Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-24 / 35. szám

V A Magyar Televízió csehszlovákiai nézői is jól ismerik és kedvelik Endrei Judit bemondónőt, aki szép magyar beszédével, kedves mosolyával, hibát­lan szövegmondásával és nem utolsó­sorban egyéniségének varázsával lopta be magát a szívükbe. A szerény, szép, kedves fiatalasszonnyal arról beszélget­tünk, hogyan került erre a pályára. — Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem, mert soha nem voltak olyan terveim, vágyaim, hogy bemon­dónő vagy színésznő leszek. Engem sokkal inkább az idegen nyelvek von­zottak, meg az irodalom. Érettségi után a szegedi tanárképző főiskola ma­gyar—orosz szakára iratkoztam be. Harmadéves voltam, amikor 1976-ban az egyik vizsgám után a tanárom meg­lepő kérdést tett fel nekem: „Van ideje esténként?” Ám még mielőtt zavarba jöttem volna, már folytatta is: „Alakul itt, Szegeden, egy körzeti tévéstúdió, oda keresnek bemondónőt.” Rögtön átvillant agyamon a gondolat: diák va­gyok. jól jönne az a kis kereset. Három társnőmmel együtt vettem részt a buda­pesti „bemutatkozáson”. Engem első­sorban a kíváncsiság vezetett. Azt gon­doltam magamban, egyszer legalább megnézem belülről is a „nagy Televízi­ót”, aztán majd folytatom tovább kis életemet... S talán mert erre gondol­tam, igazán nyugodt és magabiztos vol­tam. Amikor aztán kiderült, hogy a négy lány közül engem választottak, magam lepődtem meg a legjobban. Megszeppentem ugyan, amikor Fischer tanár úr üzenetét is tolmácsolták ne­kem. ugyanis így hangzott: „Mind a négy lány csúnya, csúnyán is beszélnek, de a Juditból még lehet valami.” Ma már tudom, hogy a tanár úr szigorúsága mögött a segítő szeretet bújik meg, hiszen neki köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Nos. így lettem a Magyar Televízió bemondónöje ... Van valamiféle kialakított nézete, elképzelése arról, milyen az „ideális” tévébemondó? — Nem szeretem az „ideális” meg­határozást. Nem is törekszem arra, hogy „ideális” legyek. Bár már hatodik éve vagyok a pályán, tudom, hogy sok mindent kell még megtanulnom, elsajá­títanom. Persze, azért már sokszor vé­giggondoltam. milyen is a jó bemondó. Azt hiszem, nem kell feltétlenül szép­nek lennie, egyszerűen legyen csak kel­lemes látvány. Mivel a nyelv a munka­eszköze, beszéljen és fogalmazzon tisz­tán, érthetően és világosan. A viselke­dése legyen kulturált és hiteles, hogy amit mond, azt a nézők higgyék is el. Ne legyen hangulatember, az otthoni rossz hangulatát ne vigye be a munka­helyére. Képezze magát tovább, beszél­jen több nyelven. — Ön miként képezi magát tovább, s milyen nyelveken beszél? — Magyar—orosz szakon diplomáz­Endrei Judit tam a szegedi tanárképző főiskolán, majd újságíró iskolát végeztem, jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem levelező tagozatán orosz szakra járok. Ez nagymértékben járul hozzá orosz nyelvtudásom és az orosz kultúráról szerzett ismereteim elmélyítéséhez. Be­szélek franciául is. ismerem a cseh és a szlovák nyelv alapjait, hiszen a szegedi főiskolán az ószláv nyelv tanulmányo­zása során meg kellett ismerkednem a nyugati szláv nyelvekkel is ... Szeret­ném a szerb-horvát nyelvet is elsajátíta­ni. Meggyőződésem, hogy ha az ember rendelkezik némi