Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-21 / 39. szám

BARABÁS TIBOR

Rákóczi hadnagya

A békák kuruttyoló hangja elnyomta az elhalkuló madárdalt. és millió tücsök pengette a nád fölött ugyanazt a magas, érces cimbalomhangot. A szelíd Végh János Bornemissza mellé nyargalt, és odaszólt neki:

— Te, János, nem bíija a grófunk ezt a strapaciát. Nincs ehhez szokva. Adj már pihenőt.

Bornemissza ránézett az összetört Starhembergre. Valóban megpróbálta öt a Sárfőtől egyvéglében belovagolt tíz mérföld, a mocsaras út, s a szokatlan magyar fanyereg is feltörhette méltóságos ülepét.

— Jó. Legyen. Megállapodunk, és tüzet rakunk azon a füzfaberkes részen... — És János előremutatott.

Így történt. Megpihentek. Fekete Miska tüzet csiholt, a száraz rőzse gyorsan lángra kapott. . . Szárítkoztak a legények, szárítkozott a gróf is. Jánosnak egyszerre eszébe jutott valami. Tán megszomjaztott őexellenciája. Egy kurucra se mondják, hogy embertelen, s nem tiszteli a „vendégét”. Próbát tett. A kulacsában még kotyogott valami, megállt a komoran hallgató gróf előtt, és szíves mosolylyal felkínálta neki a kulacsát. Starhemberg nézte-nézte Jánost, azután elfogadta tőle a hűsítőt. Nagyot húzott belőle, visszaadta, és meghajtotta a fejét, talán köszönetül. Jól nevetett ezen Rácz Miska, felvidultak a többiek is, még Starhemberg arcán is átsuhant egy mosoly. Feljött a hold, kiragyogtak a csillagok. Ahány csillag volt, az mind Annát juttatta János eszébe. Látja-e Anna is, amit ő lát mostan, vagy ott senyved még mindig a bűzös borospince pókhálós zugában ? Ez gyötörte, ez égette Jánost. A hősi tett megvolna, de hol van ez még Anna kiszabadításától, kettejük boldogságától.

Indultak tovább, alig egy fél mérföldet tettek meg Nyílra* * felé, amikor egy völgykatlan szélén riadót hallottak.

A holdfénybe került lovasszázad élén csakhamar felismerték a fokosát lengető Bottyán generálist.

Mögötte nyargalt Fekete Mihály. A völgy közepén találkozott á két csapat. Bottyán odavágtatott Bornemissza mellé. Táncolt a lova, ilyenkor az első szó a portyavezetőt illeti.

— Megsefc ültél, fiam?

— Semmi az, csak a bal karomon! — mosolygott gyerekes vidámsággal Bomemiszsza ... — Általadom generális uramnak a labancok fögenerálisát és a zsákmányolt aranyat

Bottyán János most Starhemberg elé lépked a lovával, és latinra fordítja a szót, mert németül nem beszélne akkor sem. ha kettévágnák.

— Gróf úr, hadd üdvözöljük szerény portánkon. Nem mi hívtuk, jöttek kegyelmetek... de ha már így vagyunk, sok ilyen magas „vendéget" kívánok kedves hazánknak .. . János fiam, gyerünk, vár az étel: Starhemberg főparancsnok uram is fogadja el asztalomhoz szóló szíves meghívásom. A portyán résztvevő minden vitéznek kettőzött hópénz jár és jó vacsora. Ugye, legények, megesszük együtt a fél boíjút meg a sült csibéket?

Vivátozás űzte el a természet nyugodalmas csendjét.

így nyerte el Bottyán a legények bizalmát. Jól tudta, hogy a kuruc minden rangnál nagyobb megbecsülésnek tartja együtt enni, inni a generálisával. Minek írnám le a vacsora fogásait. A kimosakodott legények a nagy megtiszteltetés miatt alig nyúltak a teli tálakhoz. Bottyán Jánosnak, mint az apának, örökké bíztatni, és korholni kellett őket. A főhelyen

