Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-17 / 34. szám
BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya Anna már ott áll az ablak alatt, a hold keskeny sugárkévéje alig világítja meg a kedves arcot, csak a szemének lázas csillogását látja Matyi, és reszketeg. lihegő beszédét hallja: — Matyikám. édes öcsém! — Nagyon meggyötörtek, Annus? — kérdezi Matyi gyerekes, tehetetlen, fojtott haraggal. De Anna nem felel neki. csak a magáét hajtja: — Matyi, itt ez a pénzdarab, add oda Szabó Jóskának. Keresse meg tüstént Jánost. Azt üzenem neki: Köll már a vitézség! Jól figyel Matyink, hogy ezeket az elrebegett, gyors szavakat megértse. Lenyúl az ablakrácson át, és a holdfényben, a tenyerében megcsillan egy réz libertás. — Köll már a vitézség? — és ebből érteni fog? Hú, Anna, fordul a poszt! — Eriggy már — kiáltja Anna —. fuss Matyi, fuss! Nem kell a biztatás. A strázsa most tér vissza a kőrútról, az ispánház elől, Matyi már egy fatörzs mögött lapul, azután fel a fára. és így ágról ágra, a fák összeérő lombjain kúszva és hintázva fel a kőfalra, és onnan le, futva indul a sötét falu felé. Haza? Nem. Szabó Jóskáék portájára. Megveri az ablakot. Jóska még nem alszik. Matyi csak ennyit mond: — Igaz, hogy Nyitrának* mégy? — Igaz, megyek, de csak holnap. — Ma kéne, Anna üzent. — Akkor eridj a töltésre, addig én búcsúzkodom ... — mondja Jóska tompán és mégis elhatározottan. Egy fél órát lapult a töltés alatt, a falu szélén Matyi, míg Szabó Jóska mellé heveredett. Azon a szakaszon, mintegy ötszáz méteren, csak egy őrszem járt a töltésen föl és alá. Matyi mindent elbeszélt Jóskának, kezébe nyomta a rézpénzt. Szabó Jóska még megismételte, hogy megrögzítse magában a fura üzenetet: „Köll már a vitézség!” Matyi súgva megerősíti: — Csak ennyit, Jóska ... Szabó Jóska megöleli Matyit, halkan fütytyent, s a bokrok mögül négy sötét árnyalak kúszik elő. Matyi elcsudálkozik. — Nem magad mégy! — Nem én, velem jön Franyó, Andris, Jankó és Somodi Ferke! Az őr messzire járt, de most megfordult és közeledett. Ott állt fölöttük, gyanútlanul. Megvárták, míg újra visszafordult és még egyszer megtette az útját Akkor Jóska intett, s mind az öten átugrották a töltést. Nekirugaszkodtak a még le nem kopasztott sűrű erdőnek ... Erre a zajra már felriadt az őrség. Karabélyokkal tüzelnek az árnyak után. a lövések visszhango; san dörögnek az éjszakai csendben, de jajkiáltás nem következik.. . Matyi felsóhajt. — Nem találtak! Most már eljutnak! — gondolja magában. Ők eljutnak, eljuthat mindenki, aki merész, aki bátor, csak ő nem. Őt megkötözték a szeretettel, a gonddal, a bajjal. Ha Jánossal nem mehetett, most mégúgy sem, anyja egyedül van, Anna a tömlöcben, véresen, megbotozva ... Hej. ha egyszer eljön az ő napja, ha nem vethetik többé a szemére, hogy gyerek vagy még, nőnöd kell még. Matyi! Milyen bántón tudják ezt odavetni a meglett emberek, könnyen elfelejtik, hogy valamikor ők is gyerekek voltak, nagyra, tettre vágyó gyerekek. Nem mondom el Szabó Jóskáék útját (Sárfőn és Vízkeleten* mentek át, helyőrségeket kerülgetve, gázlókat keresve) — mert akkor arra egy külön regény kellene. Csak attól kísérjük a lépéseiket, amikor a nyitrai* várkapun a strázsamester rövid faggatás után átengedte őket... Az öreg, sebes arcú strázsamester szűrte meg a várba lépőket. Ki tudja, mikor lopakodik be ellenség? De Szabó Jóskáék rongyai, szavai minden pecsétes írásnál jobban tanúsították, hogy ezek a legények a szolgaságból jöttek, s a szabadságba igyekeznek. Hisz így áradt a táborba a felföld, a Tátra, Fáira népe is Trencsénből,* Liptóból, a Vág mellől, a Garam