nyelvérzékkel, a töb­bi már csak elhatározás kérdése. — Ön szerint mik a tévénézés elő­nyei és hátrányai? — Meglehetősen nehéz kérdés. Én azonban tévépárti vagyok, szeretem nézni a jó műsorokat. Úgy gondolom, televíziónk rengeteg érdekes és hasznos műsort sugároz, csak a nézőnek tudnia kell válogatni. Ha pedig valamely mű­sor nem tetszik, ki lehet kapcsolni a Fotó: Lippay Ágnes készüléket... Én magam a hét elején mindig átlapozom a műsorújságot és megjelölöm azokat a műsorokat, ame­lyek felkeltik az érdeklődésemet. Sok műsort kimondottan kedvelek, ilyenek a TV-híradó (ha tehetem, minden nap megnézem), a mai világunkkal foglal­kozó aktuális műsorok, a természetfil­mek, a felújított régi filmek és a jó krimik is, bár ilyen — sajnos — megle­hetősen kevés van ... — Igaz, hogy nem lakik Budapes­ten? — Igaz. Szentendrén élek, onnan já­rok be a munkahelyemre. Szentendré­nek csodálatos az atmoszférája, csöpp­nyi főteréről keskeny utcácskák vezet­nek számos irányba, sok művész él itt, és a múzeumok is sok látnivalóval vár­ják az érdeklődőket. Budapesten nehe­zen szoknék meg, zavar engem az utcák zajos forgataga, a sok jármű, a sok ember... De a levegő is sokkal tisz­tább Szentendrén. Csak ajánlani tud­nám: aki még nem járt Szentendrén, látogassa meg ezt a sajátos hangulatú, kedves kisvárost... — Járt már Csehszlovákiában és máshol, külföldön? — Csehszlovákiában gyermekko­romban jártam először, amikor a szüle­immel beutaztuk az egész országot. Di­ákkoromban a nyári vakáció idején mint idegenvezető is többször megfor­dultam ott. 1976 telén nászúton voltam a Magas-Tátrában ... Legutóbb pedig tavaly ősszel töltöttem egy csodálatos hetet Prágában. A Csehszlovák Televí­zióval közösen készített Interklub című műsor egyik háziasszonya voltam. Munkánkat úgy szervezték meg, hogy városnézésre is maradt idő, s mert na­gyon szeretem a régi hangulatú városo­kat, Prágát rövid idő alatt a szívembe zártam. Prágai kísérőnk még arról is gondoskodott, hogy megkóstolhassuk a sokféle remek sört... De jártam már más országokban is. Egy hónapot töl­töttem Moszkvában újságíró tanfolya­mon. Jugoszláviában is jártam az Isko­latelevízió munkatársaival. Egy évvel ezelőtt pedig Szófiában voltam a Bol­gár Televízió magyar nemzeti estjének háziasszonya. — Kedvtelései? — Szeretek kirándulni, utazni, mozi­ba járni, olvasni. Amikor nem vagyok bemondó, akkor újságírói munkát is végzek, és szeretem, ha vezetője lehetek valamilyen játéknak, vetélkedőnek, akár gyerekek, akár felnőttek a résztve­vők. Az ilyen munka nagyobb lehetősé­get ad az önmegvalósításra, mint a bemondói munkakör. Azt is szeretem, ha hangversenyeken, különféle esteken műsorvezetőként léphetek fel. vagy ha divatbemutatót vezethetek. Egyébként eléggé otthonülő típus vagyok, nincs sok barátom, de van sok jó ismerősöm, akikkel szívesen töltöm az időt, beszél­getek. Tavasszal Szentendrén elkészült a házunk, most már kialakítom saját otthonomat. — Befejezésül, kérem, üzenjen vala­mit a csehszlovákiai magyar tévénézők­nek és a Nő olvasóinak ... — Sok szeretettel köszöntőm a néző­ket is, a Nő kedves olvasóit is. Remé­lem, még sokszor találkozunk majd a képernyő jóvoltából — vagy Szentend­rén ... —STT— vendégünk (hőit)

Next

/
Thumbnails
Contents