Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-11 / 20. szám
jcsaládi kor A terhesség iegmegkapóbb pillanatai között említik az anyák magzatuk fészkelődését, rugdalózását. Ez nemcsak kézzel tapintható, hanem szemmel is látható, hiszen hol itt. hol ott domborodik ki az anya hasfala. De az is gyakori, hogy olyan, pillanatszerű lökdösődések látszanak rajta, mintha parányi öklöcskéivel a magzat bokszolná az őt magába záró méh falát. MIRŐL ÁRULKODIK A MAGZAT MOZGÁSA? Ellenőrző kártya A szülészeket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon a magzati mozgások számából megítélhetö-e az emberpalánta állapota, az hogy egészségesen fejlődik-e, avagy veszélyhelyzetben van, s mikor érkezik el megszületésének az időpontja. Abból indulnak ki ugyanis, hogy nem lehet véletlen a magzat mozgásában tapasztalható napszakos változás, egyéni ingadozás és a terhesség időtartamától függő módosulás. A sok kutatás ellenére azonban jobbára még tisztázásra vár, hogy pontosan milyen okok húzódnak meg ennek az élettevékenységnek a hátterében. Miként az is csupán a szülés várható idejének a becslésére jó, hogy mikor mozdul meg először a magzat. Habár mindenfajta tudományos kutatásra és klinikai munkára jellemző, hogy maguk a kutatók vagy a szakképzett segédszemélyzet végzik a vizsgálatokat, a magzati mozgások számolását a terhes anyákra szokták. Többnyire arra kérik őket, hogy naponta kétszer egy-egy órán át figyeljék magzatuk serénykedését. Nagyobbrészt ez az oka annak, hogy számadatokban 30—70 százalékos ingadozások fordulnak elő. De az is jócskán módosíthatja a számolás eredményét, hogy a magzat éber avagy szendergő állapotban van-e. Ilyeténképp egy-egy napi megfigyelésből semmiféle következtetés sem vonható le. A számadatok hetenkénti átlagolása ugyan 10—30 százalékra csökkenti az ingadozást. Ez sem csekély, ráadásul a magzat mozgásainak a száma — látjuk majd — a terhesség időtartamával is változik. Ezért a mozgási görbén (a mobilogramon) rendszerint még mindig olyan nagy szórások figyelhetők meg, hogy a magzat állapotára nemigen vonhatók le határozott következtetések. Ám ha elfogadjuk a görbe irányzatjellegét, vagyis azt, hogy a magzati mozgások száma miképp alakul a terhesség előrehaladásával, könnyen alkalmazható klinikai eljárás birtokába juthatunk. Ha tehát a napi, illetőleg a heti megfigyelések átlagának változását vizsgáljuk a terhesség időtartamának függvényében, az úgynevezett ellenőrző kártyára berajzolt pontok helyéből, azaz hogy a heti átlagok alakulásából megállapíthatjuk, hogy a magzati mozgások száma megfelel-e a várt értéknek, illetőleg jócskán eltér-e attól. Igen ám, csakhogy a várt érték dolgában sem egyforma az orvosok véleménye. Némelyek szerint a terhesség 18. hetétől a (rtűio) 29—38. hétig gyarapszik a magzati mozgások száma, azután némileg csökken. Mások a 31. és a 40. hét közötti mobilogramot változatlannak („plató jellegűnek") találták. Saját vizsgálataink szerint viszont a 32. héttől a 40. hétig mintegy 40 százalékkal csökken a magzati mozgások száma. Az eltérések részben abból fakadnak, hogy a heti átlagokba beleszámítják a kiugró, azaz a legnagyobb és a legkisebb értékeket. Ezt úgy kerülhetjük el, ha a terhes anya által számolt délelőtti és délutáni értéket összeadjuk, a mobilogramon az összeget a vizsgált hétnek megfelelő helyen feltüntetjük, s amikor mind a hét napi értékünk megvan, a legalacsonyabb és a legnagyobb értéket elhagyjuk. A többi öt — egymás fölé kerülő — pontot összekötjük, s az igy kapott függőleges vonalat megfelezzük. Ha az egymást követő hetek felezőpontjait szintén összekötjük, olyan mobilogramhoz jutunk, amely hivebben tükrözi