Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-08 / 24. szám

Emlékszem még nagyapám szavára, aki úgy beszélt a földről, mint a legnagyobb kincsről. Neki egy darabka föld jelentette az életet, a megélhetést, a jövőt. Nem is volt a portája körül egy tenyérnyi hely, melyet ne hasznosított volna. S még most is fülemben cseng őszinte felháborodása, amikor a falu legjobb termőföldjén kimérték a szövetkezet istállóinak alapjait. Harminc év telt el azóta, s ezalatt bizony nagyon sokszor láttam fejcsóválva, szomorúan nézelődni egy-egy kihasználatlan parcella, építkezésre lefoglalt termőfölddarab fölött. Paraszt eszével sehogyan sem tudta felfogni, hogyan lehet ilyen hanyagul, könnyelműen bánni az életet adó földdel.

Nagyapám nem élte meg a CSKP KB 4. plénumát, pedig egész biztosan megörült volna a határozatának. Mert a remény soha sem hagyta el. mindig mondogatta: meglátjátok, egyszer a törvény majd gátat vet ennek a pazarlásnak! És a 4. plénum kimondta: biztosítani kell a mezőgazdasági földterület következetes védelmét, a társadalmilag indokolt lefoglalásánál föltétien kárpótolni ezt nem mezőgazdasági földterülettel, az eddig kihasználatlan területeket a kertészek és kisállattenyésztők rendelkezésére bocsátani megművelés céljára.

Csak néhány hónap telt el e rendelet érvénybe lépése óta, de az eredmény már nagyon sok helyen kézzelfogható. A losonci (Lucenec) járásban is körültekintően fogtak hozzá a „rendcsináláshoz". Mindjárt a 4. plénum után egy szakbizottságot állítottak össze, amely az egyes falvakban alakult bizottságokkal együtt alaposan szemügyre vette az egész járás területét. Megállapították, hogy összesen 186 családi ház, 535 kerti ház, 27 garázs, 6 hétvégi ház és 12 más épület lett felépítve anélkül, hogy a területet kivonták volna a földalapból. Átértékelték 12 központi település területi tervet, s arra a megállapításra jutottak, hogy ha betartják az egy-egy családi ház építéséhez szükséges 300 illetve 400 m2-es telek kiutalását, a tervezetthez mérten 120—150 hektár mezőgazdasági földterületet menthetnek meg.

— Sok gondot okoz számunkra az is, hogy a telekkönyvben nyilvántartott föld hatvan százaléka már nem felel meg a jelenlegi minőségi követelménynek. Ezeket a fölméréseket 50—60 évvel ezelőtt végezték, azóta sok minden megváltozott, a papíron feltüntetett állapot nem fedi a valóságot — magyarázta Endrödy Pál, a járási nemzeti bizottság területrendezési osztályának vezetője.

Néhány éve ezzel még nem sokat törődtek. Az üzemek benyújtották kérvényüket; itt és itt új üzemrészleget akarnak építeni. A maguk előnyét nézve sík, jó helyen fekvő területen — a gyakorlatában a legjobb termőföldön. Az „iparosodás" idejében az új üzemek számának gyarapodását tartottuk elsőrendűnek, a termőföld csökkenésének kérdése másodlagos volt.

— Ma már ennek vége — fejtette ki véleményét Lehocky Jozef, a jnb mezőgazdasági osztályvezetője. — Az 1981-ben kiadott 180-as kormányrendelet megszabja, hogy minden hektár földterületért, amelyet építkezésre kivonunk a földalapból, három hektárnyi, eddig megműveletlen területet kell termővé tenni. S ez megköti az üzemek vezetőinek kezét. Jelenleg nagy gondot okoz ez a húsipari és konzervgyári üzemek vezetőinek, akik szeretnének a városon kívül terjeszkedni, de az igényelt földterület helyett nem tudnak honnan, s hol kárpótlást felajánlani. Egyedül a füleki (Fifakovo) Kovosmalt oldotta meg ezt a kérdést; 11 hektárnyi területre volt szükségük az üzem bővítéséhez, ehhez 11 hektárt nyertek az erdősítésre szánt terület megművelésével, 23 hektárt pedig az állami gazdaság eddig parlagon heverő területéből a saját költségükön tettek termővé.

Minden igyekezet ellenére még tavaly is 23 hektárral csökkent a járás szántóterülete. Sok ez, vagy kevés? Sok. Még akkor is, ha csak huszonhárom hektár! Mert a járásban egy lakosra ez év január elsején 0,29 ha szántóföld jutott, ami a 0,32 ha-os szlovákiai átlagnál kevesebb. Tehát legfőbb ideje, hogy leállítsanak minden pazarlást, s meginduljon a termőföld védelméért a küzdelem.

— Ezt mindjárt azután elkezdtük, hogy március 20-án a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belügyminiszter felhívást tett közzé a földalap jobb kihasználására. Április 15-én befejeződött a határszemle, amelyen megállapítottuk, hogy járásunk területén jelenleg 375 hektár mezőgazdasági terület áll kihasználatlanul. A nemzeti bizottságoknak adtuk feladatul, hogy ezt a területet a saját igényeikhez és lehetőségeikhez mérten osszák szét azok közt, akik eddig nem rendelkeztek kerttel, s ezt zöldségtermesztés céljára föl tudnák használni. Június 15-én ellenőrizzük, hogyan valósították meg a rendelkezést, illetve azóta nem találtak-e még újabb kihasználatlanul álló területet.

Urda Michal mérnök, a jnb mezőgazdasági osztálya dolgozójának szavai biztatóak. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ebből a 375 hektár területből idén 65 hektárt felparcelláznak a kiskertészek között. Lehet, hogy még többet is, attól függ, milyen lesz az érdeklődés a lakosság körében. Mert azt is látni kell, hogy falun, akinek több áras kertje van, nem fog ragaszkodni ahhoz a 4 árhoz, amelynek megművelése kezdetben bizony nagyon sok munkát ad majd. S a városiak, akik a bérházakból szívesen „menekülnek" a természetbe, harminc kilométernél nagyobb távolságban nemigen akarnak kertet.. .

Hogy kiknek kell legjobban ez a négy ár, azt Kruzliak Stefantól. a kiskertészek szövetsége járási bizottságának titkárától tudjuk meg. Munkahelyén, a téglagyár igazgatóságán keressük, s az első információkat már a portástól kapjuk, aki három levelet nyom a kezünkbe: kertigénylést tartalmaznak, vigyük fel Kruzliak elvtársnak. Naponta érkeznek hozzá így levelek, számtalan a telefonhívogatás, az esti személyes látogató. Foglalkozása szerint geológus, a kertészkedés és az ebből adódó tisztség számára is csak „kedvtelés".

— Eddig még győztem a munkám mellett, de az idén olyan invázió indult, hogy minden szabad percem az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel telik — fogad Kruzliak Stefan. — A 4. plénum mintha egy zsilipet nyitott volna fel; mindenki kertészkedni akar. Az emberekben eddig is megvolt a hasznos szabadidő-töltés igénye a kertészkedni akarás, csak nem adtunk nekik rá lehetőséget. Eddig öt-hat évig is tartogattunk egy-egy kérvényt elintézetlenül — a mezőgazdasági üzemek, nemzeti bizottságok nem bocsátották rendelkezésünkre a kihasználatlan területeket —, ennyi idő alatt pedig elmegy az ember kedve, elfogy a türelme. Tavaly kétszázzal emelkedett a járásban a kiskertészek szövetségének taglétszáma, idén január elsején meghaladta a 2620-at, de várható, hogy év végéig eléri a 3200-at.

Egyre több községben kérik a szervezet megalakítását, a tagok sorába nemcsak azok állnak, akik kertet igényelnek, hanem azok is, akiknek otthon, a ház körül már megvan a kertjük. Jelenleg 43 alapszervezetük van, de ez idén még legalább négy alakul. Losoncon 13 alapszervezet működik, de még mindig százon felül van azoknak a száma, akik kérvényük intézésére várnak. A tagok összesen 202 hektárnyi területet müveinek, ebből 102 hektár a kerttelep.

A zöldséggel való önellátás nemcsak családon, hanem járáson belül is olyan kérdés, melynek megoldását nem lehet évről-évre halogatni. Első lépés ehhez, hogy lehetőleg minél többen termeljenek a saját szükségletükre. Hogy ehhez a lakosság részéről nem hiányzik az akarat és a kedv, arról magunk is meggyőződhettünk.

A város melletti 2. számú kerttelep elnökével, Scheirich Lajossal járjuk végig azokat a kerteket, amelyeket tíz-tizenhat éve létesítettek a városszéli ugaron. Délelőtt lévén, azt hittük, nem sok emberrel találkozunk. Azonban alig akadt parcella, ahol ne lett volna valaki. Eső után palántát ültettek, kapáltak, gyomláltak.

Napközben többnyire a nyugdíjasok tartózkodnak itt, azok, akik szívesebben dolgoznak a kertben, mint a tömbházak rideg falai között. Akinek nemcsak az ideje, az ereje is engedi, az talál magának elfoglaltságot; a 70 éven felüli Hámor házaspár, a 80 éves Leicher Elek bácsi már a kerítésen túli néhány négyzetméteres árkot tisztítja, mondván, ne maradjon ennyi se kihasználatlanul. Az a néhány fej káposzta, kel, hagyma, ami ezen a „terven felüli" tenyérnyi földön megterem, gyarapítja azt, amit a négy ár ad.

Nagy lelkesedésnek, serénykedésnek voltunk tanúi a Fülek (Fil'akovo) felé vezető út mellett is, ahol a 8. kerttelep „tulajdonosai" még csak most „alakítgatják" kertjüket. Ezt a jó hektárnyi területet tavaly „fedezték fel", valamikor dögtemető volt, akáccal, bokorral benőve állt. Harmincnyolcán — kezdve villanyszerelőtől mezőgazdasági mérnökig — vállalták, hogy rendbeteszik. Fölszántották, elkerítették, bevezették a villanyt, a vizet, megrendelték a gyümölcsfákat — egyszóval: közös erővel igazi kertté alakították.

— Nagy tervek vannak itt — mondja mosolyogva Garaj Ján, a telep elnöke. — Már vagy tízen lerakták a pince alapját is, mert a zöldség elraktározásához kell a jó hideg pince; a tömbházakban télen nem állna el a zöldség, a gyümölcs. És a többiek is építeni akarnak. Mert lesz itt minden; alma, cseresznye, barack, körte, ribizli, egres, szőlő és a zöldségen kívül sok virág is.

A Medovarsky és a Kokavec házaspár véleménye is ez; örülnek, hogy idén már nem kell zöldségért sorban állni az üzletben, falun élő szüleiktől cipelni a gyümölcsöt. És így vannak ezzel a többiek is, mindnyájan, akikkel a településen találkoztunk, beszélgettünk.

A tenniakaró, igyekvő ember sokra képes. Jó, hogy a CSKP KB 4. plénuma olyan lehetőséget tárt fel, olyan teret adott nekik, amelyből nemcsak az egyébnek, a társadalomnak ' is haszna van ... Hogy nemcsak a nagyapám korabeliek, hanem a fiatalabb nemzedékek is úgy érezhetik: a termőföld mindannyiunk kincse, senkinek sincs joga pocsékolni azt!

H. ZSEBIK SAROLTA

A PAZARLASN