Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-24 / 35. szám
emlék alapszervezete. Amikor hírül vették, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés felvette a harcot a fasiszta betolakodókkal, azonnal csatlakoztak a partizánokhoz. A falu fekvése, a völgy ideális feltételeket nyújtott az ellenséggel szembeni harcra. 1945. január 21-én tankokkal, páncélkocsikkal és aknavetőkkel fölszerelt erős SS-egységek érkeztek Klakba és Ostry Grún-ba. Novy Klak-ban kirángatták a házakból az idős embereket, gyermekeket. Jozef Adamov, az egyetlen szemtanú így emlékezik a falu elleni kegyetlen megtorlás napjára: „Kikergettek bennünket a házakból és a farakáshoz állítottak. Jozko Pavlik könyörgött a németeknek, hogy ne lőjenek. Erre azok mellbevágták, hogy hallgasson el. Azután az egyik hitlerista gyufát kért. A bátyám azt hitte, hogy cigarettázni akar, ezért átnyújtott neki egy dobozzal. Az SS odament Martin Tadianhoz és felgyújtotta. Azután jött egy páncélkocsi és elkezdte lőni a házakat. Hudeckoék háza már teljesen lángban állott, és a tűz átterjedt a többi házra is. A fasiszták elkezdték az embereket lőni. Rám is lőttek. Arccal a földre estem és fekve maradtam. A többiek rám estek. Hullák között feküdtem. Csak estefelé mertem felemelni a fejem." Azután kimászott a hullarakásból és a kertben, a hóba fúrta be magát. Ott várta ki a partizánok érkezését, akik azután biztonságba helyezték. A fiú újjászületett, de megmeneküléséért így is nagy árat kellett fizetnie, hisz a legdrágábbak halálát nem lehet elfelejteni. A fasiszták a tehetetlen dühükben egymás után követték el gyilkosságaikat Szlovákia területén. Tudták, hogy Strelník lakosai is segítik a partizánokat, ezért 1945. január 8-án betörtek a faluba. A Durcík-testvéreknél tartott házkutatás során találtak egy katonai telefonhoz tartozó alkatrészt. Jánt és Ondrejt, valamint unokatestvérüket, Jurajt azonnal letartóztatták. A fasiszta büntetőosztag vezetője tombolt haragjában. Azt a férfit, akivel először találkozott az utcán, szintén lecsukatta, mert nem volt nála a személyazonossági igazolványa és a felszólításkor nem tudta magát igazolni. Ez a férfi Robert J. Stibra, az egyes számú ejtőernyösbrigád szakaszvezetője volt, aki Ondrej Lamper néven terepszemlére érkezett Strelníkbe. A négy foglyot Lubietovába vitték, és ott kötél általi halálra ítélték őket. Útközben Stibra szökni próbált, a hitleristák rálöttek és megsebesítették majd agyonverték és megcsonkították. Durcíkékat a l'ubietovái park gesztenyefájára akasztották fel. Kép és szöveg FERÓ SPÁCIL világnyelve ugyan olyan fogalmakkal, mint az alany, az állítmány, a főnév, a melléknév, tudna talán mondatokat is elemezni, nem képes viszont huzamosabb ideig összefüggően beszélni (valamilyen gyűlésen felszólalni, elolvasott könyv, megnézett film tartalmát elmondani stb.), vagy kérvényt, hivatalos levelet stb. megírni, s komoly problémái lehetnek a helyesírással is. Nos, a polidiszciplináris nyelvoktatás modellje a fő hangsúlyt az aktív és kommunikatív nyelvi készségek iskolán belüli kialakítására fekteti, megtanítja a diákokat a nyelv helyes használatára az élet adta legkülönfélébb helyzetekben. Az elméleti jellegű ismeretek tehát háttérbe szorulnak és jelentőségük csak olyan mértékben van, amennyire támogatják az aktív és kommunikativ nyelvi készségek kialakítását, akár szóban, vagy írásban történő nyelvi megnyilvánulásokról van szó. Ha tehát most válaszolni kívánunk arra a kérdésre, hogy mivel is foglalkozott a MAPRJAL V. kongresszusa, a fentiekben nagyjából már meg is adtuk a választ. A MAPRJAL- kongresszus a nyelvoktatás innovációs törekvéseivel annak tudatában foglalkozott, hogy az orosz nyelv nemzetközi jelentősége egyre növekszik. Nálunk és a többi KGST-országban mindennapi szükségletté válik az orosz nyelv aktív £ ismerete, ám a szovjet tudomány és technika világraszóló sikerei arra késztetik a kapitalista államokat is, hogy az orosz nyelv oktatására kellő figyelmet fordítsanak. A MAPRJAL- kongresszus segítséget kívánt nyújtani a világ számos országában folyó orosznyelv-oktatáshoz, ezért a kommunikációelmélet alapján megvizsgálta az azonos és az eltérő tényezőket az orosz nyelvnek mint anyanyelvnek és az orosz nyelvnek mint idegen nyelvnek oktatásában, valamint az iskolai és az iskolán kívüli nyelvoktatás, a felnőttoktatás problémáit. Ugyancsak tisztázatlan pillanatnyilag az orosz és szovjet irodalom oktatásának kérdése az iskolai orosz nyelvoktatás keretében. Egyes vélemények szerint az orosz és szovjet irodalom tetemes részét az anyanyelvi világirodalmi oktatás kereteibe kellene beilleszteni, míg mások szerint az irodalomtanítás helyes módozatai is az aktív nyelvhasználat elsajátításának hasznos eszközei lehetnek. Nem egészen tisztázott számos módszertani kérdés a felnőttoktatásban, amelyben a nem iskoláskorúak különféle tanfolyamokon és magánúton ismerkednek meg az orosz nyelvvel és ők igénylik a legtöbb segítséget ahhoz, hogy nyelvtudásuk valóban aktív és kommunikatív nyelvtudássá váljék. A felnőttoktatással kapcsolatban van azonban egy komoly probléma, melyet ez a kongresszus helyettünk, magyar nemzetiségi csoportunk tagjai helyett nem oldhatott meg. Három évvel ezelőtt született a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség és számos egyéb tömegszervezet, köztük a CSEMADOK között is egy megállapodás az orosz nyelv iskolán kívüli oktatásának fellendítéséért. Kulturális szervezetünknek ezen a téren van tehát még tennivalója, hiszen elsősorban a közép-, esetleg még az idősebb generáció számára is (akik az iskolában annak idején még nem tanultak oroszul) kellene lehetővé tenni az orosz nyelv megtanulását, mert ez korunk követelménye. Manapság egyesek talán közhelynek tartják, ha az orosz nyelvet a béke világnyelvének nevezzük. Pedig ez nem szólam: az orosz nyelven elhangzó diplomáciai megnyilvánulások ugyanúgy a békét szolgálják, mint az orosz nyelven írott szakkönyvekböl szerzett tudás birtokában végzett békés épitőmunka. Az V. MAPRJAL-kongresszus valamennyiünknek sugallja tehát: Az orosz nyelvet tanulni nemcsak érdemes, hanem korparancs is! Sági Tóth Tibor