(nűis)

a generális ült, egyik oldalán gróf Starhemberg, aki derekasan nekilátott, a másikon Bornemissza János. A főhelyen ült még galánthai* Balogh István, Inczédi Mihály ezereskapitány, a pattantyús főtisztek, lejjebb János cimborái. Az egri vörös megoldotta Starhemberg nyelvét is. Bottyán János pedig nemes tapintattal beszélt vele, egy szavával sem éreztette a gróffal különös helyzetét. Pedig lett volna miért fizetnie Vak Bottyánnak is. Megkérdezhette volna például, hogy Kuckländer esztergomi várparancsnok miért börtönözte be az ő jó, drága feleségét, s miért kellett az ő hű aszonyának négy évvel ezelőtt ottvesznie az esztergomi vár pincéjében. Mert az. hogy esztergomi kastélyába, szőlőjébe, birtokába Kuckländer úr bevette magát, az nem sértette, nem bántotta. Nem sajnálta Bottyán az otthagyott háromezer aranyát, a drága bútorokat a portai virágos szőnyegeit, de még jó fegyvereit s párducbőrös nyergeit sem ... Mióta az aszszony meghalt, nem kötötte Bottyánt más ehhez a földhöz, csak az ország, csak a hűség. De nincs ennél erősebb kötelék. Hogy Kuckländer helyett Starhembergen elégítse ki a bosszúvágyát távol állott ez az ö lovagias, kemény, igazságos természetétől. Mégis, amikor a sípos és a dudás megfújta a hangszerét, és a szomorú szerelmes hangok betöltötték a boltíves termet, lelki szemei előtt megjelent az ő ringó járású, rózsás arcú ifjú felesége, Lakatos Judit.

Még sincs egyedül, ő, ki meri azt mondani, hogy nincsenek fiai... Hát Bornemissza. Fekete Mihály, Mészáros, Misik és a többiek? Nincsenek tervei? A legnagyobb plánum az övé: a magyar szabadság. Nincs örököse? Örököse a szegény nép, jövője az emlékezet.

No de nincs ideje most a búsulásnak.

— János fiam! Még az éjszaka itt alusztok, de hajnalban indulsz. Most kapod majd a legnagyobb jutalmat. Te viszed a foglyokat, a kincstárat Bercsényi grófhoz és attól egyenest a nagyságos fejedelemhez.

Örömöt, boldogságot várt Bottyán János, ehelyett búskomor lett Bornemissza képe. Őt is ennyire elszomorította a sok kuruc kesergő?

— Mi baj. fiú? — kérdi Bottyán az elkeseredett legényt.

— Generális uram, nagy a tisztesség, de ne vegye zokon, úgy beszélek, mint a tulajdon apámmal. Van énnékem egy árva mátkám, Bíró Anna. falumbéli, réthei* leány, a labancok foglya. Kiszabadítanám, ha még három napra mellém adná a csapatot. Visszamennék, túl a Vágra*, vagy együtt jönénk meg, vagy én se.. .

Nem végezhette be a mondatot. Bottyán János szomorúan legyintett.

— Ostoba vagy. fiam! Ma már kevés ahhoz • egy csapat, de még egy ezred is, Réthére már

csak sereggel térhetsz vissza... De ez az út, amelyre én küldetek most. és az a levél, amelyet tőlem viszel, a te dolgodat is egyengeti. Előbb Bajmócra* és Kassára* mégy, jutalmazásunkat őfelsége biztos kegyelmébe ajánlom.

Kegyes és biztató szavak annak, akinek nem nyomja gond a vállát de minden dicsőség elhalványul a bánat a szenvedés mellett. És mert Bornemissza fegyelmezetten fogadta a parancsot, Bottyán a maga fajtáját, a jövendő parancsnokol látta már benne. Ő azután tudta, hogy nincs kétféle lélek, aki a szerelme iránt hű és gondoskodó olyan lesz az az ország iránt 's(folytatjuk)

*Nitra, *Galanta. *Reca, *Váh, ‘Bojnice.

*KoSice

ÉVFORDULOK

KIÁLLÍTÁS

ötszázharminc éve. 1452. szeptember 21-én született Girolamo Savonarola olasz költő. Ugyancsak szeptember 21-én emlékezünk meg Walter Scott skót történelmiregény-iró születésének 150. évfordulójáról. 1862. szeptember 22-én hirdette ki Abraham Lincoln az Amerikai Egyesült Államok elnöke a rabszolgák felszabadítását.

