Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-12 / 42. szám
V fórum; 4-Már hosszabb ideje szemlélem, miként bánnak néhol az elárusítók, az alkalmazottak az idősekkel, gyerekekkel, a tétova, a szerényebb küllemű emberekkel, akik halk szavukkal, kiszolgáltatott szelídségükkel arrogáns viselkedésre „provokálják" őket. Mert nem kérik ki maguknak? Nem szólnak vissza? Nem kérik a panaszkönyvet? Nem hívják az üzletvezetőt? Akik szemléljük, s erősebb a hangunk miért hallgatunk, ha látjuk? A kenyérboltban álmos az eladó. Kedvetlenül rakosgatja a kiflit. kenyerei a kosárba; miközben számol, talán másfelé kalandoznak gondolatai. Egv koronával Úton, útfélen kevesebbet kér az idős néni mákos kalácsáért. A néni jóindulatúan figyelmezteti, mire ő álmos-gorombán foghegyről vágja oda: — Na. és mennyit mondtam!? Másodpercek múltával esik le nála a tantusz, de nem kér bocsánatot. meg sem köszöni, hirtelen elfeledve a dolgot, flegmán néz a következő vevőre. Ugrás az időben: alig tíz percnyi. térben csupán pár méter. Eg v régimódi külsejű dáma százassal fizet. A pénztárosnő nem tud visszaadni. A hölgy megkockáztatja. hogy van a pénztárban elég apró. (Félénken még mosolyog is hozzá). — Na. ne mondja! — csap le harapósait a fruska korú „ellenfél", mintha nem jött volna össze a tegnap esti randevúja. A pallérozottabb modorhoz szokott dáma rémületében az ajtóig tolja a bevásárlókocsit. Gondolám, ide se jön többet. Tudom, hogy az eladó is ember, neki is fájhat a foga, lehet más baja, bánata. Tudom azt is, Itogv a legtöbb vásárló sem maga a megtestesült illemtankönyv. Viszont a kereskedelemben foglalkoztatottaknak és mindenkinek, aki munkája során emberekkel kerül kapcsolatba, tudatosítania kellene végre, hogy ezekben a szakmákban az udvariasság alapvető követelmény.- zhe -Ahogy a közismert nóta refrénje is mondja, az ősz folyamán valóban tele van a határ — no nem nyíló vadvirággal, nem is bátyus toNajokkal —, hanem élelmes böngészőkkel. Meggörnyedve, kerékpáron tolják a két-, három zsák kukoricát cukorrépát burgonyát szemben a csípős széllel, néha négy-öt kilométert is. Szorgalmas nép a miénk, büntetés volna számára, ha szabad idejében nem mehetne — az otthoni munkát is félbehagyva ki a határba, keresgélni, böngészni azt amit a gépek meghagytak, s az eke leszántana. Az összeböngészett terménnyel a falusi ember részben saját szükségleteit is fedezi: kiegészíti az apróállatok neveléséhez szükséges takarmánykészletet a veszendőből. Mivel természetbarát vagyok, s Tele volt a határ... magam is szívesen mentem a menthetőt körülnéztem — böngészés előtt — a határban. Sárgállottak a gép nyomán elhagyott kukoricacsövek, messzire fehérlett a félbevágott földön maradt cukorrépa, s itt-ott kicsit lankadtan kukucskált ki a rög alól az elhagyott burgonya. Sok volt az ekevasra váró széthagyott termény. Hogy mennyi? Azt csak a böngészők egésznapi teljesítménye nyomán tudtam volna kideríteni. Pedig ha a termőföldön hagyott csöveskukoricát, cukorrépát burgonyát beszántják, nem talajminőséget javító tápanyag lesz belőle, hanem kiváló éléskamra az áttelelő kártevőknek. Azt gondolná az ember, hogy a böngésző nemcsak önmagán segít hanem azoknak a javát is szolgálja, akik felületesen takarították be az őszieket, de téved. Vannak kukoricacsövektől sárgálló táblák, burgonyától fehérlő földek, ahonnan elzavarják, mondván, tilos a földön hagyott termést összeszedni. Tehetetlenül nézi, amint beszántják, s közben töpreng: miért ? Kórt terjeszt, s így az egészségét védik? Vagy egyszerűen kínos némely szövetkezetnek látnia — a böngészők megtelt zsákjaival szemléltetve —, mennyi híja van ígéretüknek, miszerint „egy szem se vesszen kárba!"