Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-06 / 2. szám

A labdarúgás szakemberei a már téli viszonyok között véget ért bajnokság után többszörösen rámutattak arra, hogy e népszerű sportág lassan, de biztosan egyre több hívét veszti el. A laikusoknak — tehát számomra is — szinte érthetetlen szakmai fejtegetésekkel próbálták megmagyarázni ennek okát. Én, hozzá nem értő kívülálló sokkal egyszerűbb magyarázattal szolgálok (függetlenül attól, hogy az említett szakemberek minőséget számonkérő véleményével vitatkozni szándékoznék ): még az én gyerekkoromban is ritkaság volt a televízió, ha tehát sportkedvelők szórakozni akartak, a sportpályákra kellett menniük. Sportpályákra, írom. És itt a másik ok: még a kisvárosokban is szinte kivételesen futballpályák voltak csak, még az is ritkaság volt, ahol a zöld gyep köré futópályákat építettek.

Ma? A felvételek Párkányban (Stúrovo) készültek, amely ugyan városi rangra emeltetett egykor, de nem tartozik a nagy települések közé. Mégis több tornaterme is van, ahol a gyerekek több, ma már népszerű sportág alapjait sajátíthatják el, sőt. olyan élményben lehet részük, mint az országos junior cselgáncsbajnokság megtekintése. E egzotikus sportág tömeges műveléséről még ma sem lehet beszélni, a rendezvények is ritkábbak, mint mondjuk a fociban, de sok kis srác és lány szívét elhódította, s a csarnokból hazafelé többen is megfogalmazták, cselgáncsozni fognak. Hogy mi lesz a fogadkozásból, nem lehet tudni. De tény, hogy egyre újabb sportágak hódítanak tért, s nekem, laikusnak teljesen mindegy, hányán nézik meg a futballmérkőzést. Az én szívemet az melengeti, ha a sportpályák, sportcsarnokok sportoló felnőttekkel, gyerekekkel telnek meg.

KÖIMÖZSI ISTVÁN felvételei