Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-09 / 11. szám
Hattyúk a tavon Gyermekkorom kassai (Kosice) rokoni látogatásai jutottak eszembe, mikor még kisebbek voltak a városon belüli távolságok és a vasútállomásról gyalog indulhattunk sétálva át a ligeten. Mindig megálltunk a Malom-árkot átívelő hídon. A vizen hattyúk úsztak. Szelídek, hófehérek, kecsesek, némák. Csodáltuk őket. Mióta leengedték a Malom-árok vizét s helyén többirányú út szolgálja az autós civilizációt, nem voltak Kassának „hattyúlakói" vagy látogatói. Hattyúk szálltak a tóra — röppent át nemrég a hír városunkon —, tizennyolc hattyú. Zimankó-foga van a télnek. A szüzien fehér hó másnapra megszenvedi a füstfelhö szennyességét, ám a város szélén közelebb a természet. A Tóhát-lakótelep kívülről rideg, visszautasító panelházainak ablakszemeiben fényszikra jelzi az életet. A domboldal zúzmarás fáival szemeznek még közöttük a jégtakarót öltött tó és a Hernód fagyos szalagja. Élőlények szálltak a tó jegére, dacolva a faggyal, hideggel. Kecsesen szépek, bár ösztönéletükben ott vibrál a csalódás, a lemondás, a hogyan tovább. Vizet kerestek. Fáradtak lehettek, hisz azon kívül, hogy az észak fagyüzte vándorai a távolság, amit megtettek ismeretlen. A kintről rideg panelházak ablakaiban életszikra lobban. Segíteni akarás, együttérzés, kíváncsiság — emberi érzések szikrái. Egy szinte odafagyott a jéghez. Hasaalján elszineződött tollazata jelzi a balesetet. Tarthatatlan a helyzet, érzik a hattyúk, konstatálják az emberek. Léket vágnak a tó jegén, talán segít. Alacsonyan ível a téli nap. Rézsútos sugarai sziporkázva verődnek vissza a fagyos hóról. Aztán az egyik — legnagyobbnak látszik — felröppen. Talán megérezte, vagy a többiekkel való törődés, a felelősségvállalás vezette, hogy kiutat, segítséget, megoldást keressen. Elröpült. Másnapra mindnyájan átköltöztek a hőerőmű melletti, melegvízzel is táplált tavacskára. Nem éppen ideális környezet, de a pár csomó nád védelme meg az emberek eddig megnyilvánuló, kíváncsi gondoskodása elviselhetővé tette a vendégmadarak életét. Csodálóik gyerekek, felnőttek. Egyaránt látogatják őket, s ilyenkor előkerül a „tarisznyából az elemózsia" is. Gazdag Mária Az autóbusz erőteljes fékezés után, jókora rángással megállt. Ez is hozzájárulhatott — meg a kintről beszűrődő erős lámpafény —, hogy felhagytam a szunyókálással, észlelni kezdtem magam körül a világot. A Bratislava—Kassa (Koáice) távolsági autóbusz sofőrje az út húszperces megszakítását jelentette be. Az órámra pillantottam, hajnali fél három volt. Hunyorogva betűztem ki az épületen levő tábla szövegét: Cél motoroscsárda, Rimaszombat (Rim. Sobota). Úgy döntöttünk, megmozgatjuk gémberedett tagjainkat, és kiszálltunk. A széles út másik oldalán kamion parkolt, majd az épület mellől Úton, útfélen hirtelen elötolatott egy mustárszínű szolgálati Volga, s máig érthetetlen módon, annak ellenére, hogy a forduláshoz volt elég helye, nekitolatott a kamionnak. A Volga részéről a hátsó üveg bánta, a másik fél részéről a stopplámpa. Hajnali sokknak elég is volt ennyi „levegőzés", visszaültünk az autóbuszba. Az ablakon át láttuk a csárda borozóját elhagyó két, húsz és harminc közötti fiatalembert, aki túláradó energiáját arra fordította, hogy a bejárati ajtó melletti beton szemétkosarat rugdalta, míg fel nem dőlt, majd felállította és megint rugdalta. Meglepő kitartással ismételgették a „műveletet”. Ki tudja, hogyan végződött volna a hajnali játékosdi, ha nem jön egy citromsárga RSA jelzésű Skoda, és gazdája autóba nem parancsolja a két fiatalembert. Mindegy, ők elmentek, maradt a megcsonkított szemétkosár, ugyanis jókora darab letört belőle a hajnali szórakozás közben. Ennyi fért bele egy állásidőbe. A vezető indított, felbúgott a motor és az autóbusz falta a kilométereket. Csillagos volt az ég, útjának vége felé döcögött a Göncöl...-ga— Miért nincs, ha van? Hegyekben gazdag ország vagyunk, kisebb-nagyobb dombokban gazdag a mi vidékünk is, téli sportolásra alkalmas. így aztán nekünk öröm a kemény tél, mert a hétvégeket sízéssel töltjük. Néha az igazi hegyek közé is elmerészkedünk, lemérni, mit tanultunk a dombokon. Most már cseperedő gyermekeinket is visszük magunkkal, jusson nekik is mozgás, friss levegő. Ötödikes fiam még idejében írt a Télapónak: hosszú telet és valódi sífelszerelést kért. Meg is kapta a régen megálmodott sítalpat, a botot és a sícipőt a kemény telet is, mégsem élvezhette úgy a tél örömeit, ahogy szerette volna . . . Mert a sítalpat kötés nélkül árusították, s így-tudvalévő/eg — használhatatlan. Amikor a „Télapó”nyélbeütötte a vásárt, s nem akart (biztonsági) kötés nélküli sítalpat venni, az eladó meggyőzte, hogy épp most fogyott el a készlet, és