Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-21 / 39. szám

legmesszebb az idő, akik a legbátrabbak voltak, akik példamutató küzdelmük, legtöbbször életük árán tudták azt a nagy családot összekovácsolni, s így maradandó értéket alkotni. Akik példaképek maradtak a későbbi nemzedékek számára, mert az üzenet, amit életművükkel meghagytak, ma is időtálló.

A női sajtó történetében volt egy név, amely kezdettől fogva — s velem együtt sok fiatal újságírót, olvasót — különösképpen vonzott, érdekelt. Szerettem volna csaknem mindent tudni életéről, munkásságáról. Azt is, amit ö sem tudott papírra vetni, amit nem tudott nyomtatásba napvilágra hozni, s azt is, amit nem mondtak róla el az emlékező sorok, életrajzok. Tulajdonképpen három „találkozásnak" köszönhetem, hogy biztos helyet foglal el példaképeim között, akitől mindig lehet tanulni, erőt meríteni, biztonságot kapni.

Az első találkozás: Képsorok egy kommunista újságírónő pályájáról. Gyönyörű arcú fiatal nő profilja. A legismertebb képe. Sima, kontyba fésült haja, finom vonásai kicsit szomorúvá teszik az arcot, alig olvasnánk ki belőle annyi elszántságot, bátorságot, hősiességet. De a többi kép kiegészíti a hiányzó vonásokat: Az Ostrava—Vítkovice-i munkásnegyed kétablakos, földhöz lapuló kis háza, amelyben 1896. április 16-án Anezka Rehová szegény varrólány világrahozta törvénytelen gyermekét. Szomorú, nélkülözésekkel teli gyermekkora bő forrása volt későbbi írásainak, főleg azoknak, amelyeken keresztül a legkisebbekhez szólt... És megtéveszthetetlen igazságérzetének, amely minden leírt sorából, elhangzott beszédéből, tettéből érződött, sugárzott ... Azután képek a prágai Testnevelési Egyletből, fiatalok körében; tulajdonképpen a proletár testnevelő mozgalomban kezdte meg politikai pályafutását. így került a Szovjetunióba, először a testnevelési főiskolára, később pedig, amikor egyre több és felelősségteljesebb tisztséget vállalt a pártban és a közéletben, a Nemzetközi Lenini Iskolában tanult marx—lenini tanokat. Személyes élményei, tapasztalatai alapján szerette meg a szovjet népet, amely másik fontos forrása lett írásainak És a legmegrázóbb kép: a ravensbrucki koncentrációs tábor halottlevelének fotókópiája: kerek negyven évvel ezelőtti keltezéssel. És Így teljes a képsor, amely Véra Merhautová szobrászt arra ihlette, hogy bronzba öntse Jozka Jabürková alakját. A másik találkozás: a Rozsévacka lapjain keresztül történt. Tíz év szerkesztői munka (1928-tól 1938-ig, a lap betiltásáig) volt Jabúrková érdeme. Abban a nehéz tíz esztendőben, amikor a párt lehetőségei nagyon korlátozottak voltak, és fölöttébb veszélyes volt ujjat húzni a burzsoá propagandával, amely gazdag képanyagú, érzelgős cikkeket, regényeket közlő lapokkal próbálta elterelni a tömegek figyelmét a társadalom prob->rvni delegatev jii byly zvoleny

Sedm

obui

el a haláltáborban. Ő is ez utóbbiak között volt."

Klement Gottwald így emlékezett meg a kommunista újságíróról: „A fasiszta megszállók elleni felszabadító harcban a kommunista párt kiváló harcosok, halhatatlan hősök és vértanúk egész sorát adta a cseh nemzetnek."

