Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-10 / 33. szám
A történelmi korszakok ritkán határolódnak el egymástól. Az ókor és a középkor kultúrája közé mégis viszonylag éles vonal húzható, éspedig azért, mert a római birodalom bukása után olyan korszak következett, amely nem tartott igényt elődeinek kultúrájára. Később ez sarkalatosán megváltozott, a középkor embere jó néhány évszázados elzárkózás után hirtelen fölfedezte az ókort, és görcsösen belékapaszkodott, mintegy elismerve általa, hogy az európai kultúra szervesen nőtt ki a mezopotámiai, egyiptomi, zsidó, görög és római hagyatékból. Ma is elvitáznak azon — szakértők, laikusok egyaránt —, sötét volt-e a középkor vagy sem? A válasz azon múlik, milyen mércével mérjük a sötétséget. Ha csak a szerzetesi aszketizmust tekintjük a középkori szellem mércéjének, akkor sötétnek találjuk, de az aszkézisnek is kifejlődött a maga tudománya és művészete. És ha csupán a bizánci udvar pompájára, a fejedelmi udvarok fényére, a román templomok és gót katedrálisok művészetére vagy a lovagi életforma színességére gondolunk, semmiképp sem érhetjük be a sötét jelzővel. Az érett középkor pedig, amely éles határ nélkül folyik át a csillogó reneszánszba, virágzó városaival és polgárainak csöppet sem aszkétikus életmódjával semmiképpen sem volt sötét. A második évezred első századaiban sorra alakultak Európa egyetemei, elsősorban azokból a tanulóközösségekből, amelyek egy-egy tanítómester köré csoportosultak. Ezt a csoportosulást fejezte ki eredetileg az egyetem, az univerzitás, magasabb rendű értelmét a kifejezés csak utóbb vívta ki magának. Az első ilyen univerzitás Bolognában jött létre, még a 11. században, egy jogász köré sereglő tanítványok közösségéből. Röviddel ezután kialakultak Párizsban, Oxfordban, de igazi egyetemmé ezek a csoportosulások csak a 12—13. században váltak, amikor meglepő gyorsasággal szaporodtak az egyetemek Európa-szerte: Párizsban Robert de Sorbon megalapította kollégiumát, Angliában Cambridge követte Oxford példáját. Itáliában Padova rivalizált Bolognával, majd Nápolyban megalakult az első világi egyetem (a többi egyházi volt). A 14. században létesült Róma egyeteme, és ugyanekkor alakultak az első német egyetemek is: Prága, Krakkó, Bécs, Erfurt... ■ Boldog az a nemzet, amely bővelkedik jó iskolákban, jó könyvekben, az ifjúság nevelését szolgáló jó létesítményekben. ■ Az egész álljon a rész fölött, az igazság a valószínű fölött, a tény a feltevés fölött. ■ Ha az ember emberré akar válni, művelődnie kell. ■ Az iskola az emberség műhelye. A „népek nagy tanítója” gondolattárából idéztünk. Kérdésünk: Kit neveztek és neveznek így? a. Jan Amos Komensky b. Zdenék Nejedig c. Jozef Haken A helyes választ szelvénnyel ellátva postai levelezőlapon, a megjelenéstől számítva hat napon belül küldjék be szerkesztőségünk címére: A NÖ szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanoviéova 20. A levelezőlapra ragasszák rá a 7. szelvényt. A 3. forduló megfejtése: Cleopatra Nyertesek: Néma Zsuzsa, Deáki (Diakovce), Soóky Mária, Nagymegyer (Calovo), Balogh Éva. Szentes (PleSany). A tudomány fénye... 1. Az új egyelem ünnepi megnyitójának tiszteletére rendezett díszebéden Haeckel. a híres tudós, egy pap mellett ült. Ebéd után a pap szivart vett elő. Haeekel pedig udvariasan tüzet adott, de a gyufa kialudt, mielőtt a szivar izzani kezdett volna. — Nézze csak — szólalt meg a pap —, kialudt a tudomány fénye! — Semmi rendkívüli nincs ebben. Az egyház kezében máskor is megtörtént már — válaszolta Haeckel. 2. Beketov, híres orosz tudós dolgozószobájába berohant egy izgatott szolga: — Nyikolaj Nyikolajevics! Tolvajok vannak a könyvtárban! A tudós nagy nehezen felocsúdott a munkából, és megkérdezte a szolgától: — No, és mit olvasnak? 3. Montaigne francia filozófus egyszer megjegyezte: — Úgy látszik, a legigazságosabban az észt osztották el a világon. — Miből következtet erre? — kérdezték tőle. — Senki sem panaszkodik, hogy kevés az esze. (hű 4 J. A. Komensky bronzszobra Na- A “ ardenben. (Vincent Makovsky al^ kotása) IV. Károly király (az első ülő alak) nevéről méltán nevezte el Prága híres egyetemét. A korabeli monumentális szobrok hatszáz éven át ékesítették a Károly-hidat. A világváros civilizációs ártalmai miatt azonban másolatokkal kellett helyettesíteni őket, hogy a képen látható eredeti szobrokat megvédjük még néhány nemzedék számára. H •% .j ’! 1 W? A A a av j — | r" A Aflv* r É fi * ' i £ V, Jv iIMPt* 1 1 Hí $ i wjf 11 T llM
