Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-15 / 25. szám

Nyitott ajtók előtt

Az állatgondozót keressük, először mégis a nőszervezet elnökét találjuk meg. A kettőt egymástól csak annyi különbözteti meg, hogy Csősz Klára délelőtt a fúleki (Filakovo) állami gazdaság anyasertéseit gondozza, délután a fúlekpUspöki (Biskupice) asszonyok társadalmi munkájával törődik. S mivel mi a késő délutáni órákban érkeztünk, éppen a nőszervezeti teendőket intézte.

— Az évzáró gyűlés előtt megfogadtam, hogy lemondok. Mert egyre nehezebb úgy szervezni a munkát, hogy azzal mindenki elégedett legyen. Hat évvel ezelőtt, amikor elvállaltam a tisztséget, könnyebb volt az asszonyokkal dolgozni, nagyobb volt a tennivágyásuk, lelkesedésük, mint ma. Taglétszámunk még egy évben sem csökkent kétszáznál alább, jelenleg azonban csak 192 tagot tartunk nyilván. Az idősebbek fokozatosan elmaradnak, a fiatalokat pedig nincs, ami vonzaná. A mi szervezetünk sok éven át a losonci (Luéenec) járás legjobbjai közé tartozott. Az utóbbi években azonban nem volt hol összejönnünk; az új kultúrház még nem készült el, a régibe meg berakták az időközben megérkező új bútorokat, így aztán se a régi épületet, se az újat nem lehetett használni. Megszűnt az énekkarunk, nem volt hol teadélutánokat, műsoros estéket rendezni, elmaradtak a kézimunka-kiállítások, ismeretteijesztő előadások. Kirándulni sem mehettünk, pedig a kirándulások nagyon vonzották a tagságot. Egyszóval: lejárhatom a lábamat, agitálhatok, ameddig szusszal bírom, de tevékenységet alig tudok kimutatni. Lassan nekem is elmegy tőle a kedvem, s ha az évzáró gyűlésen a férjem nem beszél rá, hogy maradjak még egy-két évig, biztosan lemondtam volna.

Úgy látom, az akarat a többre, jobbra nem hiányzik. Ha javulnak majd a feltételek — elkészül az új művelő(nő 4)

dési ház —, megint felélénkül a tevékenység. A fiatal asszonyok varrótanfolyamot kémek, a dalos kedvűek az énekkar felújítását sürgetik, a kézimunkázók pedig már készítik az új „müveket” a kiállításra. Újabb kirándulásokra keresik a lehetőségeket: a fővárosban megnézték a virágkiállítást, ellátogattak a lévai (Levice) vásárra, s már szervezik az utat Zvolenba, a jégrevüre. Csak győzze majd az elnöknő erővel... Mert azért egy ezerháromszáz lakosú községben megszervezni akár egy társasutazást is — sok utánjárásba kerül. S akárhogyan vesszük, neki elsősorban mégis más a feladata: munkahelyén kell helytállnia.

Azt pedig ne gondolja senki, hogy ez könnyű dolog. Ott, ahol automatikus gépek etetnek, tisztogatnak, ahol a gondozó csaknem steril környezetben; fehér köpenyben csupán ellenőrző munkát végez, 65 sertést nem nehéz ellátni. De ő erről legfeljebb csak álmodozhat... Mert a valóság itt egészen más. Régi az istálló, a legelemibb gépesítéssel, zuhannyal elátott szociális helyiség, pihenősarok számításba sem jöhet. Kezet a csap alatt mosnak; még szerencse hogy a takarmányozáshoz melegszik a víz.

Az állami gazdaság vezetősége megköveteli, hogy munkaruhába öltözzön, így aztán — ahogy tréfásan mondja — egy műszak alatt többet öltözik, mint a divatbemutatón a maneken. Hazulról csak néhány métert kell megtennie az istállóig, de átöltözik, nem hordja haza az istállószagú ruhát. Reggel hatkor már dolgozik. Korán reggel még nem esik jól az étel, de úgy nyolc körül már harapna valamit. Igenám, de hol? Az istállóban még egy szék sincs, ahová leülhetne; s ki tudna itt elfogyasztani akár egy darab kenyeret is?! így’ aztán

annak ellenére, hogy tilos, néhány percre mégis haza szalad, s ekkor megint öltözködnie kell. Műszak után otthon fürdik, tiszta ruhát vesz fel. Nehéz ezt annak megérteni, aki tiszta irodában, melegben ül egész nap, de ők csak többszöri kérésre kaptak az istállóba kályhát, hogy télen kibírják a hideget.

