Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-05 / 41. szám

^_ óriási teremben egy sor pici

M fehér tábla. Az egyiken ez áll: % Korai Kincs. A másikon: Fehér

Özön. Nem, nem fényképkiál- Irtáson vagyunk, nem a szemfüles fotósok által megörökített édesanyja karjában fekvő újszülött (koraszülött) csecsemőt, vagy a hirtelen érkező hóhullást látjuk. A „Korai Kincs" — óriásméretű, gömbölyű, belül feltehetőleg piros, kásás és biztosan nagyon jó ízű dinnye, a Fehér Özön pedig egy paprikafajta. S mindezt a bősi (Gabcíkovo) állami gazdaság kultúrházában megrendezett 10. jubiláris járási gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítás — a „Csallóköz gyümölcse '82'' — alkalmából ízlelgetjük bő nyálcsurgás közepette, sajnos, csak a tekintetünkkel.

Pedig ez még csak a kezdet. A kiállításon a kiskertészek munkájának kereken 450, a nagyüzemek munkájának pedig 58 gyümölcse (zöldsége, virága), vagyis összesen 508 kiállított termény látható. Katonás rendben, kifényesített almák, körték sorakoznak a fehér polcokon, harci kedvet ébreszt a V—12, a Spartan, a Macero II., a PSX 599 (amúgy békés paprika-, alma- és paradicsomfajták), a Mut-cu meg egyenesen kamikadze hangulatot kelt, pedig csak egy szerény japán almafajta. Miközben a cipőfűzőre emlékeztető pekingi babot nézegetem, gyerekek — a bősi alapiskola tanulói — lökdösnek, kiabálnak: „nézd, ott a mi dinnyénk!".

Végül is egy nagy hévvel magyarázó fiatalember mellé sodródom. Miklós Gábor mérnököt, a bösi ÁG gyümölcsészét hallgatva az az érzésem, hogy rendhagyó divatbemutatón járok, s egy nem mindennapi divatszakember tart itt előadást. Eddig tisztában voltam azzal, hogy a divat társadalmi jelenség, hogy minden kor gazdasági, kulturális és erkölcsi függvényeként a viselkedésmód, a szokások és a külső megjelenési forma is változik, tudtam, hogy újra a mini a divat, de be kell vallanom, azt, hogy egy gyümölcs vagy zöldség kimegy a divatból, most hallom először. — Pedig logikus: amit nem keresnek a vevők, annak termesztését beszüntetik — mondja Miklós Gábor. — A hatvanas évek gyümölcsdivatjának jellemzője az amerikai fajták keresettsége volt, most a Mut-cu, a Stanley — új angol szilvafajta —, a virágok közül pedig a gyönyörű sárga Cínia kerül az érdeklődés középpontjába.

Magamban irulok-pirulok, mert gyümölcsdivat terén ugyancsak maradinak bizonyultam, csupa „ósdi" fajta nyerte el a tetszésemet. Azt sem egészen értem, miért nem kifizetődő az Ontario almafajta termesztése. Igaz, csak kétévenként hoz termést, de mivel a cukorbetegek is fogyaszthatják, óriási iránta az érdeklődés, vagyis Miklós mérnök szavával élve: divatos. De akkor hol van a baj?

A sok látogató jobbra-balra taszigál, kék szemű kalauzom eltűnik a tömegben, én pedig egy kristályvázákkal, serlegekkel megrakott polc felé indulok. A polcnál Belucz János mérnök épp azt magyarázza, hogy a nyitrai (Nitra) Agrokomplex mezőgazdasági

kiállításra a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás kiskertészei évente 150—200 terméssel neveznek be, s az utóbbi hét esztendőben mindig elhozták a födíjakat. Egyébként az itteni kiállításnak is vannak díjazottjai.

— Milyen kritériumok alapján dönt a szakemberekből álló zsűri, és hány díjat osztottak ki ebben az évben?

— A szakzsürinek bizony nehéz feladata volt ebben az évben is, hiszen a sok hibátlan és tökéletes termés közül a leghibátlanabbakat, legtökéletesebbeket kellett kiválasztani. Ehhez figyelembe vettük az ún. fajtaazonosságot, amin azt értjük, mennyire egyezik meg a termés a „prototípussal", továbbá a kiegyenlítettséget, vagyis hogy az egy termelő által beküldött, több darabból álló kollekció egyes darabjai mennyire egyformák; a kiállításra való előkészítést, tehát az esztétikai aspektust és természetesen az összhatást. Pontozással és szavazással végül is sikerült közös nevezőt találni, s a kiskertészeknek 16 első, 17 második, 19 harmadik díjat és 12 elismerő oklevelet, a nagyüzemeknek pedig 6 első, 4 második díjat és 2 elismerő oklevelet ítélünk oda.

