Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-16 / 12. szám
J Ugye emlékeznek még kedves olvasóink 1978. évi versenyünkre, amelylyel az eszközös népi gyermekjátékok gyűjtésére, készítésére szólítottuk fel a nagyszülőket, szülőket, pedagógusokat, pionírszervezeteket, szakköröket E játékgyüjtő sorozatunk készítése közben hangzott el az alábbi vallomás: — Nagyon szép gyerekkorom volt. Kihajtottuk a libákat, teheneket, kecskéket a rétre, aztán miénk volt a világ, játszottunk sötétedésig, sokszor azt sem tudtuk, hogy került haza a jószág. Fára másztunk, fűzfa sípot faragtunk, király, király adj katonát játszottunk, meg ilyesmiket. Sajnálom azokat a mai gyerekeket, akiknek már nincsenek ilyen élményeik, mert a lakótelepek betonrengetegébe vannak zárva, vagy mert nem tanítja meg őket senki játszani. Sorozatunk akkori visszhangja, az azóta vagy a már korábban megalakult gyermekegyütteseink — az Apró Szőttes, a CSEMADOK KB Szőttes népművészeti csoportjának utánpótlás-nevelője, a Jókai Mária vezette gímesi (Jelenec) gyermekegyüttes, a Szebellainé Szivolics Rozália irányításával működő Apró Bodrogközi, a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál, amelynek munkáját Nagyné Sarlós Ildikó irányítja — fellépéseinek sikere, fogadtatása, hatása arra bátorít és buzdít bennünket, hogy a csoportos népi gyermekjátékok megtanulására szólítsuk fel kedves olvasóinkat. Játékországjáró körútra indul a Kuckó tavasszal. Fölkeressük azokat az óvodákat, alapiskolákat, amelyekben a gyerekek szüleiktől, nevelőiktől, tanítóiktól megtanulják a csoportos népi játékokat — nemcsak a maguk örömére, hanem azért is, hogy egy nép nemzetiségi hagyományainak kincsét megőrizzék. Kérjük azokat a szülőket, pedagógusokat, akik ilyen gyermekjátékokat ismernek, erre tanítják a gyerekeket, írjanak szerkesztőségünkbe, hogy megkereshessük őket, leírhassuk a többi Kuckó-olvasónak ezeket a játékokat — hogy ezzel is mindnyájan gazdagabbak legyünk! Címünk: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. A borítékra írják rá: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Kosa László gyűjtéséből ^üno/ct/zoÁ Nagyböjtben, amikor nem volt zenés mulatság, a fiatalok esténként összegyűltek a szérűkön. Kört alkottak, a körben váltakozva egyegy pár a többiek énekére forogva táncolt. Ezt nevezték szinalázásnak. Haj, szinala. szinala, szína szakadéka. Benne vagyok, kerek asszony. Könnyen, könnyen kis menyasszony. Eleget is szerettem. Ezt szeretem, ezt ölelem. Adjon Isten lassú esőt. Mossa össze mind a kettőt. Mind a tizenkettőt. Megkölkezett a mi kutyánk üsztökbe. Falu végén üsztökbe, egyik sülve, másik főve Jó lesz hónap délre. Egy szege, két szege, három szereménye. Egy ágy hagyma, hatvan dinnye. Leánykák körbe állnak, és sétáló lépésekkel járnak, közben dalolják: áló O Cíceri borsó, kiskorsó, Fekete kantár, fehér ló, Szél fújja pántlikámat, Kapd el bubus a szoknyámat! Kukorikú! Erre egyszerre leguggolnak. Udvard (Dvory nad Zitavou) V A gyerekek egymás kezét fogják, 4 Egyik gyerek a kérdező. közben forognak, úgy dalolnak: a többi csoportban válaszol. Hej, láncocska, láncocska, Tartományos láncocska! Egy szem babot ültettem, Elvitte a madár. Hol van az a madár? Hoci kezed, édesem. Felrepült a fára. Másikat is, kegyesem. Hol van az a nagy fa ? A Szent István táncot jár, Kivágta az öreg fejsze. Felesíge nem tudja. Hol van az az öreg fejsze ? Csuda madár a szarka, Beleesett a Dunába. Kinek hosszú a farka. Hej, láncocska, láncocska, Tartományos láncocska. Hol van az a Duna ? Kiitta a vízibika. Kölykezett tarkát-barkát. Helemba (Chl'aba) Húzd a cica farkát! Naszvad (Nesvady) Cserepet, feneket, Csár ide, csár oda, Csári-vári dombra. Nemeskosút (Kosúty) Kedves fiatal Olvasóink! Sok-sok kérésnek teszünk eleget, amikor elindítjuk és folytatásokban közölni kezdjük Barabás Tibor művét, a Rákóczi hadnagya című regényt. A szűkszavú fülszöveg szerint a „hiteles magvú történelmi história (. . .) fiatal jobbágy hőse Bottyán katonája — strázsamestere —, majd tisztjeként bravúros portyázásokat hajt végre: megmenti szülőfaluját a rátörő labancoktól, elfogja Starhemberg osztrák főparancsnokot a labanc hadipénztárral egyetemben, s végül hosszú harc és hányattatás után elnyeri mátkája kezét is. Úgy érezzük, érdeklődésre tarthat szamot a könyv, hiszen a kor a Duna-menti népek történelmének fontos időszakát eleveníti föl, amikor az elnyomottak százezrei álltak Rákóczi zászlaja alá, hogy megvívják harcukat a haladásért, az embertelen, súlyos terheket rájuk rakó feudális uralom ellen. S amikor egy zászló alatt tömörültek magyarok, szlovákok, szerbek és horvátok, székelyek és románok osztály- és nemzeti elnyomóik ellen. Az igaz barátság, testvériség, nemzetköziség szellemét is sugalló könyv emberközelből mutatja be, hogy a szabadságért vivott harcban, hogyan születnek barátságok, szerelmek, alakulnak ki igaz emberi kapcsolatok. Középpontjában az egyszerű nép fia, aki ösztönös ráérzéssel harcol népe, nemzete igazáért, s válik hőssé. Kedves fiatal Olvasóink! Kővetkező számunkban tehát elkezdjük folytatásokban közölni ezt a regényt (lapunk 16—17. oldalán), amely érdekesen, cselekményesen tárgyalja haladó hagyományainkat: az osztályharcot, és a nemzeti elnyomás elleni küzdelmet, amely nemzeteket, nemzetiséj geket egyesit. (női 6)