Nem panaszképp mondja, csak mert rákérdezek, hát beszél róla. Hozzászokott ő már, mint a többi állatgondozó, aki elavult istállóban, mostoha körülmények között, szó nélkül végzi a munkáját.

— Ezen aligha lehet változtatni. A korszerűsítés nem jöhet számításba, új istállóra pedig nincs pénz. Meg kell várnunk, amíg ez összedől... Ami bosszant minket, gondozókat: térdig ér a sár a gazdasági udvaron. Évek óta ígérgetik, hogy lerakják a betonlapokat, de eddig csak ígéret maradt. Hiába igyekszünk mi az istálló környékét rendbe tenni, annyi az, mint tengerben a csepp, meg sem látszik, amíg az egész telep nincs rendben.

Sorolja a megoldásra váró feladatokat, de közben mosolyog, mintha nem is hinne benne, hogy megéri a javulást. Anyja sok évig volt fejőnő, a tehenek mellől ment nyugdíjba, azt mondja — noha még csak negyvenkét éves —, ő is innen szeretne nyugdíjba menni. Hiszen a sok hátrány ellenére megvan ennek a munkahelynek, munkának is az előnye. Húsz évig dolgozott a fúleki Kovosmaltban, de második kislánya születése után édesanyja már „felmondta” a gyermeknevelést, s neki nem maradt más, mint olyan munkát vállalni, amely mellett elláthatja a gyereket. így lett hét évvel ezelőtt sertésgondozó. Havonta megkeresi a kétezer-háromszázat — ennyit a Kovosmaltban is csak azok kapnak, akik a kockázatosabb munkát vállalják. S az állami gazdaságban a fizetésen kívül kijár még a 8 ár föld és a 6 mázsa termény, kedvezményes áron. Elég ahhoz, hogy felneveljen belőle két sertést, s annyi baromfit, hogy a hentesnél csak levesnekvalóért kelljen sorba állnia. A kertben megterem a zöldség, a gyümölcs; amióta váltott műszakban dolgozik, jut ideje arra is, hogy mindenből befőzzön egy keveset.

— Nekem ez az életmód már megfelel. De azért a gyermekeimnek más jövőt kívánok. Könnyebb, tisztább munkahelyet. Igaz, ők nem is készülnek a mezőgazdaságba; Jutka tanító lesz, Hédiké pedig elárusító. A családban eddig mindenki ragaszkodott a földhöz, a férjemmel egy kicsit sajnáljuk is, hogy a gyerekek elidegenednek a mezőgazdaságtól...

Érthető, hogy a lányokat nem vonzza anyjuk munkahelye, noha szívesen megnézik a kismalacokat, érdeklődéssel hallgatják anyjuk áradozó szavait arról, mennyit ellett a disznó, mennyit gyarapodtak a malackák. Mert erről otthon rendszeresen beszámol, az örömök épp úgy megosztásra valók, mint a gondok.

Látni kellett volna, milyen boldog volt, amikor tavaly a tervezett 790 malac helyett 840-et választottak el munkatársával, Vágó Máriával, s ezzel az állami gazdaság udvarai között ők nyerték el a harmadik helyet. Örült, bár tudta, vannak még tartalékok is. Az is igaz, hogy ők maguk a jobb eredményekhez alig tudnak még valamivel hozzájárulni. Elsősorban a tenyészállomány kiválasztása, a környezet javítása, a takarmányadag megfelelő összetétele segíthet. Mert jobb gondoskodást, körültekintést aligha tudnak nyújtani. Legalábbis így érzik. Talán a többi istállók sertésgondozóinak tapasztalataiból, a náluk jobb eredményt elérők munkájából még lenne mit tanulniuk. De ilyen tapasztalatcserét, ilyen találkozót elsősorban a gazdaság vezetőinek kell szervezniük.

Az akarat, a készség részükről nem hiányzik. Mert a jobb eredmények elérése személyes érdekük is. Sőt ennél több: presztízskérdés. Megmutatni, hogy ilyen körülmények közt is lehet — becsületes, szívós munkával — átlagon felüli a teljesítmény, az eredmény.

H. ZSEBIK SAROLTA