Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-28 / 40. szám

BARABAS TIBOR--------------------------­Rákóczi hadnagya Bottyán János pedig az asztalánál ült. és a portya sikerén felvidult elmével az alábbi levelet írta Károlyi Sándornak: Méltóságos Generális. Fiam Uram! Köteles szolgálatom ajánlása után. mostan új commandójában (ekkor neveztetett ki Ká­rolyi Erdély vezénylő tábornokává), kívánok mindennémű jó szerencséket Fiam Uramnak. Csudálkozom rajta, hogy hogy lehet oly feledékeny a fiú. hogy ingyen se legyen emlé­kezetben nála az atyja; Dunántúl létemben nem annyira csudálkoztam rajta, hogy az odavaló (túl a tiszai) dolgokról tudósítását Fiam Uramnak olly gyakran nem vehet­tem . .. írhatom új hírül: szintén beérkezésemmel a vágmellyéki postérungokban, * legelső por­tyám is Isten kegyelméből ollyas szerencsével járt, hogy Vágón túl. Maximilian Starhem­berg elfogatott. . . Adjon Isten édes nemze­tünknek Hlyen s ennél nagyobb szerencséket is! Én tovább is az idevaló occurentiákrul* szüntelen fogom tudósítanom Fiam Uramat: csakhogy a fiú is obiigát iáját** tartsa meg. — In reliquo*** kívánom: levelem találja szeren­csés állapottal Fiam Uramat. Fiam Uramnak köteles szolgáló apja Bottyán János m. k. Bottyán szolgálati rendből Bajmócra* küldte Bornemisszát a főgenerális úrhoz, gróf Bercsényi Miklóshoz. Mert amilyen jól ismerte az ellenséget, legalább olyan jól az ellenségeskedő, hiúságból egymásra törő ge­nerálisokat is. Nem ok nélkül írt az erősza­kos, ravasz Károlyi Sándornak, nem véletle­nül irányította Bornemissza útját Bercsényi Miklóshoz. Bár nagy hiba összehasonlítani a kapzsi Károlyi Sándort az országért mindent feláldozó Bercsényi Miklóssal. A lappangó árulót a halálig hűséges alvezérrel. A fotá­­bornagynál nagyobb tudományú. szilárdabb jellemű, orációban hatalmasabb szavú és a hadi szervezésben járatosabb, ötletesebb em­ber csak Rákóczi volt az egész seregben. A tervek mestere volt, mint ahogy Bottyán a végrehajtásé. Csak két hibáját kellett előbb­­utóbb mindenkinek felismernie; nyakasságát és könnyen sérthető hiúságát. Bottyán pedig megtanulta, hogy a győzelem érdekében be­csülni és erősíteni kell másokban a jó tulaj­donságokat. de ismerni és csillapítani kell a rosszat is ... De hadd beszéljek most Borne­missza megérkezéséről. A bajmóci vár lovagtermében a pompát, vidámságot szerető szép Bercsényiné éppen fejedelmi táncvigalmat rendezett. Tizenhat fuvolás, sípos és pengetős hangszeren játszó zenész fújta, pengette a lábalávalót. Borne­misszának csak az nem tetszett, hogy a világszép Bercsényinél, gróf Csáky Kriszti­nát táncra kérhette az a nyomorult Starhem­­berg. Haragjában egy ablakmélyedésbe hú­zódott, és csak akkor békült meg kissé, amikor akaratlanul kihallgatta Bercsényi gróf és a német főparancsnok francia beszé­dét, és abból valahogy megértette, hogy még a büszke Starhemberg is megadta az excel­­lenciás címet Rákóczi Ferenc első emberé­nek. Mégsem tetszett neki ez a nagy barátko­zó udvariasság. Hiába, az ellenség ellenség, és nem házi táncmulatságra való. Ha az ő Annáját táncra kémé egy tokos hadnagy, vér folyna azon a mulatságon. Se Bornemissza, se Fekete Mihály nem látott még olyan szép és kiterjedt várost. mint Kassa*. Egy hegytetőről pillantották meg a székesegyház tornyait, színes tetejét. A várfalak Nyitrán* is túltettek, és maga a város sehogy sem fért a falak közé. A kékre, zöldre, sárgára festett patríciás házak, a házakon lengő, lóbálódzó cégérek, réztányé­rok. szalmakötegek. a falakra és a táblákra festett csizmák és kenyerek olybá tűntek a bámuló legényeknek, mintha a piktorok vá­rosába érkeztek