nem lesz semmi gond, rövidesen kapnak... Azóta járom a sportüzleteket, de Füleken (Fifakovo) és Losoncon (Lucenec) sem kaptam. Közben gondolkoztam. Jó, a sítalpat és a botot a testmagasság és súly, valamint az egyéni képességek szerint kell kiválasztani, ezért árusítják külön-külön. De kötés nélkül a sítalp használhatatlan, nem úgy lenne tehát logikus, hogy vele együtt szerves tartozékaként árusítsák?! Főleg a gyermekeknek, a sízni tanulóknak oly fontos biztonsági kötést! Hallottam ezt-azt az „árukapcsolásról", amikor hiánycikket csak valami áruval együtt lehet venni, ami egyébként nem fogy. Ebben lenne a titok nyitja ? Aki nyáron nem vett síkötést, de télen balga mód sífelszerelést és -cipőt vett gyermekének, fizessen rá? Várja meg a jövő nyarat, vegyen kötést azután meg cipőt is a kinőtt helyébe? S közben fogja vissza növésnek indult fiát-lányát, hogy az egyáltalán nem olcsó ajándék a rendeltetését is betölthesse ? Gondommal nem állok egyedül, környezetemben is sokan töprengenek, keresnek megoldást. De mások is töprenghetnének, és főleg cselekedhetnének értünk: a kereskedelem és az ipar felelős vezetői, mondjuk logikus árukapcsolással! fórum Kérdez: Mészáros Karolina lévai (Levice) lakos Tavasszal szétosztják a kiskertészeknek az eddig parlagon heverő parcellákat. Mielőtt megművelnénk, szeretnénk tudni, milyen összetételű a talaj, mivel kell trágyáznunk. Kihez fordulhatunk tanácsért? Válaszol: Anton Vojáőek mérnök, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet osztályvezetője A kérdés nagyon idöszeiu, mert tavasszal valóban sok helyen osztanak majd szét olyan parcellákat, amelyek eddig parlagon hevertek. Minden kiskertésznek saját érdeke tudni, milyen a talaj összetétele, milyen tápanyagokat tartalmaz, milyen műtrágyából kell többet, melyikből kevesebbet adagolni, hogy optimális legyen a növények tápanyagellátása. Ezért intézetünk a kiskertészek részére is végez talajelemzést. Örvendetes, hogy az utóbbi években megnövekedett a hozzánk fordulók száma. Ez is bizonyítja, hogy a kiskertészkedők nagyobb szakismerettel dolgoznak. Rájöttek arra, hogy megtérül a fáradság és a költség is, ha szakszerűen gondozzák a növényeket. Attól függően, mit akar a tulajdonos termelni; zöldséget, gyümölcsöt avagy szőlőt, kell földmintát venni, méghozzá minél előbb. Ha zöldségtermesztéssel akar foglalkozni, akkor ásó segítségével 25 cm mélyről kell mintát venni négyáras területen 5—6 helyről. Az ásóra tapadt földet egy edényben keverjék össze, majd hagyják kiszáradni. Utána szitálják át 2 mm-es szitán, majd ebből 20—30 dkg-ot papírzacskóban küldjenek el. Ha a kertbe gyümölcsfát akarnak ültetni, akkor 40 cm, ha pedig szőlőt, akkor 60 cm mélyről kell venni a mintát. A minta becsomagolásakor ne feledkezzenek meg a pontos oím hozzácsatolásáról sem, de ezt ne tegyék a zacskóba a földhöz, mert könnyen átnedvesedhet, olvashatatlanná válhat. I\lellékelhetnek hozzá még külön kérést is; például ha azt szeretnék tudni, egyes zöldségfélék alá milyen trágya lenne a legmegfelelőbb, mi ehhez is adunk tanácsot. A földmintát a következő címre küldjék — attól függően, melyik kerületben élnek: UKSUP Bratislava, MatuSkova 21., vagy: Zvolen, Janka Kréta 2223., vagy: KoSice, Smeralova 2. Tíz napon belül készítjük el az elemzést és az eredményt postázzuk. Mellékeljük a számlát is: a vizsgálatért 25 Kcs-t, a tanácsért pedig 10 Kcs-t számlázunk. Ha olyan kert talajának összetételét akarják ismerni, amelyben már több éve termeltek, jobb ősszel földmintát küldeni, amikor betakarították a termést és még nem trágyáztak. Ilyen esetben azt is írják meg, mi volt az elövetemény, mit szeretnének jövőre termeszteni és az utolsó két évben mivel trágyáztak, meszezték-e a talajt vagy sem. Mi ennek alapján összeállítjuk a kerettrágyázási tervet, megmondjuk, milyen trágyából mennyit kell használni, hogy a növény a legmegfelelőbb tápösszetételhez jusson. Abban az esetben, ha több kiskertésznek osztanak szét nagyobb területet, nem kell külön küldeni a mintákat. Elég, ha az összterületről veszik a földmintát. (Föltételezve persze, hogy az egész területen egyformák a földviszonyok.) Köszönöm a tájékoztatást. Szeretném még én is hangsúlyozni a földelemzés jelentőségét, mivel az utóbbi időben a szakemberek arra figyeltek fel, hogy egyes tápanyagokból, műtrágyákból a kelleténél sokkal több halmozódott fel a talajban, ami nem hogy elősegítené, de gátolja a növény fejlődését. A növények „túlvegyszerezettek”, ami sem a hasznosítás, sem a fogyasztás szempontjából nem kívánatos, sőt káros is lehet. Jó tehát tudni, hol, milyen és mennyi műtrágya hasznos, főleg ott, ahol fóliák, üvegházak alatt intenzív zöldségtermesztés folyik. fi. Zsebik Sarolta (nö~r>
