Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-05 / 41. szám
családi kör KATONADOLOG Fotó: Lisicky .. .mondogatom járni tanuló fiamnak, ha nagyot esik, vagy felkiált, mert a könyvespolcról lerángatott súlyos értelmező szótár épp a lábára pottyant. „Katonadolog”, mondatja velem a nyelvi szokás, s közben nem nagyon gondolok arra, hogy van ebben némi valóságalap. Fiam van. így hát katonát is nevelek. Idézgetem saját gyermekkoromat, de most elsősorban fiam révén támadnak fel a képek. Anyám hangján szól az intelem bátyámnak, öcséimnek: „egyél, mert nem nősz meg, nem lesz belőled katona”, máskor meg (spenót, egyéb zöldfőzelék kapcsán): „no majd ha a katonáéktól hazajössz, nem leszel ilyen válogatós, ott majd megemlegetsz, elmondod: ha vasszeget főz anyuka, azt is megeszem” ... Meg idézgetem összesúgó unokanővéreim fitymáló kuncogását, hogy a „Pistika nem is legény, mert kiszuperálták” ... És ott a csúfoló népdalunk, a „Sej Jancsika, Jancsika” ... Ennek a dalbéli Jancsikának a sorsát, hogy nem vitték el katonának, most sok sorköteles fiatal megirigyelné. (A magasságát már kevesebben!) Mert valahogy lanyhábbak, erőtlenebbek, kényelmesebbek lettünk, széltől, naptól óvottabbak. s mintha kiment volna a divatból a bátorság, a rátermettség, a fizikai és lelki erő férfias felmutatása. Az igazi férfipróba. „Kiszolgált katona” mondogatták szülőfalumban tisztelettel azokról, akik már maguk mögött tudták a katonaságot. Mostanában egyre kevesebbszer hallik e szó a felnőttség szinonimájaként. S gyakoribb téma lett a „hogyan elkerülni vagy elodázni a katonaságot”... Pedig a nyelvi szokás, a szólások tükröznek egyfajta tiszteletet, amely a katonáknak kijárt réges-régen és kijár most is. Nem véletlenül. Történelmünk során harcok, háborúk, csatározások váltották egymást, s bennük mindig fontos szerep jutott azoknak, akik fegyverrel a kézben is hajlandók voltak küzdeni a célért, s életüknél is többre tartották a haza érdekeit. Hogy napja(nőio) inkban a katonaság, a katonáskodás jelentőségét sokan nem érzik át, az nem csupán a fölhalmozott tömegpusztító fegyverek iránti gyűlölet reakciója, nem az újra meg újra feléledő háborús veszély tagadása, nem a pacifizmus térhódítása, nevelési probléma is. Családi és iskolai nevelési probléma. Nevezetesen: történelemkutatásunk hiányossága. amelyet nem pótol — a gyakran formális — hazafiságra való és honvédelmi nevelés. Férfit, katonát nevelni valahol ott kezdődik, ahol Arany János Családi körében: az idősebb nemzedékek hallgatásával, meséik, katonaélményeik megismerésével... S folytatódik népünk harcos történetének tudatos nyomon követésével. Akár a honfoglalástól, a kalandozások korától, a török ellen vívott harctól a Tanácsköztársaság vöröskatonáinak történetéig, a Szlovák Nemzeti Felkelésig. De népmeséink küzdő hősei is példát adhatnak, hiszen a legtöbb gyermek azután kéri az első kardot, hogy megismerte a sárkányölő fiú történetét, vagy János vitézt kísérte végig gondolatban boldogságkereső útján. Felnőtt fejjel ha belegondol az ember, talál a mesékben sok kivetnivalót, de egyet bizonyosan tudhat: a karddal kivívott boldogsághoz bennük mindig társul a béke is. Az igazságos harcban szerzett béke. A mese persze főképp az érzelmekre hat, és az érzelmeken át mutatnak utat azok az irodalmi alkotások is. amelyekből történelmünk egy-egy hősi korszakának küzdelmei olvashatók ki. Zrínyi katonái a Szigeti veszedelemben. Dobóéi az Egri csillagokban, vagy a szabadságharc honvédjei a Jókai-regényekben, Polevoj Egy igaz embere gyermekkorban nyújthatnak annyi alapot, amennyi az igaz ügyért küzdő katona tiszteletéhez, a katonasors elfogadásához kell. A történelmi eligazítás pedig, amely elsősorban a háborús küzdőfelek céljait, szándékait világítja meg, hozzásegítheti a felnövő fiút ahhoz. hogy véleménye, erkölcsi állásfoglalása legyen, mire sorkötelessé válik. Az erkölcsi állásfoglalás pedig nem engedi meg. hogy kívülálló maradjon az ember saját sorsának és a világ folyásának alakításával szemben ... Háborús idők vettették papírra Babits Mihállyal a mondatot: „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Békeidőben is érvényes ez az igazság. A kívülmaradás, az intézzék el helyettem mások, a nem szólok bele — rossz irányadó szülőnek, nevelőnek, gyermeknek egyaránt. Aki gyermeket szül, békés életre szeretné szülni őt, jobb sorsot szán neki a sajátjánál. De nevelni felelősség: mert a valóságra, a valós életre kell őt felnevelnie. Aki lánynak ad életet, gondoljon arra, hogy anyát is ad a világnak, nőt. akinek fel kell készülnie a világ legszebb, legértelmesebb kínjára .. . Furcsa dolog lenne, ugye, anyaságellenesre nevelni őt?! Aki fiút szül, férfit neveljen, életünk rendje kívánja így. Férfit, aki hivatását-küldetését férfiként is betölti, s vállalja természettől ráosztott szerepét. Századunk hadköteles század. Két világháborút ért meg, s mostani békéje is nyugtalan békesség, amelyet a katonai erőegyensúly tart fenn. Szép álmunk, a teljes leszerelés, amelyről úgy véltük, az ötvenes években születettek nemzedékével együtt nő fel, ma is távoli reménység csupán. A békemanifesztációk, -kiáltványok, -nagygyűlések, háborúellenes tiltakozások hangját gyakorta nyomja el a kardcsörtetés zaja, vagy tompítja fullasztóvá a tömegpusztító fegyverek réme........Az ember utáni csend” lidérce. Az erőegyensúly napjainkban tehát a béke megőrzését is jelenti. A realitás, a világpolitika kéretlenkelletlen is beleszól életünkbe, sorsunkat alakítja. Aki fiút nevel, katonát is nevel, akár a béke katonáját is. S aki fiút nevel, felelős érte. hogy jó katonát neveljen.-gyurkovits-
