Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-06 / 2. szám
fór imy VISSZHANG Tisztelt szerkesztőség! Lapjuk 45-os számának 5. oldalán a „Miért nincs, ha van?” rovatban egy cikket közöltek a szerző ismertetése nélkül. Tudjuk, ki küldte Önökhöz ezt az írást, mert hasonlót ..Bevásároltam” cím alatt, már a mi járási újságunkban is megjelentetett. I cikkhez — az Önök tájékoztatására — még annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy a nevezett panaszlevelében először a bolt eladóját marasztalta el. Az ügyet az illetékesek a panaszos jelenlétében kivizsgálták. A jegyzőkönyvet aláírásával is hitelesítette. A később történt intézkedésekről pedig írásbeli értesítést kapott. Mindez azonban, úgy látszik, még kevésnek tűnt. mert panaszával a járási újságot és az Önök szerkesztőségét is felkereste. Ezek után már azt hisszük, a nevezettnek nem is a panaszlevélben felvetett dolog volt fontos, hanem valami egészen más. Állítjuk ezt azért is. mert az ellenőrző szerv a panaszt csak részben minősítette valósnak. Ha lehetőség van rá. kérjük közöljék álláspontunkat, hogy az olvasók is megtudják, a dolog nem egészen úgy történt, amint azt a cikkben megírták. Ludovit Starcek a J ED NÓTA fogyasztási szövetkezet kereskedelem-politikai szakosztályának vezetője, Érsekújvár (Nővé Zámky) P.S. Kívánságukat szívesen teljesítjük. Hozzáfűznivalónk mindössze annyi: Az írás nem volt névtelen. Alatta olt volt a szerző neve — IIirkas Mária, mellé a lakhelyet is feltüntettük. Tardoskedd (Tvrdosovce). Kérésünk pedig nekünk is lenne: örömmel vennénk, ha egy következő levélben tájékoztatnának arról is. mennyiben minősítette valósnak, mennyiben nem a panaszt az ellenőrzés. Szeretnénk ezt tudni többek között azért is. mert többször, több helyütt is előforduló — társadalmunkban nem kívánt — jelenségről van szó. S nem közömbös számunkra. hogy hasonló esetekben hol. milyen eljárást foganatosítanak. Azzal, hogy „a dolog nem egészen úgy történt”, nem elégedhet meg sem az olvasó, sem a szerkesztőség. ÚTON-ÚTFÉLEN IKSZ, az előadóművész A haja a válláig ér. Kissé csapzott. de még a tűrési haláron belül. Az arca: üres. Afféle faarc. Le rí róla. hogy kedveli az itókát. A százegynéhány férőhelyes klubhelyiség előtt nagy a tolongás. Érthető. Nem az LGT, az OMEGA. az EDDA. a SKORPIÓ együttes látogatott ide. hogy 40—50 koronával könnyítsen"a diákok zsebén, hanem IKSZ érkezett, gitárjával. szájharmonikájával. IKSZ. uz előadóművész. A belépődíj potom öt korona, s ha nincs egy ötösöd, ingyen is beengednek. Megbocsátják — ha diák vagy. Iksz újféle újkori Tinódi Lantos Sebestyén, az országutakat rója. s ha bebocsáltatásbun részesül valahol, elmaradhatatlan gitárjával és dalaival válaszol. Költők verseit zenésiti meg. saját szövegeket is összeeszkábál. Nem nagy dolog az ilyesmi, hisz közhelyszótárunk eléggé bővült az eltelt évek folyamán. Iksz még kinn áll a folyosón. Kezében sörösüveg. Jobbján legújabb barátnője. Balján a ..kttltúrnyikmeg néhány „tekintély”. Iksz úgy toppant be ide. mintha hazatért volna. Szellemeskedik. Belecsip a lányokba. A fiúkkal lekezel. Itt: itthon van. Öl vagy tíz perc múlva majd hanyagul kiül a száztíz aranyifjú elé. s egy órán át petárdázza üres szólamait, s ha lankadni kezd a figyelem, mindig akad egy dallam, „egy csipetnyi lázadás”. Kiskanállal adagolja az ilyesmit, s a taps. a taps, a taps. . . Hát. igen... Az a taps. ha kissé kopottan s zilálton is, de „bejön”. S ami a „tökéletes siker" hiányát feledteti: a „dohány”. Mert az is bejön. A négyszázötszáz korona. Es: másutt kereshetne egyetlen mímelt munkaóra alatt ennyit ? Ezt bele kell kalkulálni az üzletbe. Meg azt is. hogy „előadóművészünk” eléggé cefetül bánik a gitárral, s az a dal... /íz a végtelenül elnyújtott dal, ha úgy tetszik: egyáltalán nem tetszik . . . VAJ KA! MIKLÓS Miért nincs, ha van? Evek óta visszatérő gond. mégsem tudom megoldani. Pedig jó előre gondoltam rá. már a nyáron elkezdtem keresni. Ha beáll a tél. szükség lesz rá. addigra csak beszerzem. De nem volt szerencsém. Nyáron azzal biztattak, majd télen; minek raktároznának meleg kesztyűt, ha árusítására csak össze! keiül sor ? Vártam őszig, sőt a tél is eljött, és az elárusítók is beváltották ígéretüket, a kesztyűk valóban a pultokra kerüllek. Barnák, pirosak, kékek, kötöttek, vízhatlanak. Hat-nyolcéves gyerekeknek minden számban, színben, mennyiségben . . . De.. . hiába reménykedem, hogy valamelyik üzletben rábukkanok egy nagyobbra is; tízéves gyereknek valót sehol sem leltet kapni. Mit tehet ilyenkor egy anya? Hogyan magyarázza meg fiának, hogy számára nem gyártanak kesztyűt, s ha tavaly nem vigyázott rá, akkor most dugja a zsebébe a kezét, ha fázik ?! I lányomnak felnőttméretűi is vettem volna, de. . . Hupikék, hamuszürke, kanárisárga kesztyűt nem hajlandó a kezére húzni. .. Hónapok óta járom hiába a boltokul, gyermekeim kénytelenek leheletükkel melegíteni fagyos ujjaikat. Egv ideig még reménykedem, elvégre: tart a tél, hátha „piacra dobnak” olyan kesztyűt is. amely csemetéimnek méretben, színben jó. Még szerencse, hogy tavaly burgonyából elég termett, nagyanyáink módszerét így bátran és merészen alkalmazhatom: sült krumplit adok a kezükbe, zimankósabb napokon, hátha kesztyűként melegít az is. Kérdez: N. Péterné, kassai (Kosice) olvasónk Szeretném, ha lányom tanulmányait külföldi főiskolán folytathatná. Kihez kell ez ügyben fordulni, milyenek a lehetőségek? Adott esetben az önköltséges formát is vállalnánk. Válaszol: Michal Klepjíc, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma külföldi kapcsolatok osztályának igazgatója. Kapcsolataink hagyományai a felszabadulás utam evekig nyúlnak vissza. Akkor nyílt először az a lehetőség, hogy a csehszlovák állampolgárok külföldön, a szocialista országokban szerezhették meg a főiskolai, egyetemi végzettséget, illetve gyarapithatták szaktudásukat a szomszédos országok főiskoláin, egyetemein. Elsősorban a műszaki és a természettudományi irányzatokra küldjük diákjainkat (bányászat, geológia, elektrotechnika, számítástechnika, energetika, építészet, tengeri hajózás, gépészet, vegyészet, élelmiszeripar), a társadalomtudományi irányzatokból pedig az ökonómiára, a nemzetközi kapcsolatokra, a nemzetközi jogra, a tudományos kommunizmusra, bölcsészeire, újságíróira, restaurátorira stb. Eddig évente körülbelül háromszáz diák tanult külföldi főiskolán, a XVI. kongresszus határozatainak értelmében az 1981—85-ös években ez a szám kétszázra csökken. Külföldi főiskolára jelentkezni az iskola igazgatóságán és a kerületi nemzeti bizottságok oktatásügyi osztályán keresztül lehet. A gimnáziumok tanulói már a harmadik osztályból jelentkeznek, mert az utolsó évet kötelezően Banská Stiavnicában végzik, ahol külföldi pedagógusok biztosítják az adott nyelv tökéletes elsajátítását. A szakközépiskolákból és a szakmunkásképző intézetekből felvettek továbbra is saját iskolájukban tanulhatnak, az ő felkészítésük a külföldi iskolára egy külön kidolgozott, speciális program szerint folyik. A jelentkezéseket november végéig kell beadni. A kiküldés feltétele, hogy a diák a szakjának megfelelő, kijelölt hazai főiskolán sikeresen felvételizzen. Külföldi főiskolára jelentkezhetnek még a mi főiskoláink első éves hallgatói a dékáni hivatalon keresztül, és olyanok is, akik már középiskolai tanulmányaikat befejezték. Ők a kerületi nemzeti bizottság oktatásügyi osztályán adhatják le kérvényeiket. Mivel nem szeretnénk kényszermegoldásokhoz folyamodni a kész szakember elhelyezésekor, ezért a rezortminisztériumok igényei alapján küldünk külföldre diákokat a megfelelő szakra, a kívánt mennyiségben. Ezek a diákok állami ösztöndíjat kapnak, az elszállásolást és az étkezést is biztosítjuk, amit ösztöndíjukból fizetnek. A családok jogosultak ezen kívül a családi pótlékra, az anyák a szociális segélyre. A felsorolt tényezők miatt az utóbbi időben — közös, kétoldalú megegyezés alapján — nem engedélyezzük az önköltséges tanulást külföldön. Ugyanilyen meggondolásokból távúton sem lehet külföldi főiskolát, egyetemet látogatni. Köszönjük a tájékoztatást! Annyit tennénk hozzá, hogy egyre nő az érdeklődés a külföldi főiskolák iránt, ami jó, mert egyrészt nagy a választék, nagyobb az esély, hogy valóban a legrátermettebbek jutnak el külföldre, hogy később itthon kamatoztathassák tudásukat; másrészt pedig arról tanúskodik, hogy az emberek tudatosítják a külföldi tanulás (szellemi) előnyeit. Csakhogy az érdeklődés növekedésével együtt növekszik azok száma is, akiket helyhiány miatt nem vehetnek fel. Valóban sajnálatos dolog, de nem ok arra, hogy kitalációkkal (protekcióra, nyelvi nehézségekre hivatkozás, az iskola szapulása stb.) próbálják gyógyítgatni — az őket valójában nem is ért — sérelmeket. NESZMÉRI SÁNDOR
