Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-24 / 35. szám

IGNÁC BIZMAYER nemzeti művész nemrégiben megtartott jubileumi, gyűjteményes tárlatán (a Fővárosi Galériában) nyomon követhettük egy művészi fejlődés gyönyörű, teremtő harcát az agyaggal, amellyel a habán mesterek utóda új utat nyitott a szlovák kerámiamüvészetben.

Az agyagedényeket fokozatosan kiszorították otthonunkból a nagyiparilag gyártott agyag-, porcelán-, és üvegtárgyak. Ma már csak elvétve vagy emlékként őrzik az egykor híres népművészet hagyományait. Szlovákiában elsősorban a modrai agyagégetőknek jutott az a feladat, hogy a népművészet elemeit, gazdagságát, utánozhatatlan színeit átmentsék, megőrizzék. Ebből a modrai műhelyből indult útnak Ignác Bizmayer, a szlovák kerámia egyik legkiemelkedőbb, legszínesebb egyénisége. Kerámiái mély átélést tükröznek, de a legmerészebb, legbensőbb alkotásában is fellelhető az ősök hagyománya: hűség a faluhoz, a néphez, amelyből kiemelkedett. így születtek meg a szénagyűjtő legények, az éneklő marokszedők, a szüretelő falubéliek, a vásári kofák, az áldomásivó parasztok, vagy a szép, jellegzetes arcú, népviseletbe öltözött lányok, legények, öregek — nemzeti értékeket hordozva, képviselve.

M. A.

:’;V