Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-05 / 41. szám
szemrehányást tesz az ügyvédjének, hogy „rengeteg bizonyítékot kiaknázatlanul hagyott”; ha pedig ismerősei baráti segélyt gyűjtöttek össze számára, és egyikük azt találja mondani: „Most már fel a fejjel!”, ö így válaszol: „Ugyan miért, mikor mindegyikteknek vissza kell fizetnem a pénzt, és azonkívül még hálás is lehetek a jóságtokért?” á gőg A gőg magunkon kívül mindenki másnak bizonyos fokú megvetése. Gőgös az az ember, aki, bármennyire sietne a másik, úgy dönt, hogy „majd a vacsora után, sétája alatt keresse meg”; ha valakivel jót tett, azt figyelmezteti, hogy „vésse az emlékezetébe”; ha döntőbírónak kérik fel, menet közben az utcán ítélkezik; ha tisztviselőnek választják, esküvel menti ki magát, mondván. hogy „ilyesmire nincs ideje”, meglátogatni senkit sem hajlandó elsőként; a kereskedőket és a bérlőket következetesen kora hajnalra rendeli magához; az utcán haladtában nem ereszkedik szóba a járókelőkkel, inkább hol a földre, hol meg az égre szegezi a tekintetét, mikor milyen a hangulata; ha vendégül látja a barátait, ő nem vesz részt a lakomán, csak egyik alantasának parancsolja meg, hogy törődjék velük: küldöncöt meneszt ahhoz, akihez indulni ^készül, hogy jelentse az érkezését; sem kenekedés, sem mosdás, sem étkezés közben nem fogad látogatót; ha elszámol valakivel, természetesen a szolgájának ad parancsot, hogy rakosgassa a számolókövecseket, állapítsa meg és írja a végösszeget a másik terhére; leveleiben pedig nem azt írja, hogy „lennél szíves”, hanem hogy „így és így akarom”, „elküldtem érte hozzád. add ide”, „ne is próbálj mást csinálni”, meg hogy „a legrövidebb időn belül”. SZFPFSSY TIBOR fordításai Illusztrációk: Happ Oszkár rajzai a I'heophrasztosz-kötetből „Ég ha lehetnék . . .” (VÁLOGATÁS A KLASSZIKUS GÖRÖG IRODALOMBÓL) KALLIMAKHOSZ (i. e. 305—240 körül) SZIMÓNIDÉSZ (i. e. 556-468) Gyűlölöm én.. . Gyűlölöm én a Homérosz-utánzó verset, utálok járni oly úton, hol árad a sűrű tömeg, megvetem azt, aki minden férfi szerelme, akárki kútjából nem iszom. Undorító a divat: — „Lüszaniász, szép vagy, szép!" — vissza se szólhat a visszhang, máris hallom, hogy: „Szép, de a más öröme ..." ORBÁN OTTÓ fordítása Ember vagy!. . . Ember vagy! Előre sose látod, hogy a holnap ugyan mit ád; s az, kit te ma boldognak Ítélsz, mennyi időig az. A hirtelen elröpülő, kicsi légynek sincs ily gyorsan változó sora. JÁNOSY ISTVÁN fordítása PLATÓIM (i. e. 429-347 körül) Csillagok Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel. Mint a vadász . . . szabó Lőrinc fordítása Mint a vadász a hegyekben az őzike lábnyomát, a nyúl szaladó árnyát kergeti hóvizen át s nem csügged; de ha így szólnál neki: „Itt van előtted mozdúlat/an a vad!" — rá se tekintene tán: éppi/yen a szerelem, mert üldözi azt, ami illan, s elfordul attól, ami kínálja magát. BABITS MIHÁLY fordítása Csillag, az élők közt. . . Csillag, az élők közt te ragyogsz mint hajnali csillag, holtak közt meg az est csillagaként te virulsz! FRANYÓ ZOLTÁN fordítása BAKKHÜLIDÉSZ (i. e. 505—450 körül) ARISZTOTELÉSZ (i. e. 389—322) Himnusz az erényhez Te Erény, csupa küzdelem által a lét legszebb varázsu célja vagy! Szent hajadon — hiszen érted halni, hellén férfi előtt irigyelt sors, és szünetlen húzni a munka igáját. íly örökízű gyümölcsöt vetsz a szivünkbe ajándékként, mi drágább, mint arany, ősi nemesség, enyhe álom. Zeusz fia, Hérak/eész, temiattad tűrt meg a két Léda-sarja — hősi tettel tört dicső fenséged után. Érted epedve került Hádészhez Akhileusz meg Ájász. Nagyszerű lényed igéző bája megfosztotta Atharneosz polgárát a naptól. Tetteit egyre dicsőítsék örök énekük által Mnémoszüné Múzsa-leányai, míg Zeusz Xéniosz égi hatalmát és a baráti hűséget áldják. FRANYÓ ZOLTÁN fordítása Béke-dal Minden jó magvat a Béke hint e földre: aranyt, ajakunkra mézes énekek virágait, szőke tüzek lobogását égetni örök combjait s gyapjas juhokét csodaszép oltárköveken, s drága fiuknak időt tanulni táncot és zenét! Fekete pókhálók fonják be a rémes pajzsoknak ércfogóját, s a lándzsa vashegyét s a kard két élét rozsda emészti. Trombitáknak rezes öble nem rikolt és lelkünk méze, az Álom nem lesz, a szívbűvölő szemeinkhez hűtlen. S haj! lakomák uton-útfelen s szeretők édes dalai lobognak. BABITS MIHÁLY fordítása Z5Z5űSZ5Z5352SE5Z5ZSZ5rZ525ZSZ5ZSZ5ZSZ5ZSi5Z5Z5Z5ZS25252525Z5Z5ZSZS>ZS25Z5ZS2S25ZS^5E S2SES2SES2S2S25ESa5ZJ5E5ESZSES2S2S2SZ5a525BS25aS2SZSa5HSESE5ESESZSE5HSlStZSZSESZSES2S2Sl