William Faulkner Nobel-díjas amerikai író 85 évvel ezelőtt. 1897. szeptember 25-én született.

oz

•<

<

M

SZENES

PIROSKA

Crdódy Katalin

nEmZEDÉRER

CsUlag a homlokán

MADÁCH

Két írónő regénye. Az egyik: Szenes Piroska Csillag a homlokán című műve. a feledésből, évtizedek távolából került elő. Az 1899-ben született írónő 1938-ig Szlovákiában élt. Akkor a fasizmus elől menekülve külföldre távozott. Az Egyesült Államokban halt meg 1972-ben. Az 1930-ban megjelent Csillag a homlokán c. regényének történeti valósága a 20-as évek szlovákiai falusi és kisvárosi világáról ad hírt. A kor rangos kritikusa, Schöpflin Aladár szerint: „ Kárpátok északi részének ez a legteljesebb és legrészletesebb irodalmi képe, amit eddig írtak. „Kortársaink közül már csak a legidősebbek a tanúi azoknak a kiscseléd sorsoknak, amelyekről Szenes Piroska magával sodró elbeszélése, pontos lélekrajza olyan eleven képet állít elénk, hogy az az érzésünk, életük közepébe csöppentünk bele. (Madách kiadó, Csehszlovákiai Magyar írók sorozat)

A másik regény mai hazai írónőtől származik. Ordódy Katalin Nemzedékek c. könyve most második kiadásban jelent meg. A három részből álló keretes regény a második világháború utolsó szakaszának idejétől vetíti vissza történeteit a múltba, a monarchiabeli Prága és az első köztársaságbeli Szlovákia világába. Az írónő különböző nemzedékekhez tartozó életek alakulását követi müveiben, életeket, melyeknek bizonyos rokoni szálakon túl az a közös vonásuk, hogy a maguk választotta úton haladnak, és nem a környezetük, családjuk, osztályuk által számukra előre kijelölt, változtatásokra alkalmatlan magatartásnormák szerint élnek. (Madách kiadó) (ária)

..Fiatalok alkotásai” címmel nyílt meg Bratislavában, a kultúra házában a SZISZ közelgő kongreszszusa tiszteletére képzőművészeti kiállítás. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága Fiatalok galériája rendezte tárlaton több mint 150 alkotó művét tekinthetjük meg. Az életből ellesett pillanatokat tükröző anyagok központjában a mai ember áll. gondjaival, örömeivel — sajátos, jellegzetesen fiatalos szemlélettel.

Cíjdovít Fulla nemzeti művészt aligha kell bemutatnunk olvasónknak, hiszen nemcsak a rendszeres tárlatlátogatók, hanem a szépen illusztrált könyvek kedvelői is ismerik jellegzetes munkáiról, amelyeket a szlovák népművészet alkotásai, hagyományai ihlettek. A Szlovák Nemzeti Galériában szeptemberben megnyílt kiállításon 92 olajfestményében, 61 akvarelljében, 62 illusztrációjában, három gobelinjében és 47 grafikájában (linómetszet, fametszet, litográfia) gyönyörködhetünk.

^ HANGVERSENY

A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége az idén az SZSZK Nemzeti Díját Peter Michalica hegedűművésznek ítélte. A zenekedvelő közönség nemcsak a hangversenytermek pódiumain, hanem a rádióban, televízióban is többször találkozott már ezzel a kiváló fiatal művésszel. Repertoáréban éppen úgy szerepelnek a nagy klasszikusok, Corelli, Tartini, Bach, Mozart, Beethoven, Grieg, Franck, mint a cseh és szlovák szerzők legismertebb művei, például Suchort Fantáziája, Moyzes Hegedűversenye, OéenáS Freskója. Olyan művészegyéniség, aki nemcsak a fővárosok avatott közönségével tud kontaktust teremteni, hanem művészi hivatásából eredően szívesen vállalja a népművelő erkölcsi tisztségét is, amikor a kisebb szlovákiai városok művelődési házaiban szólaltatja meg hangszerének nagymestereit. Peter Michalica több mint tizenöt éve lépett először közönség elé. A szlovákiai zenei életet többször reprezentálta európai és amerikai nagyvárosokban, több díjat nyert nemzetközi versenyeken. A mostani díj nemcsak művészeti, emberi magatartásának is elismerése.

)