Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-21 / 39. szám
A TOTH LÁSZLÓ. TOZSER ÁRPÁD Négy rögtönzés (AZ ABSZOL ÚT SÍRÁSÓ HA GYA TÉKÁBÓL) Narancs Északi félteke, déli félteke. Fáztok-e ? (F)éltek-e ? Kérdés Végtelen madár A napsütés pontos: bősz nyarak jönnek, mennek. Halál utáni délelőtt, szemhéjon túli táj. Végtelen madár csivitel, jajong. Nem tudok mit kezdeni Istennel és Isten nélkül sem. Vajon mihez kezdhetne ő, ha van, velem és nélkülem ? Mit vesztünk... „Mit vesztünk, részt visz belőlünk." (Emily Dickinson) vesztünk, részt visz belőlünk", hát lassan elfogyok. is csak akkor leszek, ha már szólni sem fogok. KULCSÁR FERENC. Lipcsey György: Ébredés (Szűcs Jenő felvétele) Lipcsey György műtermében Belépsz. Azt gondolod: ez itt történelem, ez történik velem. És megfordítod: velem történik ez. Minden itt van. Ami volt, ami lesz. De így igaz csak: a ma van itt jelen — fényeskedik fájón ellenem: ellenem s így értem épül ő, mint verejtékes, megtanult jövő. Lángot látsz a megbántottakon, a földből kinőtt izmos arcokon, erőt látsz és elhíresült reményt, gyökerekkel feldúlt költeményt. Vagy hitet látsz, mely olyan egyszerű, mint a kő, a sír, a tenger meg a fű. Ó, ember vagy te, gyakran megrendülő, az őseidből makacsul kitörő, és aki ember, ámen, úgy legyen, érje rettentő kegyelem, suhintsa őt meg a néma jel, s megérintetten menjen el. Körök IX. Szóval ez itten Mitteleuropa. szól ki a ketrecből az amerikai költő. Az egész inkább valami belső szervre hasonlít, közösségi élet a hasnyálmirigyben ... érzékenység minden irány nélkül... ez itt... Ez itt a függőlegesek feszültsége a lent és fent között, mondta a platinaszőke pesti tanárnő. — Között. Kő. Tanknyomok. Osztom az urak és hölgyek véleményét, mondta az idegenvezető, aki úgy mellékesen szlovákiai magyar poéta is volt. Ez a nyombél formájú bugyor itt valóban egy homokóra nyaka. Ez a felfelé hulló hasas pasas itt pan Zbigniew Herbert, ez a fekete szem a képzetek üvegfalában Vladimír Holna, s ez a goszpodin, aki a tárgyak szemhéja alatt hajózgat: Vasco de Popa. Tudni kell róluk, hogy közös apjuk volt: Herr Mittel, kitől azonban csak tudatot örököltek, létet (Mittelt) nem, csak Titelt. Mittel úr legutoljára Moszkvában A Gosztyínyica szálló hetedik emeletén tartott fogadást. A c/uji egyetem jeles tanára a mittelszolipszizmus elveit fejtegette s a nem kevésbé jeles bratis/avai író, kinek hóna alól nyeles kézigránátként meredt a jelenlevőkre egy vodkásüveg, szóval a pozsonyi író arról beszélt, hogy Károlyi Mihály daxlija egy lausanne-i cukrászdában már 1927-ben levizelte XIII. Alfonz spanyol király székének lábát, dehát Benesék nem értették meg az egy szájba tartozó idők csikorítását. A száguldó pesti riporter pedig nem beszélt s nem is száguldott, csak ült részegen s nézte, mint lebegteti az asztalukon a kupát a kupát a hordozhatót. De ezt mind csak az utunk margójára, folytatta a szlovákiai magyar költő, sok látnivalót rejt még e mély föld s ajkam íjján még sokminden feszül — Elöl megyek: lépjenek lábaim nyomába. S beszéd közben a költő — mintha valami előszobában állt volna — egyre vetkezett. • Elegáns mozdulattal letette fejét, majd karját, előbb egyiket, aztán másikat, kibújt a húsából is, s mikor a hajlongó vers az utolsó csontját is átvette tőle s már csak lebegő érzékenysége s pőre tudata jelezte, hol volt azelőtt feje és szíve, egy álltól az alsó szelelőig hasított sérven keresztül belépett Mitte! úr emlékeibe. < Homolt cnrnlí PnunH Nemes Naav Áanes és Dante