Nem feledkezünk meg róla. Nemcsak a prágai emlékmű, hanem országszerte parkok, bölcsődék, óvodák viselik a nevét. Évente újabb és újabb fiatal újságírók teszik el a megtisztelő Jabiirková-dij oklevelét. Mert tudjuk, hogy egy boldogabb jövőért harcolt és áldozta életét. És nemcsak hazája javát szolgálta. Internacionalista volt. Ezért is érezzük megsokszorozva példamutatásának erejét főleg most, amikor egy boldogabb jövőért élni, dolgozni nem elég országhatárokon belül. Amikor az emberi felelősség korunk problémái miatt az egész emberiségre terjed ki. Július Fucik nevét is megtanulta a világ. Néhány évvel ezelőtt Orianna Fallaci tollából tudtuk meg az igazságot a bátor görög újságíró, Alekosz Panagulisz tragikus haláláról. A Salvadorban agyonlőtt négy holland újságíró nevét, vagy néhány héttel ezelőtt meggyilkolt dél-afrikai újságírónö, Ruth First nevét is a legbátrabbaké közé írta be az emberi történelem. Földünk jövőjét féltve fontos számunkra minden üzenet, amit nemzedékek nagyjai hagytak ránk örökül.

Tíz év fáradhatatlan munkája épült a Rozsévacka oldalaiba

lémáiról, s főleg az osztályharcról. Éppen Jabürková kezében vált hatékony fegyverré a Rozsévacka. amely bátor szókimondással, igazságkereséssel nyerte meg a szegény sorsú vidéki asszonyok, sokgyerekes családok, dől»

gozó nők és hivatalnokok széles rétegeit. Jabürková mély kommunista meggyőződéssel, optimizmussal és hivatástudattal szólt minden cikkén keresztül, így végezte a lap szerkesztését is. Munkáját a levelezőtáborra építette, amelytől tanult és amelyet irányított, tanított egyúttal. A lap egykori levelezői szerint soha sem hagyott megválaszolatlanul levelet, amely mögött konkrét emberi sors volt... A harmadik találkozásom emléke — bár legfrissebbmindennél mélyebb nyomokat hagyott bennem. Ezéven immár tizenkettedszer osztották ki újságírók között a megtisztelő „Jozka Jabürková újságírói dijakat". A bizottság elnöke Bozena Holecková-Dolejsí volt, aki ugyancsak a Rozsévacka munkatársa volt, személyesen ismerte Jabúrkovát, emlékeit róla nemcsak fiatal újságírókkal, a nőmozgalom funkcionáriusaival, tagjaival osztotta meg, hanem a közelmúltban átfogó, szubjektív hangú monográfiával is emléket állított a kommunista újságírónak. Nagy tisztelettel őrzöm a nekem dedikált könyvet, amelyet szívesen ajánlok olvasásra minden fiatalnak, aki igazi példaképek segítségével építi ki pályáját emberi küzdelmeit. A könyv ugyan mindent elmond, amit Bozena Holecková-Dolejsí megőrzött egykori munkatársairól. Néhány szó — csupán azok kedvéért, akik kezébe még nem került az írás. „Jozka Jabürková nemcsak jó újságíró, szónok és szervező volt, hanem nagyszerű ember is. Egyénisége felejthetetlen nyomokat hagyott bennem, sok mindent nem is lehet szavakba önteni. Szerettem olvasni, amit írt. Érdeklődést keltőén, meggyőző hangon tudott írni. A szovjet emberekről, a nemzetközi szolidaritásról, a világnézeti kérdésekről úgy szólt, hogy a legegyszerűbb ember is megértette. Igen nagy szeretettel szólt a gyerekekhez is. Talán sokan emlékeznek még az „Alszik a kenyér" című meséjére, amelyben egy édesanya mesél éhező, kenyérért síró gyerekeinek. Az „Utazó játékokra", amelyben a fasiszta Spanyolországban szenvedő gyermekeknek küldött csehszlovák ajándékok, játékok útját írja le. Nagyszerű szervező is volt, számos szép, emberi akció szervezése fűződik nevéhez. Ezért is történt, hogy a hitleri megszállás alatt Jozka Jabúrkovát az elsők között tartóztatták le. A ravensbrückr nácik pokolba hurcolták, amelyet már jól ismerünk Gusta Fuciková, Marie Jarosová vagy néhány élve maradt lidicei asszony emlékeiből.

130 000 asszonyból 92 000 pusztult

5