Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-19 / 4. szám
ycsaládi kör /-----------------------------------------------------HÁROM MONOLÓG Családi (fotó) kör Mónika, Sinkovics István felvétele Villanófény nélkül a fényképezést manapság el sem tudnánk képzelni. Ennek ellenére sokszor észre sem vesszük, hogy éppen a villanófény az oka, hogy igyekezetünkből csupán egy szokványos fényképre tett. Ezt igazolja az itt mellékelt kép is. A kifehéredett részek ugyanúgy rontják a kép minőségét, mint a lágy tónusú képet nagyon zavaró erős árnyékok. A kompozíció is sántikál. Indokolatlanul sok a fej fölötti üres rész. Az egyébként jó átlós kompozíciót megakasztja a gyerek kezében levő papír, így a tollat tartó kéz szinte külön képre kívánkozik. Ez az író-olvasó kettősség ebben a korban még nem mondható természetesnek, ez inkább beállított képnek tűnik, A sok kifogás ellenére se dobjuk el a képet. Próbálkozzunk meg a képen bejelölt kivágással, és lám, a szürke kavics megszinesedik... Értékelte: Nagy László 1. — Aki nem próbálta, az nem tudhatja, mit jelent egy iszákos férfival élni. Szeretem-e? Hát... Valamikor nagyon szép volt a kapcsolatunk. de mióta kedvesebb neki a pohár. .. Nem tudom, ki hogyan szokott rá, de őt a munkatársak rontották el. Az elején még örültem is, ha előléptették. Ügyes ember volt, a pénz jól jött. de az utóbbi időben már átkozom a funkciókat, mert poharazgatással járnak. Ilyen ülés, olyan gyűlés, és szinte minden nap mámorosán jön haza ... Hányszor fogadtam meg, nem törődöm vele. Ha nem hallgat a szép szóra, csináljon, amit akar, de tönkreteszi az egészségét meg a családot is. A gyerekeknek apára is szükségük van. és amennyit ő foglalkozik velük . . . Sokszor még hazáig is elkísérik a kollégák, hozzák az üveget. „Csak beszélgetni” — mondják, és jól beszopogatnak. Aztán: hogy nagyszájú a felesége, ha valamit szólok! Tudom, vannak sokkal rosszabb helyzetek is, de miért olyan erőszakosak vele. ha látják, nem tudja összeszedni az erejét? Nem tud nemet mondani. Ezek barátok, mikor a család széthullását segítik elő? Miért nem lehet betiltani a munkahelyi poharazgatást? Meg a sok községi vendégséget. ahol mindig ő a „község”?! Soha nem szóltam ellene a társadalmi munkának, de ami sok, az sok! Mert teszem azt: jön valami küldött, akit illik tájékoztatni, megvendégelni. Ki megy vele? Természetesen ő, mert már tudják, szívesen néz a pohár fenekére! Magam kevés vagyok vele szemben. Akik segíthetnének, elzárkóznak vagy neki adva igazat, állítják, hogy valakinek csinálnia kell. . . Igen, a munkát, de nem az ivást! Hát ez az, ami tönkretette a kapcsolatunkat, s ami ezután sem ígér semmi jót.. . 2. — Csendes természetű ember vágyók, de néha attól félek, nem állok jót magamért. Egymás után voltak a gyerekek, addig a feleségem dolgozott. Szűkösebben, de békességben éltünk. Mióta munkába jár, sokszor alig ismerek rá. Mindenféle ünneplés . .. Vagy egyszerűen csak szomjúság ellen iszogatnak. Magam, férfi létemre soha annyit nem ittam, hogy ne tudtam volna az eszem. Nála az utóbbi időben ez is gyakran előfordul. Ne gondolja, hogy civódunk, de mégsem. mehet így tovább. Sokszor kényszerítem, hogy elbeszélgessünk a témáról. Van, hogy beismeri, nem kellene innia; máskor azzal áll elő, a többiek ugyanezt csinálják, meg hogy egyenjogúság van. Hát köszönöm az ilyen egyenjogúságot! Lassan a záróra veti haza a feleségemet. Valami mást értettem idáig az egyenjogúságon. Azt, hogy természetesnek vegyem, az állást vállaló feleség mellett nekem is ki kell vennem részem az otthoni sokadik műszakból. Ha most én is őszerinte cselekednék, ivászatban élném ki a saját jogaim, mi lenne a gyerekekkel?! Félek, minél tovább, annál nehezebb lesz visszafordítani ennek a szekérnek a rúdját. . . Képtelenség megtalálni azt a hangot, ami három éve még természetes volt nálunk. Elfogy a türelmem, az erőm, a kitartásom, rámennek az idegeim ... 3. — Tizenegy éves vagyok, de ne tessék csodálkozni, hogy megjegyzek olyan dolgokat, amiket már most nem hiszek. írta az újság is. hogy messzemenőkig segítik a gyerekeket. hogy vigyázni kell testi és lelki fejlődésükre, óvni őket a káros hatásoktól, hogy ... Hát hogyan védenek, ha egy felnőtt sem figyelmezteti az apámat? Anyura pedig nem hallgat. Mostanában, ahogy anyutól hallom, anyagilag, már nem visel meg bennünket annyira, hogy apu iszik, mert anyu is többet keres. De emlékszem, pár éve fizetés előtt rettenetes volt nálunk a helyzet. Az a hét hosszabb volt egy örökkévalóságnál. De a hangulat, az állandó rettegés, az megmaradt, hogy mikor, milyen állapotban jön haza. Meg már attól tartok, anyu is megpróbálja. Sokszor azt mondja: „Nem tudom, mit szólna, ha én is inni kezdenék”? Ilyenkor rémülök meg a legjobban, mert ép ésszel még elképzelni is nehéz, hogy aki ennyit szenved egy ittas ember miatt, alkoholra adja a fejét. Soha. soha az életben nem fogok inni. Ez egyenlő a család megnvomorításával. Hogy a gyerekeimnek azt a szégyent át kelljen élni, mint nekem, mikor többszöri hívásra sem indul haza apám a kocsmából?! GAZDAG MÁRIA