volna. Az utcákon sürgő nép is tiszta, szép öltözetben járt, kényelmesen fel és alá. Egy szép kis erkélyen rozmaringot locsolt egy szép. szőke lány, olyan volt. mint egy kis begyes galamb, még a hófehér mellé­nek kis háromszöge is kifehérlett, ahogy a virágládákra ráhajolt. Bornemissza János. Fekete Miska, Szenczi-Lányi szeme is felvil­lant oda, arra a kis erkélyre, arra a kis háromszögre. Hisz férfiak voltak a javából. De János még a gondolattól is elszégyellte magát. Hej, férfitermészet, ne légy ilyen esendő, ne felejtsd el minden gömbölyűdé asszonyi fórmáért a jegyesedet, az ígérete­det . . . De Feketet Miskát nem kötötte semmi, ő jól megjegyezte azt a zöldre festett házat, az odapingált óriáskiflivel a borozó mellett... Amíg Bornemissza János a fejedelem szállá­sán jelentkezik az őrség parancsnokánál, és felmutatja Bottyán János pecsétes levelét, míg a tökfejű hadnagy elhiszi neki, hogy a nyitrai ajándékot: Starhemberg grófot eleve­nen kell átadni a nagyságos fejedelemnek — addig nézzünk be mi is a kassai Rákóczi-ház nagy fogadótermébe. A fejedelem dolgozószobája előtti fogadó­terem nagy boltíves szoba volt, padlója sötét és világos mozaik téglalapokból fényesen kirakott. Ragyogott, csúszott a viasztól. Hogy a nagyságos rendek és követek ki ne 'töijék a nyakukat, portai szőnyegeket tettek a pádimentumra. De akkorák voltak ezek a szőnyegek, mint Sztambulban. az Aja Szófi­ában. A falakon zsákmányolt fegyverek ra­gyogtak, a sarokban zsákmányolt zászlók lengtek a fali tartókban. A kőfalat Lajos király ajándéka, egy hatalmas gobelin — Diana vadászata — díszítette. Maga az Isten sem győzné elsorolni azt a pompát és fényt, sosem látott szépséget, amit Bornemissza. Fekete Mihály és Misik Janó látott. Star­hemberg úgy állt az ablakmélyedésbe hú­zódva. és úgy nézett szét a nagy teremben, mint akinek az otthona is különb a választott fejedelem palotájánál. Starhemberg valóban csodálkozott. Ilyen egyszerű, szinte szerény külsőségek között él Rákóczi Ferenc, aki öt esztendeje annyi vereséget, csapást mért a német-római császárságra, a birodalomra. És Starhemberg gondolataiba lassan beszivár­­gott a kétség, valamiféle bizonytalanság. Bornemissza, Fekete, Misik meg még hatal­masabbnak látták Rákóczi Ferencet, mint eddig bármikor. Azt látják, hogy a fejedelem fogadóterme tele van követekkel, szenáto­rokkal. fényes tábornokokkal. Des Alleurs* márkit, a francia király követét kétféle fran­cia kísérte, diplomaták, akiknek hivatásuk­hoz és jellemükhöz illett a rizsporozott paró­ka, a selyem térdnadrág és a lakk topán, és katonák, akikről lerítt az udvari öltözet, erős, tagbaszakadt férfiak, szabadabb mozgásuk és rövid, határozott beszédük, erődépítéshez, csapatvezetéshez szokott katonákra vallott. (folytatjuk) *erődítményekben, *eseményekről, **köreles­ségét. *** végezetül, *Bojnice, * Kosice. *Nit­ra, *Dezallőr ÉVFORDULÓK Kilencven évvel ezelőtt, 1892. szeptember 27-én nyílt meg Moszkvában a Tretyakov Képtár. Peter Michal Bohúft szlovák festő 160 éve, 1822. szeptember 29-én született. Ugyanezen a napon emlékezünk meg Émi­le Zola francia író halálának 80. évforduló­járól. 1882. szeptember 29-én született Hans Geiger német fizikus, a radioaktív sugárzás intenzitása mérőeszközének társkészítöje. 