Belucz János a Kertészkedök Szlovákiai Szövetsége járási bizottságának elnöke, a kiállítás egyik „atyja" s állandó szervezője így összegezi most, a 10. kiállítás megrendezése és a KSZSZ fennállásának 15. évfordulója alkalmából az elkövetkezendő feladatokat:

— Az első „Csallóköz gyümölcse" kiállítást 1973-ban rendeztük meg. Fő feladata akkor is az volt és most is az, hogy bemutassuk munkánk eredményét, s ezzel buzdítsuk a járás kertészeit. Legfontosabb feladatunk az elkövetkező időszakban a zöldségtermelés növelése. 1982-ben a kiskertészek 9000 tonna zöldséggel látják el a piacot. Sajnos, nagyon sok nehézséget okoz a felvásárlás, a raktározás (ezzel lapunkban már foglalkoztunk és amíg időszerű a probléma, foglalkozunk is). Több figyelmet kell szentelni a hiányzöldségek, a fokhagyma, a zöldhagyma, a befőzésre való uborka termesztésének is.

Tény, hogy fokhagymából, zöldhagymából, a kiállításon is aránylag keveset láthatunk. Van viszont disztök, dekorációs- és körte alakú pici paradicsom, melynek jelentősége kereskedelmi szempontból, igaz, nem túl nagy,, de egy pillanatig azért eljátszottam a zöld salátalevelek, tojásszeletkék közt csillogó aprócska paradicsomok látványának gondolatával. Persze, itt még nem tartunk, a mezőgazdaság dolgozóira jóval fontosabb feladatok várnak.

— így van. Hazánkban az egy főre eső frissgyümölcs-fogyasztás átlagosan évi 45 kg. Ez nagyon kevés. S ennek több oka is van. Az egyik az, hogy rossz kezekben van a termesztés. Elöregedtek a gyümölcsfák, főleg a cseh országrészekben. Nehéz őket permetezni, s ezen a téren nagy szükség van a szakemberektől kiinduló felvilágosító tevékenységre, melynek nálunk már van eredménye. Ezenkívül a feldolgozásban is több aránytalanság tapasztalható. Például a gyümölcsök közül az eper érik be elsőként. A piacon nagyon keresett, a Slovlik is fel tudná dolgozni, beérése idején viszont minden termelő a paprikára, a paradicsomra, az uborkára összpontosít, amiből aztán annyi van, hogy feldolgozni is nehéz, és pillanatnyilag úgy tűnik, hogy nincs is rá kereslet. Eperből meg kevés van, pedig telepítése — mivel nem igényel fóliát — kevésbé költséges. A feldolgozó vállalatok részéről tehát szükségesnek bizonyul a tervmódosítás, részünkről pedig az epertermesztést kell növelni.

Mi tagadás, egy kissé zúg a fejem, még szokatlan számomra, hogy egyszerre legyek újságíró, szociológus és közgazdász. Az úszorí (Kvetoslavov) Semex nemesített tátogatóit szemlélgetem nem leplezett csodálattal és kíváncsisággal, s ezt Szarnák Mihály, a cég képviselője is észreveszi, mert azonnal jön és azonnal magyaráz. Őt hallgatva újra eszembe jut a megnyitóbeszédben elhangzott egyik lényeges mondat: „a kiállítások mögött emberek állnak". Én a gyümölcsöt, a zöldséget, virágot eddig csak a fogyasztó szemével néztem, milyen az íze, mennyire ütődött, kukacos-e. Mint a kiállítás egyik tizennyolc éves látogatója is, aki elmondta, hogy az a legszebb gyümölcs, amelyiknek a legjobb az íze. De most megértettem és átéreztem az almafát öntözgetők, kapálgatók, unokáikra gondolok erőfeszítését és munkáját. A körte zamatáért, a virág illatáért, mindennapi gyümölcsünkért meg kell dolgozni.

LAMPL ZSUZSANNA