Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Lcsaládi kör I A gyermekek pici koruktól kedvelik a könyvet — a képeket a betűket. Kezdetben abban telik legnagyobb örömük, ha apró cafatokra téphetik, eszesedvén, nevelgetvén — nemcsak tiltással, hanem szép, jó szóval is — megértik jelentőségét s már nem tépnek, ciháinak minden kezükbe akadó olvasnivalót, hanem nézegetik a színes képeket rákérdeznek a betűkre, mesét találnak ki az illusztrációkhoz, vagy telerajzolják a mesekönyvet saját képeikkel. Az esti mesélésre mindegyikük vágyik. Ez által is szorosabbra fonódnak a szálak a gyerek és a szülő közt. S ezek a szálak akkor válnak eltéphetetlenné, ha együtt, értve olvasunk velük mesét verset; megmagyarázva azok értelmét, meghallgatva gyermekünk róluk alkotott elképzeléseit nézeteit. FERI BÁCSI VERSET IR I. A ÉS B „MEGJEGYZÉSEI" A,B és Z, tehat hármán beszélgetnek. Előttük Kulcsár Ferenc a „DIÓHINTÓ" című verseskötete. Azt nézik, lapozzák, olvassák együtt. A másodikos B még alig tud olvasni, mert csak harmadik hónapja jár iskolába (és ma, mit szólok hozzá, kapott egy fekete pontot!), Z pedig már rég kijárta az összes iskolát, tehát „okos embör", miként azt az egyik csalóka mese is mondja János bácsiról, aki „kécce vöt má piacon, eccé meg a vásáron, ü okos ember". Nézik tehát hárman a könyvet, a bejegyzéseket. Ebből kitűnik, hogy van két olyan vers, ami A-nak, B-nek és Z-nek is egyaránt tetszik. Ez pedig a MONDÓKA és a BUJÓCSKA. Nézzük csak az elsőt. Vajon miért tetszik nekik? A: — Rövid és könnyű megtanulni. B: — Mert szép. Mert könnyű megtanulni. A: — Azért könnyű megtanulni, mert többször is szerepel benne a Sándor, József, Benedek. Pontosabban: kétszer, de 2-szer 3 az 6. Aztán olyan a vers (a felépítése), hogy Sándor + egy kis mondóka, majd jön József + egy kis mondóka, s Benedek + egy kis mondóka. Z: — Milyen mondóka? A: — Olyan ti-ti tá. Azt vettem észre, hogy többször is szerepel benne a ti-ti tá! (Honnan tudja ezt A? A bejegyzésből, amelyet Z „eszközölt" és az 1-es megjegyzésben megpróbál leírni.)' Z: — El tudod tapsolni? A: — Igen. (Eltapsolja. És B is, elég falsan!) Z: — Most a másik verset keressük ki, a BUJÓCSKÁ-t. Miért tetszik ez? B: — Mert bujócska. Z: — És ha fogócska volna? B: — Akkor is szép lenne. Z: — Miért? B: — Mert fogócska és bujócska. A: — Könnyű megtanulni. Rövid. (Mondja a verset, ezt a kiszámolót A is, B is, és íme, máris javítanak, igazítanak rajta, így: Egyet, kettőt, hármat, négyet, találgassad, helyett: találd ki, hogy hányat lépek, helyett: lépek?! ötöt, hatot, mert...! hetet, hétét, találd ki, hogy mikor vétek!") 2 De nézzük tovább. Néztük tovább, hogy mit jelölt meg A még. 3(B tudvalevőleg kiesett a további „küzdelemből". Azért-e, mert fekete pontot hozott, vagy mert a „kontrás" szerepét nem tudja tovább játszani, erre pontosan nem tudunk ma még felelni.) A: — VOLT EGY GÖNDÖR MALACOM. Ezt is könnyű megtanulni, mert a 3. sor megismétlődik a 4. sorban. B: (Utoljára, búcsú képpen, még egyszer beleszól): — Ez nagyon szép. Ott a végén, amikor azt írja Feri bácsi Lolla Máriáról, hogy „a moslékba fejjel ess!", ez szép. A: (Ö komolyan mondja mondandóját, nem úgy, mint B, akiről sosem tudni, hogy mikor komoly s mikor komolyan komolytalan!): Itt van A HOLD ASSZONYA, amelyet Marikának, kisleányának irt. Ez a fönti égről, a holdról, a csillagokról szól: ékszerről, mert a hold meg a csillagok elég fényesek. Ez ilyen fényes vers. Az ÉGI BÁL is ilyen fényes vers. Fönti vers: olyan fönti levegőbeli bálról szól. Z: — Elmennél oda? A: — El hát olyan szép fényes bálba. — Itt van a Ml OSZTÁLYUNK. Furfangos nevek vannak benne. És A Ml HÁZUNK EMELETES. Feri bácsi a házunkról mesél, és vannak benne olyan vicces részek. Aztán a POPOCATEPETL. Elég nehéz kimondani. Olyan, mint a „sárga bögre, görbe bögre". A végén megismétli az elejét. Z-nek, aki Feri bácsival közel egyidős, eszébe jutottak a „régi szép idők", amikor a Popocatepetl-twist volt a divat. Mondaná, de nem meri, mert ehhez magyarázat is szükségeltetik. S ha nem kielégítő, bemutatásra is szükség volna, de ez már nehezére esne Z-nek. — Inkább nézzük meg a képeket, mondja A-nak és B-nek. Nézzük, hogy milyen is ez a Feri bácsi, amikor sír, s amikor ír: amikor álmodik, amikor dalol sok kicsi éneket.)4 II. Z LÁBJEGYZETEI: . 