Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-01 / 23. szám

tartása, a föld művelésének kezdetei, az első tudományos fizikai és kémiai vizsgálódások, későbbi felfedezések hová vezethetnek. Nem tudta, tudhatta azt, amit az ENSZ életkörnyezettel foglalkozó egyik dokumentuma vett számba néhány évvel ezelőtt. így például a civilizáció az Egyesült Államok polgárát évente több mint 140 millió tonna füsttel, körülbelül hétmillió gépkocsironcscsal és több tízmillió használatlan palackkal és konzervdobozzal „ajándékozza” meg. Los Angelesben és New York-ban az ún. derűs napok már a múlté, s az amerikai folyókban, amelyek vadregényes szépségét oly sok költő énekelte meg. a megnevezhetetlen hulladékokon kívül palackok, csomagolóburkok, egész hűtőszekrények, régi rádiók, kidobott tévékészülékek úsznak. S a Delaware-tó. amely valamikor egyike volt a legkedveltebb üdülőhelyeknek, ma a különböző vegyszerektől annyira szennyezett, hogy egy turista szellemes megjegyzése .«érint „aki beleesik, nem fullad a vízbe, hanem egyszerűen szétmállik”.

Persze, az amerikaiaknak csupán csekély vigasz, vagy még az sem. hogy a „jó, öreg Európában” sem más a helyzet. Párizsban és Milánóban. Prágában és Bratislavában a nagy útkereszteződéseken szolgálatba lépett forgalmi rendőrnek két-három óra múlva lefagy a mosoly az ajkáról, ingerült lesz. fejfájós, mert a kipufogó gázok belélegzésétől három óra alatt megváltozik a vérképe és a pszichikai állapota. München városközpontjában egy hónap alatt egy négyzetkilométerre csaknem kilencven tonna hamu, illetve pernye hull. Japánban néhány évvel ezelőtt egyszerre 120 ember halt meg Itai-ltai betegségben (csontlágyulás), mert kadmiummal szennyezett vizet ittak. Nágy-Britanniában az utóbbi évtizedben a szántóföldek egyötöde esett áldozatul az iparosításnak és az urbanizációnak. És a Rajnán már rég nem csábítja a hajósokat Lorelei tündéri éneke, mert a nagy folyam ma Európa legnagyobb szennyvíz-csatornájává változott; hosszú útján csak sókból vesz fel annyit, hogy ezzel a mennyiséggel egy nap alatt el lehetne pusztítani Hollandia mezőgazdaságának egy egész évi termését. S Hollandiában pusztulnak a híresneves tulipánültetvények, mert megfullasztja őket az angol gyárak Csatornán át áramló mérgező füstje. A Rajna-medence ipari exhaltumait pedig a szél és az eső egészen a skandináv tjordokig és erdőségekig sodorja. Ezért pusztulnak a norvég fenyvesek, és úszkálnak a finn öblökben tenyérnyi, naftából és pernyéből összeállt „pogácsák”. Görögország hajdan kultúrájával ajándékozta meg a római birodalmat. Olaszország most azzal fizet, hogy gyárainak füstjével veszélyezteti a Hellén félsziget pótolhatatlan műemlékeit. Percy Byshe Shelley, az angolok nagy romantikus költője igen reálisan fogalmazott már a múlt században: „A pokol nagyon hasonlít Londonra; éppen olyan zsúfolt, füstös és bűzökkel teli.”

De a Homo sapiens képességeiből nemcsak arra futotta, hogy a természetet az uralma alá hajtsa, hogy saját kényelmére, boldogulására ipart és fogyasztói,

jóléti társadalmakat teremtsen. Állandóan fejlődő agya egyre újabb és újabb fegyvereket is feltalált — a nyíltól és puskaportól kezdve az iperiten keresztül az atombombáig. a hidrogénbombáig és a különböző biokémiai fegyverekig bőséges a választék. „Ám a pesszimista jóslatok szerint az emberiség „jó úton” van affelé, hogy lehetetlenné tegye saját életét a Földön. Az „öngyilkos emberiség" gondolata mindenesetre egy valóban fenyegető veszélyről árulkodik.” (Victor András: Az ember az időben és térben)

Az emberiségnek egyszer majd éppen úgy kell harcolnia a zaj ellen, mint harcolt valamikor a kolera és pestis ellen.

Robert Koch

„A technika magával hozta a zajt is. Régóta tudott, hogy a nagy — és főleg állandó — zaj rontja az ember teljesítőképességét; idegességet, fáradtságot, s végül maradandó halláskárosodást is eredményezhet. Egy világvárosi utca forgalma olyan magas zajszintet okoz, amely már káros, ha huzamosabb ideig hat valakire. A városlakóknak kimutathatóan gyengébb a hallása, mint a „természeti népek” tagjainak. Bizonyos foglalkozásokról már egy 1828-ban megjelent magyar tanulmány is megállapítja, hogy halláscsökkenéshez, esetleg megsüketüléshez vezethetnek. Akkor még csak a kőtörők, a molnárok és „egyes zajos gyárak" munkásait fenyegette ez a veszély. Ma már sajnos se szeri se száma a „zajos” foglalkozásoknak: szövőnő, légkalapácsos, repülőtéri munkás, beatzenész stb.” (Victor András)

A zajártalomban szenvedők száma tehát világszerte növekszik. Az Egyesült Államokban már 1958-ban nyolc-tíz millió körül mozgott azoknak a száma, akik valamilyen hallókészülékre szorultak. Hazánkban pedig a halláscsökkenés, a foglalkozási ártalmak sorában a hatodik helyen áll. az ebben szenvedők körülbelül 4 százalékát képezik a betegeknek. Egy francia tudós megállapítása szerint a fokozott zajártalom okozza minden idegrendszeri megbetegedés 52 százalékát a nagyvárosokban.

A hang, illetve zaj erősségének egysége a decibel, s ezzel a szóval mindennapi életünk során egyre többször találkozunk. Az orvostudomány a zajártalmat környezetszennyező tényezőként tartja számon, éppen úgymint a füstöt, pernyét és egyebeket. Az egység neve Alexander Graham Bell, amerikai feltaláló nevéből származik, aki egyébként a múlt század végén tanító volt siketnéma gyermekek iskolájában. Az elviselhető hangerősség magassága 80 decibel körül mozog, 110 decibel már hallássérülést okozhat. Igazán veszélyes zajártalomról csak az utóbbi évtizedekben beszélhetünk. Stuttgart városközpontjában például már 1954-ben 60—90 decibel erősségű zajt mértek. Athénben ez az érték elérte a 75—95 decibelt. Moszkvában az utcai forgalom zaja tíz év alatt 12. egyes helyeken 14 decibellel emelkedett. Prágában az átlagos érték 70 decibel, a város több pontján azonban rendszeresen 10—15 decibellel több.

VILÁGNAP

Még nem is olyan régen a szakértők úgy vélték, hogy a zaj csak az ember hallásszervét fenyegeti. Ma azonban már megállapították, hogy a zajártalom (erősség, tartósság. frekvencia, stb.) a hallószerveken keresztül a szervezet bármely pontját megtámadhatja, többek között szívritmus-, vérkeringési zavarokat, gyomoridegességet, különböző neurózisokat okozhat. Az sem titok, hogy a zajos városrészekben több nyugtató és altató fogy, mint csendesebb környékeken. Ezt egy francia adat is bizonyítja: ha csak egyetlen motorkerékpár robog végig éjszaka Párizson, legalább 20 000 embert ébreszt föl! A decibelek gazdasági kárt is okoznak: a zaj csökkenti a teljesítőképességet, több a selejt, a baleset, több a betegség, a kimaradás, a táppénz, a leszázalékolás. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a zajártalom ma már az elsőszámú „közellenségek” sorába tartozik s védekezni kell ellene. Csehszlovákiában a közegészségügyi hatóság rendelete igyekszik megelőzni a zajártalomból származó gondokat-bajokat, sajnos nem mindenütt tartják be.

Amikor estéről estére a szmog függönyén keresztül nézzük mérgezett vizeinken a naplementét, megkérdőjelezzük: csakugyan nem akarjuk, hogy majdan a távoli jövőben egy más bolygó kozmikus történésze megírja rólunk: Minden zsenialitásuk, tudományuk és előrelátásuk ellenére elvesztették élelmüket, vizüket, levegőjükét. sőt jó gondolataikat is.

U Thant, volt ENSZ-főtitkár

Nem mondhatjuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az utóbbi évtizedben nem tett sokat életkörnyezetünk védelméért. Mint már említettük, az UNESCO, de az ENSZ más szervezetei, mint például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vagy a FAO, az ENSZ mezőgazdasági és táplálkozástudományi szervezete, különböző programokat dolgoznak ki és teljesítenek, igaz, nem minden nehézség nélkül.

A szocialista országokban a környezetvédelem feladatai a legfontosabb közös dokumentumokban is szerepelnek. így például a szocialista gazdasági integráció komplex programjában és a KGST tagországai, valamint Jugoszlávia közös, részletes együttműködési programjában. A KGST tagországai már 750 tudományos kutatási és tervezési munkát végeztek el közös erővel, s 1972 óta a KGST égisze alatt szakosított szerv működik: a környezet védelmének és javításának tanácsa. A közös programok között szerepel többek között az ökológiai rendszer és a táj védelme, a háztartási és az ipari hulladékok megsemmisítése, illetve hasznosítása, a környezetvédelem társadalmi-gazdasági, szervezeti-jogi és pedagógiai aspektusai.

Minderre s még ennél is többre van szükségünk, hogy az ember ne a természet kétes rangú ura legyen, hanem része, mert vágyaink a túlélésre, a fennmaradásra végtelenek, de lehetőségeink bizony végesek.

LÁNG ÉVA