Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-01 / 23. szám
HAZAI GYÁR ANGOL FARMER SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN HALLOTTUK A HÍRT, MISZERINT A PRESOVI NÁLEPKA KAPITÁNY RUHAGYÁR ELNYERTE A CSSZSZK KORMÁNYA ÉS A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSA VÖRÖS VÁNDORZÁSZLAJÁT. A MAGAS ELISMERÉST A MUNKA ÜNNEPE ALKALMÁVAL ADTÁK ÁT AZ ÜZEM DOLGOZÓINAK. KÍVÁNCSIAN INDULTUNK ÚTNAK MEGTUDNI, MILYEN EREDMÉNYEK TETTÉK ÉRDEMESSÉ KELET-SZLOVÁKIAI KÉSZRUHAGYÁRUNKAT ERRE A MEGTISZTELŐ KITÜNTETÉSRE ... A 01 -es számú, a presovi üzem férfi, kamasz- és fiúruhákat, mégpedig öltönyöket, sport- és szabadidő-öltözékeket gyárt. A lipanyi részlegen szőrméből készítenek rövidkabátokat, férfibundákat, de újabban poliamidból, műszálas anyagokból is varrnak viharkabátokat, melegítőket, síöltözékeket. A termékek nagy részét a Szovjetunióba exportálják. A svidníki fióküzem fiú- és lánykaruhákat készít. Keresett, ízléses konfekcióval öregbítik a gyár jó hírét, s oroszlánrészük van abban, hogy nemcsak Kelet-Szlovákiában, hanem országszerte ismerik, emlegetik őket. A michalovcei és a kassai (Kosice) részlegek munkaruhát gyártanak. A legnagyobb üzem a presovi 01-es részleg, a termékek 88 százaléka innen kerül az üzletekbe. Az áruk iránt nemcsak a hazai piacon nagy a kereslet, hanem külföldön is, 109 millió Kcs értékben szállít a szocialista és 87 millió Kcs értékben a kapitalista államokba. A Szovjetunióba a gyermek- és férfiruhák 50—60 százalékát exportálják, az NSZK-ba a gyermeköltönyök és férfinadrágok 20 százalékát, Kanadába és Franciaországba szintén férfinadrágokat, Angliába farmernadrágot, Svájcba kordbársony gyermekruhákat, Kuvaitba kordbársony kezeslábasokat. Termékeiknek csak a 15 százaléka marad itthon, a hazai piacon. Új termékük nem kevésbé sikeres és nagy hazai visszhangot váltott ki. Angliától megvásárolták a Lee Cooper farmernadrágok és bársonynadrágok gyártási szabadalmát. (Eddig hazánkban a bmói Kras készített farmernadrág-utánzatokat.) 1981. augusztus 10-én született meg az első „igazi" vászonfarmer és kordbársony farmernadrág a fiatalok nagy örömére. Havonta hetvenkétezret gyártanak azóta, tehát egy év alatt kilencszázezret. A szám hallatán azt gondolhatnánk, ennyi elég is évente a kereslet fedésére. De nincs így. Az üzem öt évig kétszázötvenezer darab farmert szállít Angliának a szabadalom fejében, háromszázezret a hazai valutafizetési boltokban (Tuzex) értékesít, s csupán háromszázezer kerül a prágai, brnói, bratislavai és más hazai üzletekbe. — Kiszámítottuk — mondja Fogas Imrich mérnök, a presovi üzem igazgatója —, hogy körülbelül ötmillió ember érdekelt „farmerügyben", vagyis ennyien hordanának farmert. Öt év kellene a mostani viszonyok közt ahhoz, hogy ezt az ötmillió embert ellássuk. Akkor azonban kezdődne elölről a folyamat, mert addigra éppen elkopnának az elsők. Reméljük, hogy a 120 millió Kcs-ás beruházással bővített üzemrészleg beindításával valamelyest enyhülnek gondjaink, és jobban ki tudjuk elégíteni majd a hazai vásárlók igényeit. Egyelőre — két évig — csupán próbaüzemei az új részleg, de azután, úgy számoljuk, 425 millió Kcs lesz az évi teljesítményünk a jelenlegi 210 millióval szemben. Az új üzemben a dolgozók szociális ellátását is javíthatják, jobban gondoskodhatnak majd a gyermekekről és az egyedül élő dolgozókról. Negyvenmillió Kcs-ért építenek munkásszállót, tanintézetet, éttermet, egészségügyi központot, nyolc és fél millióért bölcsödét, óvodát. Az üzemben dolgozó 1750 ember 90 százaléka nő, ezért nagy szükség van arra, hogy ne csak 45 asszony gyermekét tudják elhelyezni, mint eddig, hanem valamennyi dolgozóét. Nőkkel vezető beosztásban is találkozhatunk: a főtechnológus, a bérelszámoló részleg, a személyzeti osztály vezetője, a szakszervezeti üzemi bizottság vezetője nő. Ebben az üzemben is nagy gond az anyagbeszerzés, bár fontos és gazdaságos, hogy nem minden divatos szabadalmi áru gyártásához kell drága import anyagokat vásárolnunk. Az emberek elégedettek, nem is tudják elképzelni, hogy mennyi erőfeszítésbe kerül beszereznünk az alapanyagokat a hazai gyártóktól. Eddig Varnsdorfból kaptuk a bársonyt, de egyre kevesebbet szállítanak nekünk, mert nem tudják kielégíteni a külföldi partnereiket sem. A farmernadrághoz anyagot az USA-ból, Indiából, Görögországból, Finnországból hozunk be. A többi készruha-alapanyaggal kevesebb gondunk van. A fö szállítónk a brnói Mosilana, a trencíni Merina, de gyakran vásárolunk Liberecből, Ruzomberokból és a zilinai Slovenából is. Ezekkel az anyagokkal viszont gyakran megesik, hogy hibásak, például a kockás anyag nem szimmetrikus, nagyon kell vigyázni a varrással. Nagy gond a termékszerkezet gyakori váltogatása is. Sok befektetést és igényes munkát jelent az átállás az egyik ruha gyártásáról a másikéra. Nagyon keveset, mindössze 800 darabot vesznek át a tőkés országok egy-egy típusból, s a Szovjetunió is csupán ötezret. Ilyenkis sorozatokkal nagy a munka- és az időveszteség. Ennek ellenére a tavalyelőttihez képest 27 százalékkal nőtt a termelékenységük, s tavaly a kitűzött 282 469 000 Kcs-ás tervet az utolsó fillérig teljesítették. Az idei terv már 90 millió Kcs-val többet irányoz elő. Fogas Imrich mérnöknek az első munkahelye volt ez az üzem, a főiskola elvégzése után is ide tért viszsza. Hat éve igazgató, az ő érdeme is, hogy tavaly óta „A szocialista munka üzeme" cim viselői. 1979- ben ruhagyáraink szovjet exportért folytatott versenyében aranyérmet nyertek. — Sok vásárlótól kapunk levelet, akik különleges méretű terméket, farmernadrágot kérnek — mondja Dr. Stefan Kravcák, a hatalmas gyár igazgatója. — Ezért, és főleg külföldi tapasztalataim alapján határoztuk el a farmer- és bársonynadrág gyártását. Jugoszláviában például, ahol a magánkereskedők zsebére megy egy-egy darab jó vagy rossz minősége még ezer dinárt is megadnak a jó, elismert cég gyártotta nadrágért. Belgrádban tanulmányoztam az állami üzletekben, hogyan kezdték gyártani a Lee Coopert, mi minden szükséges hozzá ... Közel egyéves tapasztalattal mondhatom, hogy árunak nem volt még ilyen nagy a visszhangja gyárunkban, bár azt kevesen tudják, hogy az angol címke mögött mi állunk. Most már kezd kialakulni a konkurrencia is, a többi üzem észrevette, hogy nekik is el kell kezdeniük a termékváltást. Ha tovább faggatnánk az üzem vezetőit a gyár életéről, eredményeiről, sok ímivalónk akadna még. Például, hogy a presovi ruhagyár a textiliparban első az üzemanyag-megtakarításban, harmadikok a gazdaságos energiafelhasználásban; tervfeladataikat mennyiségben, minőségben teljesítik... És ami a legfőbb: ötleteikkel, termékeik korszerűsítésével, termékeik állandóan keresett árucikkek pultjainkon. PLEVA ÉVA (hői 2) Fogáé Imrich mérnök: „A tavalyi teljesítményünk miatt nem kell szégyenkeznünk." Dr. Stefan Kravőák: „A leg gyobb elismerés, hogy nincs r lamáció, jó a minőség, az em rek elégedettek."