1 KÖNYV A világirodalom magyar közvetítője- Ként, az Európa ki­adónak meglévő könyvsorozatain belül és azokon kí­vül is számos lehe­tőség van a világ irodalmi alapkin­csének közreadá­sra. Mégis szüksé­gét látta annak, hogy a klasszikus müvek újrakiadásá­nak szolgálatában felújítsa egy régebbi sorozatát, az 50-es és 60-as években megjelent A Világirodalom Klasszikusai-t. A fölújítás már bizonyára időszerűvé vált. A klasszikus alkotások ál­landó, múlhatatlan értékkel bírnak, jó újból és újból visszatérni hozzájuk. Azonkívül változó ízlésünk, érzékelésünk, új szem­pontjaink következtében a válogatás rostá­ján nemegyszer korábban kevésbé méltá­nyolt vagy elfeledett remekművek is fönna­kadnak. Egy kissé példaként szolgálhat erre a fölújított sorozat első könyvei között ki­adott Emily Bronté regénye, az Üvöltő sze­lek, amely a Madách kiadó behozatalában már nálunk is megjelent. A három angol Bronté-növér közül a régebbi lexikonok még csak a legidősebb Charlotte-ot sorol­ják az angol irodalom klasszikusai közé. húgait, Emilyt és Anne-t csupán mint a vers-közlésben társszerzőit említik. Emily műve, ez az 1847-ben megjelent, nyers erejű szenvedélyeket felmutató szerelmi regény, hosszú idő után a mi korunkban került ismét előtérbe. Nem vonható semmilyen párhuzam Bronté és a sorozat másik klasszikusa, az amerikai Jack London művei közé. Egy érdekes tanulság mégis kínálkozik össze­hasonlításukból, ha tapasztalati hátterüket nézzük. Láthatjuk, mennyire egyéni, meny­nyire különböző forrásokból eredhet, táp­lálkozhat az irodalmi mű. Míg Emily Bronté külső élmények, tapasztalatok nélkül, sivár környezetű magányában, pusztán géniusza belső, képzeleti világából teremtette meg viharos erőket megjelenítő regényét. Jack London élete épp ellenkezőleg, dúslako­­dott mozgalmas történetekben, élmények­ben, hányattatásokban, és ezekből táplál­kozott irodalmi munkássága is. Az Északi Odüsszeia címen megjelent vaskos kötet kisregényeiben és elbeszéléseiben egy csavargásokkal, nagy utazásokkal és vállal­kozásokkal, gazdag és színes tapasztala­tokkal teli életet, egy valóságos Odüsszeiát kísérhetünk végig. (ária) Száz évvel eze­­ótt, 1882. június 18-án született a bolgár nép nagy fia, Georgi Dimit­rov, a nemzetközi munkásmozga­­om jeles képvise­lje, a hős antifa­siszta harcos, a háború után újjászülető Bulgária újjáépité­­- sének fáradhatatlan ösztönzője. Születési évfordulója tiszteletére, emlékének adóz­va alkották meg Luben Sztanev és Juan Antonió Bardem (a film rendezője) forgatókönyvírók. Piámén Vagenstajn ope­ratőr, valamint Kiril Cibulka zeneszerző az Intés című filmet. Dimitrov életének azt a szakaszát dolgozták föl amely történelem­mé vált: a lipcsei pert megelőző és az azt követő időszakot. Az Intés témáját tekintve bolgár, de a világ közvéleményére is szá­mot tart. Ezt hangsúlyozza, hogy nemzet­közi részvétellel készült: megfilmesítésé­hez nagy segítséget nyújtott a szovjet kine­matográfia, a rendezéssel a spanyol Juan Antonio Bardemet bízták meg. Az Intés a Karlovy Vary-i XXIII. Nemzetközi Filmfeszti­válon 1982-ben elnyerte a fesztivál külön­­díját és a Lidicei Rózsa Díjat. A MATESZ műsora október 1.: Felsőszeli (Horné Saliby) — A peleskei nótárius (19.30) október 2.: Nagykér (Milanovce) — A pe­leskei nótárius (19.30) október 3.: Alsószeli (Dőlné Saliby) — A peleskei nótárius (19.30) október 6.: Ipolyság (Sahy) — A peleskei nótárius fi 9.30) Nyári fejtörőnk 9. fordulójának helyes megfejtése: Jókai Mór. Nyertesek: Tóth Franciska, Galánta (Galanta), Mojzes Erzsébet, Fülek (Fifakovo), Éva Grochová, Kassa (Kosice). A 10. forduló helyes megfejtése: Béke-vi­­lágtanács. Nyertesek: Vincze Olga, Szene (Senec), Borzi Györgyné, Tornaija (Safárikovo), Le­­hocky Rozália, Léva (Levice). Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy a verseny két utolsó fordulójának megfejté­sét a NŐ 42. számában közöljük. Kisorsol­juk a három különdíjat is, és a nyereménye­ket postán küldjük el. A szerkesztőség c

Next

/
Thumbnails
Contents