért ilyen nagy összeget — ha az az egyetlen darab a körző, amelyet a fiam az egész készletből használ, a valóságban mindössze 17,20 Kcs-ba kerül. Vagy itt van (azaz dehogy van. bárcsak lenne!) a ceruzafaragó! Néhány éve különféle „jópofa" figuráját lehetett kapni. Gyerekeink boldogan faragtak vele még a tűhegyes ceruzákat is, gyűjtötték, még versenyeztek is, kinek van több belőle. Lehet, a gyűjtőszenvedély eredmé­nyezte, hogy ma kisiskolásainkat zsebkéssel vagy kismé­retű konyhakéssel felszerelve indíthatjuk reggelenként az iskolába. Máskülönben hogyan faragnák ki sokat kopta­tott ceruzáikat? Kisebb-nagyobb bosszúságaimat gyarapítja a radirgu­mi is. Mert ezt sem kapni egyebet, csak amolyan kis csomagba gyömöszöltél amely inkább emlékeztet egy összerágott rágógumira, s ahelyett, hogy tisztítana, eltün­tetne, rátapad a kis nebuló kezére, ruhájára, sőt még a hajába is beveszi magát olyan tartósan, hogy csak hajastól kinyírva lehet megszabadítani tőle az „áldoza­tot". A szükség törvényt bont Odáig jutottam, hogy azt fontolgatom, a békesség kedvéért nem lenne-e érdemes visszatérni a kenyérbélből gyúrt galacsinhoz... Sajnálattal közlöm a türelmetlenebb oNasókkal, hogy a tanszerhiánycikkek sorát még ezzel sem zárhatom le. Kevés — vagy egyáltalán hiányzik még — a színes ceruza, a vízfesték, a műszaki rajzhoz szükséges HB-2-es ceruza. Pedig a pedagógusok elvárják a tanulóktól, hogy tanszerekkel felszerelve jöjjenek iskolába. Joggal. Más­képpen lehetetlen zavartalanul tanítani. A probléma szerintem, hogy a tanszergyártó üzemek vezetői vagy azt nem tudják, hogy az iskolákban tanszerügyben milyenek a követelmények, vagy a kereskedelem illetékesei, hogy országszerte hány olyan tanuló van, aki ezekre a tansze­rekre minden iskolaévben számít. Nem állítom, hogy az említett tanszerekből egyetlen darab sem kerül az üzletbe. De azt mégsem tehetem meg — dolgozó nő létemre —, hogy szabadságot kivéve napokig nyomozzak olyan árucikk után, amelyből hol itt, hol ott bukkan fel egynéhány. Kérdez: Bőd Béláné daniyai (Drfia) és Balogh Imréné brati­­slavai lakos Az idén bőséges gyümölcs- és zöldségtermésnek örvendhe­tünk. Ez arra serkent bennünket, háziasszonyokat, hogy éljünk a lehetőséggel, és minél több gyümölcsöt, zöldséget főzzünk be télire. Igen ám. de az üzletekből eltűnt a beföttesüveget záró pléhfedö és maga az üveg is. Szeretnénk tudni, hogy miért? Továbbá azt is. hogy miért nem kapható az üzletekben hús- és mákőrlő? Válaszol: Mikulás Eftimov mérnök, a Háztartási Cikkek kereskedelmi vállalat bratisla­­vai igazgatóságának kereske­delmi igazgatóhelyettese. A kereskedelem számított a befőzéshez szükséges kellé­kek iránti kereslet nagy növe­kedésével. ezért az elmúlt évekhez képest többet rendelt a gyártó vállalatoktól. Sajnos, az általunk igényelt befőtlesüvegeknek csak egy bizonyos részét tudtuk gazdasági szerződéssel biztosítani. így például a vállala­tunk bratislavai igazgatóságának hatáskörébe tartozó nyugat­szlovákiai kerület számára a keresett 370 g-os és 720 g-os Omnia befőttesüvegek 35 százalékát, a pléhfedőknek mintegy 75 százalékát. A kereslet júliustól ugrásszerűen megnőtt és annak ellenére, hogy a múlt évekből visszamaradt árukészle­tünkkel együtt olyan sok volt a befőttesüveg. mint soha eddig az elmúlt évek során, nem tudjuk kielégíteni a keresletet. Az 1982-es év eddig eltelt időszakában a 720 g-os Omnia beföttes­­üvegekből kétmillióval (növekedési irányszám 170 százalék), a pléhfedőkből pedig 22 millióval (növekedési irányszám 201 százalék) többet adtunk el kerületünkben, mint tavaly ilyenko­rig, és folytathatnám a hasonló adatok felsorolását a többi befőzéshez szükséges kellékekkel. Idén az eltelt időszakban 22 millió Kés-val nagyobb értékben adtunk el ilyen árut, mint a múlt év hasonló időszakában. Igaz, hogy a gyártó vállalatok a szerződésnek megfelelően — sőt néhány még azon felül is — szállította az árut, mégsem tudjuk teljes mértékben kielégíteni a vásárlók igényét. A hirtelen megnövekedett kereslet oka valószínűleg a bő termésen kívül az az országszerte elteijedt híresztelés, hogy a jövőben megszűnik az Omnia befőttesüveg és fedelének gyártása. Ez tévhit, üveget is és tetőt is fogunk gyártani s reméljük a gyártók nagyobb mértékben tudják kielégíteni a belkereskedelem igényeit. Vállalatunk bratislavai igazgatósága 34 ezer húsőrlőt igényel évente, melynek alig 1 /3-át vállalják a gyártó vállalatok. Sajnos, a szerződéshez kötött szállítmányokat is rendszertelenül és késve küldik. Az ellátás javításának érdekében az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatósága kerületünk számára a Szovjetunióból rendelt húsőrlöket. Az első szállítmányt már ebben az évben megkaptuk és vátjuk a következőt. Ugyancsak ez évben kellene megkapnunk a Nővé Mesto nad Váhom-i járási iparvállalat és a sedléany-i KDS közös gyártmányát, a fém és műanyag kombinációjú új típusú húsőrlőt, amely külsejével és minőségével reméljük, megnyeri a vásárlók tetszé­sét. A mákőrlökkel még problematikusabb a helyzet. Kétféle mákőrlöt forgalmazunk. Az egyik a Rosice u Bma-i termelő­­szövetkezet gyártmánya (35.— Kés), amelyből évente 35 ezer darabot igénylünk, de csak 1690-et kapunk. A másikat a Mechanika Praha termelőszövetkezet gyártja, műanyagból ké­szül (120.— Kis). Sajnos igényléseinket csupán 45 százalékban teljesíti évente ez a szövetkezet is. Az elmondott adatok csak a nyugat-szlovákiai kerületre vonatkoznak, de az ország többi kerületében is hasonló gon­dokkal küzd a belkereskedelem. I Köszönöm a tájékoztatást! Tehát a kereskedelem gondosabb piackutatása sem segí­­lené az említett árukkal való jobb ellátást, mert az elsősor­ban a gyártó vállalatoktól függ, ezekből viszont még kevés v an az orszában — ezért nem képesek ellátni a hazai piacot, ló lenne, ha a Szlovákiai Ipari Termelőszövetkezetek Szövetsége és a járási iparvállalatokat irányító kerületi nemzeti bizottságok a hazai kereslethez mérten bővítenék a gyártó vállalatok, termelőszövetkezetek hálózatát! BARANYAI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents