Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-11 / 20. szám

MISKOLCZI MIKLÓS SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT Lőcsei Pál mindenesetre az általam is körü­lírt társadalmi csoportokban jellemző házas­ságrontó tényezőnek tartja az intellektuális motívumokat, és ez feljogosít arra. hogy én meg az újszerelmek kialakulásában tartsam annak, tudniillik jeles tényezőnek. Más példák is mutatják, hogy valamely dolog hiánya ön­magában is keresletet támaszt. Ezért növekszik a szerelem — mint emberi kapcsolat — értéke és rangja párhuzamosan az individualizáló­dással. A társtalanság, a magas színvonalú emberi kapcsolatok hiánya még választott életforma esetén is megszüli a totális kapcsolat iránti vágyat és nosztalgiát. Ez a nosztalgia, az emberileg elérhető legszorosabb közelség és közösség utáni vágyakozás alkalmasint egész életünket végigkíséri. Bizton mondhatom, hogy mindenkinek van, volt kapcsolata (s ha nem, hát kreál magának), amelyre gondolván bepárásodik a szeme, ha érzelmes nótát húz a cigány, vagy intonál a bárzongorista. Figyeljék csak meg egyszer! Ne tévesszen meg bennünket, hogy a min­dig kereső, társra vágyó ember élete útján esetleg soha sincs egyedül. Éppen a meglévő kapcsolat korlátáit mutatja legjobban ez az ellentmondás és nosztalgia. Vágyakozást vala­ki más iránt, akit legtöbbször nem is lehet megszemélyesíteni. Csak jó lenne olyasvalaki­vel lenni, akit szeretünk. Ez a vágy legtöbbször közönyben, kedvetlenségben, tompultságban jelenik meg mások, főként a házastárs társasá­gában. Ingmar Bergman Jelenetek egy házas­ságból című filmjének van egy részlete, ami számomra mindennél jobban illusztrálja ezt az állapotot. Jacobiné elmondja életét Marian­­ne-nak az ügyvédi irodában: „Jacobiné: El akarok válni. Marianne: Mennyi ideig voltak házasok? Jacobiné: Húsz évig voltunk házasok .. . Jacobiné: A féljem nagyon szorgalmas em­ber. Semmi kifogásom nincs ellene. Kedves és rendes. Kiváló apa volt. Soha nem veszeked­tünk. Jó lakásunk van és egy kedves öreg nyaralónk, amit a mamától örököltünk. Mind­kettőnket érdekel a zene és tagjai vagyunk egy kamarazenei társaságnak — tehát gyakorló muzsikusok vagyunk. Marianne: Hiszen ez így nagyon jól hangzik. Jacobiné: Igen, de hiányzik a szeretet a házasságunkból. Mindig is hiányzott. Marianne: Bocsánat, egy kérdés. Találko­zott talán egy másik férfival? Jacobiné: Nem, nem találkoztam. Marianne: És a félje? Jacobiné: Ahogy én tudom, sohasem csalt meg. Marianne: Nem lesz majd nagyon egyedül? Jacobiné: De, azt hiszem. De szívesebben élek egyedül, mint egy szeretet nélküli házas­ságban. Marianne: Bocsánat, még egy kérdés. Mi­ben nyilvánul meg ez a szeretetnélküliség? Jacobiné: Egyáltalán nem nyilvánul meg. Marianne: Akkor nem értem .. . Jacobiné: Most mondok valamit az ügyvéd­(nöi8 nőnek. Van egy folyton visszatérő képem magamról. És ez egyetlen ponton sem egyezik meg a valósággal... Én elhitettem magam­mal. hogy bennem megvan a lehetőség a szeretetre, de az egész benne van egy elzárt térben. A szomorú az, hogy ez az élet, amit élek, csak egyre inkább betokosítja a lehetősé­geimet. Végül is valamit változtatnom kell a dolgon. Első lépésként beadom a válópert. Azt hiszem, hogy a féljem és én gyilkosok módjára gátoljuk egymást. Marianne: Ijesztően hangzik. Jacobiné: Igen. ijesztő is. Mert valami na­gyon különös dolog történik velem. Az érzéke­im, a tapintásom, a látásom, hallásom kezd becsapni. Például elmondhatom, hogy ez az asztal itt egy asztal, látom, meg is tudom fogni. De az élmény: keskeny és száraz valami. Nem tudom, érthető-e? Marianne: (hirtelen) Azt hiszem, értem.” E beszélgetés után Marianne váratlanul fel­hívja féljél és javasolja, hogy ebédeljenek együtt. Ritkán történik ilyesmi, de Marianne tényleg megértett valamit, és fél. Akik ismerik a filmet és az életet, tudják, hogy joggal. Bergman filmjének ebben a jelenetében újrafogalmazta az élmény fontosságát. Nem lehet véletlen, hogy minden szerelem tele van élménnyel akkor is, ha nincs tele. Ugye értik, mire gondolok? Van története, amiben a rész­letek látszatra értelmetlenül felmagasztosul­nak és fontosságot nyernek. Van egy dátuma, amely mint Jézus születésének éve. kettévá­lasztja az időszámítást, dátum, amely utólag is érdekessé tesz a szerelemhez egyáltalán nem kapcsolódó, de bizonyítottan a naphoz kötődő minden esemény. Például, hogy e napon esett kómába Karen Ann Quinlan amerikai kislány és azóta, több éve a teljes öntudatlanság állapotában fekszik. Vannak napok, amelye­ket valami kedves, jelentéktelen emlék fest pirosra minden eljövendő kalendáriumban. Vannak emlékhelyek, ahová — bár csak egy beszélgetés köt oda — nem lehet megrendülés nélkül újra betérni. Vannak kilométertáblák, ahol dudálni kell, nevezetes tárgyak, ceruzák, cédulák, jegyek, amelyek féltett ereklyék: sem­mitmondó mondatok (pl: „Óh, kedvenc szóra­kozásaim közé tartozik, hogy csúcsforgalom­ban autózom”), amelyek megmagyarázhatat­lanul élnek túl éveket és eseményeket. A képzelet emléktáblát állít az első ölelkezés színhelyére, és havonta ünnepel olyan epizó­dokat. amelyekről évente is túlzás lenne meg­emlékezni. Mondhatnók. hogy mindez a sze­relem tipikus ismertetőjele. De hogy újszerel­mekben fokozottan érvényesülnek, ez bizony­ság arra. hogy a történetiséghez szokott ember görcsösen igyekszik múltat csinálni a valóság­ban nagyon is jelenkor, friss és gyaníthatóan jövő nélküli érzelmeinek (életének). így akaija hihetőbbé tenni. Felfoghatjuk mindezt egysze­rű örömnek is. Nem tévedünk. A környezeté­ben — néha készakarva is — elmagányosodó ember tudatosan, majdnem azt mondom, tu­dományosan örül foltámadt érzelmeinek. Néha azt kell hinnem, hogy elsősorban ennek, és csak ez követően az érzelmeket kiváltó személynek. Később ez teszi elviselhetetlenül nehézzé a szakítást. Nem a személy, hanem az érzés elvesztése és pótolhatatlansága. A viszonyaikban és körülményeikben gátolt, házasságban élő emberek között olyan nagy esemény, mert olyan ritkán alakul(hat) ki, a kölcsönös szerelem, hogy ismét csak kísértést érzek felidézni ezt a csodálatos érzelmi állapo­tot. A „szellemidézés” azonban feledtetné vál­lalt feladataimat. Különben is, én nem magá­ról a szerelemről akarok írni — erre hivatot­­tabbak a költők és a szépírók —, hanem arról a szubkultúráról, amelyben az újszerelmek megszületnek, kibontakoznak és bizony el is múlnak. (folytatjuk) 1842. május 12-én született Jules Mas­­sanet, francia zeneszerző. Tibor Bártfay szobrászművész 60. szüle­tésnapját ugyancsak e hónap 12-én ünne­peljük. 100 évvel ezelőtt, 1882. május 13-án született Georges Braque, francia festö- és szobrászművész. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1907. május 13-án kezdődött Londonban az Orosz Szociálde­mokrata Munkáspárt V. kongresszusa. Május 14-én emlékezünk meg a CSKP alapítókongresszusának 61. évfordulójáról, május 17. a telekommunikáció világnapja. A szerényebb matematikai képességek­kel megáldott gyerekek legnagyobb része fél a számtantól. Az alapiskola első osztá­lyaiban ez még nem nagyon derül ki, de később, körülbelül az ötödik osztálytól meglehetősen feltűnő jelenség. Mi lehet az oka ? Egyesek a szigorú matematikatanáro­kat okolják — kit okkal, kit ok nélkül —, mások csak és kizárólag gyerekükben ke­resik a hibát, vagy egyszerűen ráfogják: ehhez buta. Márpedig ilyen gyerek — már­mint buta — nincs. A bajok forrása inkább az, hogy nem tudjuk megszerettetni a hu­mán érdeklődésűekkel a természettudo­mányi tárgyakat — elsősorban a matemati­kát, a fizikát és a kémiát. Természetesen nem lehet minden szülő született pedagó­gus. A könyvesboltokba viszont mindenki beléphet, válogathat, biztosan ráakad „okos" könyvre is. (Hacsak nem átall gye­rekkönyvek közt kutatni. Ha igen, ezért szégyellje magát.) Szívesen hárítunk min­den felelősséget a pedagógusokra — akkor is, ha a gyerek bizonyítványa nem olyan, amilyennek elképzeltük, akkor is, ha tudá­sában, netán viselkedésében találunk ki­vetni valót. Holott az alapokat otthon kell megadnunk, nekünk, szülőknek. B. Méhes Vera Számlépcső és V. Binét Ágnes Gyurka számolni tanul c. könyve nagy segítség azoknak, akik nemigen tudják, mily módon kedveltessék meg a számok világát fiukkal, lányukkal. Mindkét könyv alapja a mese, ebből bontakozik ki számor­szág világa. A Számlépcső „főszereplőjé­nek", Balázsnak a születésnapja kínál al­kalmat a számolásra, matematikai művele­tek megoldására, a másik könyvben Gyurka meggyógyulásáig — éppen tíz napig tart, így mire visszamehet az óvodába, a tízes számkörben már biztosan mozog — na-Gyurk: számolni t ponta új feladatokat old meg. A lényeg: nem erőszakkal, „csak azért is" verik a fejükbe a tudományt, hanem játékosan, gyermeki világukhoz alkalmazkodva, velük együtt játszva, gyakorolva. így lehet, így kell(ene) gyerekközeibe hozni a sokak által rettegett matematikát. (A fölvételik, érett­ségik előtt már kár a könyvekért, fölösleges a számonkérés, a szemrehányás, a lelkiis­­meret-furdalás!) _______ -gr-Jó színvonalú hangversenyt élvezhettek az A és B bérlet tulajdonosai ápr. 15-én és 16-án a Szlovák Filharmónia koncertter­mében. A bevezetőben Mozart: Figaro házassága című operájának Nyitánya, (K 492) hangzott el. A Filharmónia zenekara hitelesen tolmácsolta az emberi érzelmek­nek, indulatoknak azt a kavalkádját, melyet a szerző müvében kifejezett. Libor Peáek vezényletével az együttes — a mind jobban élénkülő, erősödő dallamvezetéssel — ér­zékletesen közvetítette a sűrűsödő bonyo­dalmak hangulatát, mely az opera szerep­lőinek „bolond nap"-ját idézi. A zárótétel ünnepélyessége is hitelesen hangzó beve­zetője az opera kezdetének. A műsoron szereplő másik Mozart-mű, a D-dúr koncert fuvolára és zenekarra (K 314), valamint Bruckner VII. szinfóniá­­ja (E-dúr) mindvégig egyenletes művészi élményt nyújtott. Jónevü bel- és külföldi művészeket, is­mert müveket ígér a májusi koncertcik­lus. 13—14-én Verdi: Szicíliai vecsernyé­­jének — nyitánya és Beethoven VII. szimfó­niája szerepel a műsoron; Peter Toperczer zongorázik. 20—21 -én Mozart és Schu­mann műveit vezényli Theodor Guschlbau­­er osztrák karmester. Jún. 4-én Beetho­­ven-művet dirigál Kurt Vöss (Auszt.) Külön felhívjuk a figyelmet a máj. 28-i, rendkívüli hangversenyre, melyen a világhí­rű Leningrádi Filharmónia szerepel.-ber-SZÍNHÁZ május 14.: Komárom (Komámo) — A pe­­leskei nótárius (19.30) május 15.: imely (írnél) — A peleskei nótá­rius (19.30) május 16.: Komárom — A peleskei nótári­us (19.30) május 19.: Nyitra (Nitra) — Fata morgana (19.00) május 20.: Köbölkút (Gbelce) — Fata mor­gana (19.30) A THÁUA MŰSORA május 14.: Harkács (Gém. Vés) — A becsületes molnárlegény (14.00) Mikolcsání (Gém. Sad). — Zavaros örök­ség (19.00) május 15.: Czíz (tíz) — Zavaros örökség (20.00) május 16.: Barca — Zavaros örökség (20.00) május 19.: Kassa (KoSice) — A becsületes molnárlegény (13.00) május 20.: Tornaija (Safarikovo) — A be­csületes molnáriegény (10.00 és 13.00) )

Next

/
Thumbnails
Contents