1. Álljon itt a MONDÓKA, s mellette a verslábak az ütemek: Sándor, József, Benedek- - 1 -a hoz majd meleget. — — J sj \J — a eleget. Vú-| a Sándor, a vándor. — NJvJ j - -b télből lépked, |__ c lába nyomán a fű megéled. c József a jámbor b szellőn nyargal.- - 1 - -d erdőn-mezőn át tavaszi dallal.- - iv -1 - II d S mit tesz a bajszos Benedek? a Zsákból meleget- -a ereget a Mit mutatnak a verslábak, az ütemek, a rímek — mit ez a „röntgen"? Azt, hogy ez a rövidke s könnyű vers bonyolult, de mégsem az, mert tiszta a szerkezete: a belső logikája nagyon egyszerű. A három részes (I—III.) versecske lassan indul, de felgyorsul; rövidülnek a sorok (3—2—1 tagú sorok), hogy tiszta — azonos — legyen a szóvégi rím, azonos a versláb ( ). Mindenütt ti-ti tá: anapesztus található. Azután minden megfordul, változik, s jönnek a daktiluszok és spondeuszok — tehát friss kezdet után lelassulás. A rímek is cserélődnek, az elhelyezés is: két új rimpár ölelkező formát mutat (bccb). Ehhez a részhez kapcsolódik a következő két sor is, de itt már újra váltás történik, s lassan felgyorsul az egész. A 9. sorban a vers legbonyolultabb sorában (ezt bizony nehéz eltapsolni!) — az emelkedő verslábak jutnak uralomra. Egy különös verslábat is kapunk: bacchius-t (Bacchus isten nevéből): u--, amely az énekelt jambus versben volt gyakon. „A görög aramában fordul elő, kiváltképpen patetikus helyzetben — olvasható Szepes Erika Szerdahelyi István VERSTANÁ-ban-, az istenség megszólításánál, aggodalom kifejezéseként stb.". A csonka láb, s a pirrichius is bonyolítja a sort, de egyúttal valamit tisztán megmutat: nemcsak időmértékes vers, hanem szótagszámláló, magyaros ütemezésű is! Tehát: szimultán vers. Végül a III. részhez érünk, amelyik egy sor kivételével — ez talán Choriambus! — pontos megfelelője az I. résznek: anapesztikus sor. Milyen szépen idézi Virág Benedek: „ha az vágányatlan Anapesztussal megéred, az fürjek voltak mestereid, kik . . . pittypalattyoztak.” (Fábchich) így keretes verset kapunk — nem a szavak, hanem az ütemek okán. Úgy tűnik továbbá, hogy a vers tükrös vers: két megegyező félből áll. így a felezési tengelyt a 6. és a 7. sorok adják. De látjuk, hogy nem pontosan tükörképet kapunk, nem két egyforma részt — ez a szimmetria zavaró lehet nagyon — hanem a verslábak és a rímek elhelyezésével a második fél módosul. Ugyanakkor a francia balladából (=táncdal, tánc) is őriz valami keveset — vagy csonkán — a középső, II. rész: a visszatérő szerkezet és a rímek. 2. A folytatás valami távoli, messzi éneket szólaltat meg. Vagy csak bennem? Vajon tudta-e Kulcsár Ferenc, hogy a moldvai csángó-magyarok ősi hejgetését idézi félig-meddig amikor így ír: „Vékony taból „Diófából tekerő, koporsó, vastag hangon Leveliből borító, recsegő..." Z'ágaiból legyező." 3. De ennél több be- és feljegyzés található a kötetben. A RIGÓ, RIGÓ mellett és a TŰZMADÁR mellett ott a népköl tészeti párhuzam, ami okvetlen hatassai voit e versekre. Talán a KIS KERTÉSZ DALÁT is népdal ihlette. A PÁROS Kriza székely népköltési gyűjteményének egyik vidám énekét juttatta eszembe. A FE1ELGETŐ egy vidám temetőbe, annak verses felirataihoz vezet; Máramarosba, Szaploncára. A REST MENYECSKÉK-nél mintha a „napköszörüs" Weöres Sándor és az angol, mesélő Lúdanyó is súgott volna. A Ml HÁZUNK EMELETES című versnél pedig Nemes Nagy Ágnes. A MIFILYEFEN VEFERS EFEZ? finom szövésű humora (kikerekített négyszöge?!) megmosolyogtat gyermeket, felnőttet. Viszont olvastam többször is gyermekeknek a CSODÁ-t és az EZ IS VAN, AZ IS VAN című verset, de nem nagyon figyeltek. Pedig a kötet két igen szép verse! így értettem meg, hogy ezek gyermekhangú felnőtt versek inkább. Vagy olyan L. Caroll versek — matematikai logikával. angolszász humorral — amelyeket, ki tudja miért, nem igen szeretnek. 4. Mit csinál Feri bácsi ? ír? Sír?! Azt mondja: ír — színes hézagot pótol! S közben kávét is iszik. Ugye törököset? Vagy „mifilyefent"?! MÓSER ZOLTÁN