két partjáról — mióta megtudták, hogy Érsekújvár*, Nyitra*. Trencsén* vidékének új főkapitánya maga Vak Bottyán.Tábort verhet valaki zsolddal. jótartással vagy vad önkényeskedéssel, de akkora tábort nem verhet semmi, mint a nép szeretete. Az ilyen vezéreket legenda kíséri, minden tettük ezerszeresen ragyog, hírét viszik minden kardcsapásuknak. Átvirrasztott éjszakákról, hajdúkkal, pattantyúsokkal való közös borozásukról minden ember beszél. Ilyen vezér volt Vak Bottyán, más nevén „Jótévő János”. A mészároslegények egy fél marhát cipeltek a konyha felé, egy csizmadia targoncán tolta a szállásokra az összekötözött, foldozott csizmákat, erős fény táncolt a mázas, kisubickolt csizmaszárakon. Asszonyok, lányok és nyitrai polgáremberek iparkodtak át egy nagy téren, amely mögött már a bástyák emelkedtek. Egy minutumba se tellett, és már lezárták a teret. Bottyán testörző százada állta útját az odaözönlő népnek, és a tér közepén strázsamesterek sorakoztak szoros rendbe. Ezen a gyűrűn akart áttörni Szabó Jóska és a három réthei* legény. De megállította őket egy karabélyos hadnagy. — Megállj, ki vagy, hová törtetsz? Nem látod, hogy emberlánc van előtted? — Szabó József vagyok, a földímet keresem. Bornemissza Jánost, azt mondta egy öreg hadfi a nagy kapunál, hogy most lett strázsamesler. — Itt nem egy van ebből a rangból, hanem háromszáz. Eridj, keresd majd a szállásán, ide a generálist váijuk!. .. — Most kéne szólnom véle — rebegi Jóska, és egyszerre felragyog, mert a többiek között a sorban, a tér közepén, ott feszít János is. — János, Bornemissza János! — kiáltja oda a lineának János meghallotta a kiáltást, s a láncba sorakozó karabélyosok mögött Szabó Jóskát látja. Kipattan a sorból, és odafut eléje, de csak egy szóra, egy hírre. — Jóska! — kiáltja, és ebben a névben most annyi kérdés, annyi szorongás volt. Szabó Jóska pedig gyorsan megrázza János jobbját, és tenyerébe nyomja a libertást. — Ezt küldi Anna, és azt üzeni, hogy köll már a vitézség! „Köll már a vitézség!” Ezt üzeni Anna? Hisz akkor baj van, akkor nagy baj lehet! S amíg a kétségek ostromolják, a line már keményen, tisztelgésre készen áll. és várja Bottyán generálist. Hatvan strázsamester. Bottyán János kilép a kapun, nagy kíséret a nyomában. Legelöl galánthai* Balogh István. Inczédi Ferenc, Czelder Orbán, és mögöttük tizennégy kompániakapitány. A hadnagy a sor elé áll, és feszesen köszöni a főgenerálist, a sor is tiszteleg, a kalpagokat csípőhöz szorítják. Bornemissza nem venné le a szemét Vak Bottyánról, aki ezüstfokosával integetve így szól a sorhoz: — Strázsamesterek! Nagy a feladat. Ki menne át a labanc vidékre, mélyen befelé, földeríteni az ellenség erejét? Aki megy, az nem biztos, hogy jön is. No, fiaim! Ki lesz az a merész? Lépjen elő. (folytatjuk) *Nitra. *tiemy Brod. *Nové Zámky, *Trenéín, *Reca, *Galanta (nöiä) 1932. augusztus 18-án A. Piccard másodszor emelkedett léggömbjével a sztratoszférába 75 éve, 1907. augusztus 18-án született Jifí Srnka. cseh zeneszerző, érdemes művész 120 éve, 1862. augusztus 22-én született Claude Debussy, francia zeneszerző Ugyancsak augusztus 22-én köszöntjük Miloä Kopecky érdemes művészt 60. születésnapján. Jókai Anna Jákob lajtoijája címmel rendhagyó, különleges szerkezetű és sugallató új regénnyel lepte meg az irodalmat és az olvasót. Évek óta úgy nyúlunk könyveiért, hogy tudjuk, eleiünk, érzelmi-erkölcsi magatartásunk legfontosabb kérdéseire világít rá, s korunk legszorosabb, legfontosabb emberi kapcsolatairól kimondja a kínosat is. a kimondatlant és nem hallgatja el a kimondhatatlant sem. A könyv fülszövege szerint „a feszült, izgalmas cselekménysort olykor-olykor megszakítva mintegy „kényszeríti” olvasóját az elvontabb meditációra, hogy azután ellenállhatatlan erővel sodoija tovább hőseinek, a színészügyész emberpárnak történetében.” Kérdőjeles minősítések: „Jelenben játszódó fantasztikus regény, reális élethelyzetekkel? A megszenvedett társkapcsolatok elemzése? Egy kétségbeesett szerelem kudarca vagy magasabb fokra emelt győzelme?” .. . Számunkra, nők számára, akiknek életében döntő szerepe, helye van a családnak, a boldog otthonnak, mindenképpen olyan mű, amely sok-sok tanulsággal szolgál arra nézve, milyen küzdelmek árán kell. lehet, érdemes megőrizni a házasságot, s- ezen belül az érzelmi kapcsolat őszinteségét, tartósságát. A házasság kudarcán túl mennyi várható a második házasságtól, miben, milyen tolerancia „árán” menthető át az emberi óhaj és szándék, megőrizni egymásnak magunkat „az összebúvó félelem óráira”. Objektivizált álmok, optimizált remények, hogy miután egyszer vállaltunk valakit, felelősek lettünk családért, gyermekért, ettől a függőségtől ép erkölcsi tudattal már nem szabadulhatunk soha többé, szakadjanak bár el az érzelem legfontosabbnak tartoii szálai. Könyörtelen szenvedéllyel, józan igazmondással boncolja, elemzi, teszi nagyító alá erényeinket és gyengeségeinket Jókai Anna. Hogy mégis feltisztult emberséggel, önmagunk jóságában megerősödve tesszük le ezt a könyvet, a líraiságával, művészetével magával ragadó erő teszi, amivel végigjárjuk-szenvedjük nemcsak hősei útját, saját életünk kisebb-nagyobb kálváriáját is.-e-. 1 örténelmi eseményt dolgoz fél a szovjet szerző- és rendezőpáros, Alekszandr Alov és Vlagymimir Naumov a Teherán 43 című szovjet—franciasvájci kooprodukciós filmben. A német kémszervezet 1943-ban merényletet készített elő a „nagy hármas” — Sztálin. Roosevelt és Churchill — ellen a teheráni konferencián, hogy megakadályozzák a szövetségesek találkozását és megegyezését, s hogy a háborús konfliktus más fordulatot vegyen. A hitleristák egyik utolsó próbálkozását a háború kimenetelét illetően a szovjet kémszervezet mesteri munkája fullasztotta kudarcba. Eddig a történelmi valóság, a rekonstrukció a filmben. Ami pedig erre épül. az már a szerzők fantáziája, fikció, ügyes párhuzam a történelmi események és az újkori terrorizmus között. A film alkotói tudatosan egy mai, időszerű gondolatot elemeznek. Arra adják meg a választ, hol kell keresni a terrorizmus gyökereit, milyen messzemenő következményekkel járt egykor Max Richard (Armen Dzsigarhanjan játszotta meggyőző erővel), a bérgyilkos félfogadása, s hogy tulajdonképpen így, évek múltán, aligha derülhet fény az akkori valós eseményekre, hiszen Maxnak hallgatnia kell... Ebben a drámai keretben a szerelem is helyet kap, akár a régi — André (Igor Kosztolevszkij), a szovjet kém és Mária, a tolmács között, akár az újkori változatát tekintve — Mária lánya (Natalia Belohvosztyikova, akit anya és lánya kettős szerepében láthatunk) és Foch (Alain Delon) az Interpol felügyelője között. Érdeklődést keltett a film már tavaly, a XII. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon, várakozást, amikor tudomásunkra jutott a nemzetközi szereposztás és a forgatás színhelyei — Párizs. Moszkva, London. New York. Hog) mennyire fedi ez a vitathatatlanul nagyszabású politikai thriller elképzeléseinket? El akart kápráztatni, ez sikerült is. És talán éppen azért, mert sok szempontból kitűnő volt, nem tudjuk elnézni azt a hibáját, hogy ti., próbán teszi a néző türelmét, mintha nem tud ná, mikor kell befejezni, hol kellet volna rövidebben futtatni a kamerát-fm