a magzat állapotát. Az idegrendszer érettségére mutat? A vizsgálatok feltárták, hogy a legkevesebb magzati mozgás a 20. és a 30. életév közötti terhes nők körében fordul elő. Ennek föltehetöleg az az oka, hogy az ilyen korú asszonyok egészen természetesnek tekintik terhességüket, s igy a figyelmük kevésbé terelődik erre az élettani folyamatra. A 20 évesnél fiatalabbak valószínűleg mindenfajta hasi jelenséget magzati mozgásnak vélnek, a 30 évesnél idősebbek ellenben az életkorukra jellemző fokozott gondosság miatt jeleznek nagyobb értéket. A terhességek számát elemezve kiderült, hogy a többször terhes, gyakrabban szülő nők magzatai mozognak a legtöbbet. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az ilyen nőknek viszonylag tágabb a méhüregük, s így a magzatnak nagyobb helye van. A többször terhes, ám először szülő nők magzatai ellenben a rendesnél — az először terhes, először szülő nők magzataihoz képest — kevesebbet mozognak. Ezt méhen belüli veszélyállapotokkal magyarázzák. Magától értetődik, hogy az ingerekben szegény környezet — a szigorú ágynyugalom — szintén nem előnyös a magzati mozgások szempontjából. A terhes anyát érő ingerek hatására végbemenő vegyi változások ugyanis a méhlepény révén valószínűleg a magzatra is kihatnak. Megfigyeléseink azt sugallják, hogy a gyakori és az erőteljes mozgások az érett — elsősorban az érett idegrendszerü — magzatokra jellemzők. De többet mozognak a lánymagzatok is a fiúknál. Mégis — véleményünk szerint — ebből a magzat nemére nem lehet következtetni. Miként az sem Ítélhető meg a magzati mozgások számából, hogy a köldökzsinór a magzat testére tekeredett-e, vagy sem. A magzati mozgások számából csak akkor következtethetünk a szülés várható időpontjára, ha a szülést közvetlenül megelőző, illetőleg, a szülés előtti harmadik hét számadatait ismerjük. A három héttel korábbi mozgások heti átlaga körülbelül kétszerese az utolsó heti átlagnak, s mert ez a terhesség tartalmától független jelenség, a mozgások rendszeres számolása révén idejekorán — a rendszeres fájások előtt — felismerhető a fenyegető koraszülés. Nyel és lélegzik Magzati mozgásokról lévén szó, nem feledkezhetünk meg a kis emberpalánta nyelő- és légzőtevékenységéről sem. Minthogy a peteűrbe injekciózott fenol-szülfonftalein rövidebb-hosszabb idő múltán megjelenik az anya vizeletében, ebből nemcsak a magzat nyelötevékenysége ítélhető meg, hanem a terhesség időtartama (harmada), a magzatvíz mennyisége és a magzati burkok áteresztőképessége is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jóllehet a terhesség első felében valamivel hamarabb jut át e festék az anya vizeletébe, mint az utolsó harmadban, a terhesség előrehaladásával mindinkább előtérbe kerül a magzat nyelőmozgása, amely az anyai szervezet és a peteür közötti anyagkicserélödés dinamikájának biztosítéka. A magzat lenyelte magzatvízben levő festék egyébként részint a köldökzsinór és a méhlepény _ erein át, részint a magzati burkokon keresztül, a méhlepényt megkerülve jut be az anya szervezetébe. Az anya vizeletével kiválasztódó festék mennyiségének a mérése — ha a veseműködés rendes — alkalmas rá, hogy általa idejekorán felismerjük a magzat veszélyeztetettségét és bizonyos, egyéb eljárásokkal is ki nem mutatható fejlődésbeli rendellenességeit. Már a múlt század végén úgy vélték, hogy a terhes nő hasfalának ritmusos emelkedése és süllyedése a magzat mellkasának légzömozgásaitó! ered. Ultrahangos eljárással ezt minden kétséget kizáróan sikerült igazolni. E légzömozgás hiánya jelzi, hogy a magzat alszik, pihen, de arra is mutathat, hogy a gyermek élete veszélyben van. DR. FARKAS MÁRTON — DR. PÁL ATTILA