? NAGY MIHÁLY Miért nincs, ha van ? Mint a legtöbb szülő, én is nekiláttam szeptember elseje előtt beszerezni azokat a tanszereket, melyekre iskolás gyermekeimnek egész évben szükségük lesz. Gondoltam, ők is nagyobb örömmel indulnak az új tanévben, ha minden tanszerük együtt van, és nekem sem kell majd az évnyitó után üzletről üzletre járva keresgélni, hol mit tudok beszerezni. Bízva bíztam, hogy ezúttal nagyobb szerencsém lesz, mint a korábbi években volt mert például körzőt már három éve hiába keresek a füleki (Fifakovo) tanszerboltokban, fiam az iskolai és házi munkáit csupán kö/csönkörzővel tudta megcsinálni. Nem tudom, kinek hogy, de nekem az örökös kölcsönzés kényelmetlen. Hogy körzőkészletet lehet kapni?! Azt nem is vitatom. Vehettem volna 290.— koronáért, minden tartozékával, amire a gyereknek semmi szüksége. De ha így van, akkor minek vegyem meg? Minek dobjak ki elfekvő dolgokért ilyen nagy összeget — ha az az egyetlen darab a körző, amelyet a fiam az egész készletből használ, a valóságban mindössze 17,20 Kcs-ba kerül. Vagy itt van (azaz dehogy van. bárcsak lenne!) a ceruzafaragó! Néhány éve különféle „jópofa" figuráját lehetett kapni. Gyerekeink boldogan faragtak vele még a tűhegyes ceruzákat is, gyűjtötték, még versenyeztek is, kinek van több belőle. Lehet, a gyűjtőszenvedély eredményezte, hogy ma kisiskolásainkat zsebkéssel vagy kisméretű konyhakéssel felszerelve indíthatjuk reggelenként az iskolába. Máskülönben hogyan faragnák ki sokat koptatott ceruzáikat? Kisebb-nagyobb bosszúságaimat gyarapítja a radirgumi is. Mert ezt sem kapni egyebet, csak amolyan kis csomagba gyömöszöltél amely inkább emlékeztet egy összerágott rágógumira, s ahelyett, hogy tisztítana, eltüntetne, rátapad a kis nebuló kezére, ruhájára, sőt még a hajába is beveszi magát olyan tartósan, hogy csak hajastól kinyírva lehet megszabadítani tőle az „áldozatot". A szükség törvényt bont Odáig jutottam, hogy azt fontolgatom, a békesség kedvéért nem lenne-e érdemes visszatérni a kenyérbélből gyúrt galacsinhoz... Sajnálattal közlöm a türelmetlenebb oNasókkal, hogy a tanszerhiánycikkek sorát még ezzel sem zárhatom le. Kevés — vagy egyáltalán hiányzik még — a színes ceruza, a vízfesték, a műszaki rajzhoz szükséges HB-2-es ceruza. Pedig a pedagógusok elvárják a tanulóktól, hogy tanszerekkel felszerelve jöjjenek iskolába. Joggal. Másképpen lehetetlen zavartalanul tanítani. A probléma szerintem, hogy a tanszergyártó üzemek vezetői vagy azt nem tudják, hogy az iskolákban tanszerügyben milyenek a követelmények, vagy a kereskedelem illetékesei, hogy országszerte hány olyan tanuló van, aki ezekre a tanszerekre minden iskolaévben számít. Nem állítom, hogy az említett tanszerekből egyetlen darab sem kerül az üzletbe. De azt mégsem tehetem meg — dolgozó nő létemre —, hogy szabadságot kivéve napokig nyomozzak olyan árucikk után, amelyből hol itt, hol ott bukkan fel egynéhány. Kérdez: Bőd Béláné daniyai (Drfia) és Balogh Imréné bratislavai lakos Az idén bőséges gyümölcs- és zöldségtermésnek örvendhetünk. Ez arra serkent bennünket, háziasszonyokat, hogy éljünk a lehetőséggel, és minél több gyümölcsöt, zöldséget főzzünk be télire. Igen ám. de az üzletekből eltűnt a beföttesüveget záró pléhfedö és maga az üveg is. Szeretnénk tudni, hogy miért? Továbbá azt is. hogy miért nem kapható az üzletekben hús- és mákőrlő? Válaszol: Mikulás Eftimov mérnök, a Háztartási Cikkek kereskedelmi vállalat bratislavai igazgatóságának kereskedelmi igazgatóhelyettese. A kereskedelem számított a befőzéshez szükséges kellékek iránti kereslet nagy növekedésével. ezért az elmúlt évekhez képest többet rendelt a gyártó vállalatoktól. Sajnos, az általunk igényelt befőtlesüvegeknek csak egy bizonyos részét tudtuk gazdasági szerződéssel biztosítani. így például a vállalatunk bratislavai igazgatóságának hatáskörébe tartozó nyugatszlovákiai kerület számára a keresett 370 g-os és 720 g-os Omnia befőttesüvegek 35 százalékát, a pléhfedőknek mintegy 75 százalékát. A kereslet júliustól ugrásszerűen megnőtt és annak ellenére, hogy a múlt évekből visszamaradt árukészletünkkel együtt olyan sok volt a befőttesüveg. mint soha eddig az elmúlt évek során, nem tudjuk kielégíteni a keresletet. Az 1982-es év eddig eltelt időszakában a 720 g-os Omnia beföttesüvegekből kétmillióval (növekedési irányszám 170 százalék), a pléhfedőkből pedig 22 millióval (növekedési irányszám 201 százalék) többet adtunk el kerületünkben, mint tavaly ilyenkorig, és folytathatnám a hasonló adatok felsorolását a többi befőzéshez szükséges kellékekkel. Idén az eltelt időszakban 22 millió Kés-val nagyobb értékben adtunk el ilyen árut, mint a múlt év hasonló időszakában. Igaz, hogy a gyártó vállalatok a szerződésnek megfelelően — sőt néhány még azon felül is — szállította az árut, mégsem tudjuk teljes mértékben kielégíteni a vásárlók igényét. A hirtelen megnövekedett kereslet oka valószínűleg a bő termésen kívül az az országszerte elteijedt híresztelés, hogy a jövőben megszűnik az Omnia befőttesüveg és fedelének gyártása. Ez tévhit, üveget is és tetőt is fogunk gyártani s reméljük a gyártók nagyobb mértékben tudják kielégíteni a belkereskedelem igényeit. Vállalatunk bratislavai igazgatósága 34 ezer húsőrlőt igényel évente, melynek alig 1 /3-át vállalják a gyártó vállalatok. Sajnos, a szerződéshez kötött szállítmányokat is rendszertelenül és késve küldik. Az ellátás javításának érdekében az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatósága kerületünk számára a Szovjetunióból rendelt húsőrlöket. Az első szállítmányt már ebben az évben megkaptuk és vátjuk a következőt. Ugyancsak ez évben kellene megkapnunk a Nővé Mesto nad Váhom-i járási iparvállalat és a sedléany-i KDS közös gyártmányát, a fém és műanyag kombinációjú új típusú húsőrlőt, amely külsejével és minőségével reméljük, megnyeri a vásárlók tetszését. A mákőrlökkel még problematikusabb a helyzet. Kétféle mákőrlöt forgalmazunk. Az egyik a Rosice u Bma-i termelőszövetkezet gyártmánya (35.— Kés), amelyből évente 35 ezer darabot igénylünk, de csak 1690-et kapunk. A másikat a Mechanika Praha termelőszövetkezet gyártja, műanyagból készül (120.— Kis). Sajnos igényléseinket csupán 45 százalékban teljesíti évente ez a szövetkezet is. Az elmondott adatok csak a nyugat-szlovákiai kerületre vonatkoznak, de az ország többi kerületében is hasonló gondokkal küzd a belkereskedelem. I Köszönöm a tájékoztatást! Tehát a kereskedelem gondosabb piackutatása sem segílené az említett árukkal való jobb ellátást, mert az elsősorban a gyártó vállalatoktól függ, ezekből viszont még kevés v an az orszában — ezért nem képesek ellátni a hazai piacot, ló lenne, ha a Szlovákiai Ipari Termelőszövetkezetek Szövetsége és a járási iparvállalatokat irányító kerületi nemzeti bizottságok a hazai kereslethez mérten bővítenék a gyártó vállalatok, termelőszövetkezetek hálózatát! BARANYAI LAJOS
