Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-16 / 8. szám
MIKULÁS EFTIMOV MÉRNÖK, A HÁZTARTÁSI CIKKEK BRATISLAVA! ÜZEMI IGAZGATÓSÁGÁNAK KERESKEDELMI IGAZGATÓHELYETTESE Elsőrangú feladatunk Elsőrangú feladatunk a lakosság ellátása. A XVI. pártkongresszus határozata, valamint az 1981 — 1985-ös évre szóló gazdasági és szociális fejlődés irányelve is erre ösztönöz. Az igények állandó növekedése mellett nem lesz könnyű ennek a feladatnak eleget tenni. Mert az, hogy elégedetten távozzék a vevő az üzletből, nem csupán a kereskedelem dolgozóitól függ. Természetes, hogy lakosságunk egyre több és jobb minőségű tartós fogyasztási cikk árusítását igényli. Mindnyájan tudjuk, hogy a társadalom fejlődésével, a tudomány és technika vívmányainak kihasználásával a fogyasztási cikkek iránti kereslet is változik. A vásárló már nemcsak a mennyiséget nézi, egyre igényesebb az áru minőségével szemben is. Jogos a fogyasztók követelése az árusítás idejének és helyének megfelelőbb, rugalmasabb biztosításával kapcsolatban is. Ezt a kereskedelem csak akkor biztosíthatja, ha szorosan együttműködik a termelő vállalatokkal és a szállítókkal. Az elárusító ugyanis csak azt teheti a pultra, amit a gyárakban előállítanak, s a szállító vállalatok eljuttatnak az üzletekbe. Ebben a folyamatban egymás kölcsönös informálása, a szoros kapcsolat szinte nélkülözhetetlen. A vásárló jogosan bosszankodik, ha egy-egy áruból kevés jut az üzletekbe, nem tudjuk belőle teljesen fedni a keresletet. Minket szidnak, holott ez legtöbbször nem a mi hibánk. Mi jó előre benyújtjuk megrendelésünket a szállító vállalatokhoz. Az 1982-es évre például kereskedelmi vállalatunk igazgatósága már 1981 márciusában 3,3 milliárd korona értékű árut rendelt. Számunkra az ilyen korai megrendelés nem felel meg. Azt, hogy egy bizonyos árunak a vásárlása a folyó évben hogyan alakul, nehéz előre pontosan megállapítani. A kéthónapi eladási mérleg alapján nem lehet tudni, hogy az év végére mennyi készlet marad, mennyit kell még hozzárendelni, hogy a következő évre elég legyen. A fogyasztói keresletet sok minden befolyásolhatja — aránytalanul növekedhet, vagy csökkenhet —, de nekünk már nincs lehetőségünk ehhez igazítani az árurendelést, mert a korábbi, márciusi megegyezés az érvényes. Az 1982-es áruszállítás visszaigazolásánál a szállító vállalatok 1982. november 30-ig csupán 1 811 000 korona értékű árut, vagyis a megrendelésnek csak az 56,6 százalékát fogadták el. A termelő vállalatok a gyártási program kialakításakor nem mindig veszik figyelembe a piac és a fogyasztó igényeit. Pedig a vállalatoknak úgy kellene szervezniük tevékenységüket, hogy olyan termékek előállításával foglalkozzanak, amelyek iránt nyilvánvaló a kereslet. Ezt elősegíthetné a piac alapkérdéseinek ismerete, hogy mit, kinek, mennyit, mennyiért, hogyan termeljen, illetve értékesítsen a vállalat. Ezeket a kérdéseket azonban a termelő vállalatok gyakran mintha nem akarnák figyelembe venni. A kereskedelmi szervezetek feladatai évről-évre növekednek, de ezzel nincsenek összhangban a termelő vállalatok tervei. Egy sor olyan termelő vállalattal vagyunk kapcsolatban, amelyek árueladása az 1982-es évben az 1981-es év színvonalán maradt, holott termékeik iránt az év folyamán megnőtt a kereslet. Említhetném példának a zdicei járási ipari vállalatot, amely villanysütöket gyárt, a znojmói kerámiagyárat, amely higiéniai berendezéseket szállít, a Karlovy Vary-i Strojopravot, amely fehér pléhből készült termékeket gyárt, továbbá a zvoleni Bucina üzem boroshordó-, az ostravai Kovopodnik fűkasza-, a Hodrusa Hámre-i Sandrik evőeszköz-, az ostravai Zlatník hajszárító-szállítmányait, amelyek a megrendelésnél jóval kisebbek. Vannak olyan vállalatok is, amelyek az 1982-es évre még annyi árumennyiség szállítását sem tudják biztosítani, amennyit 1981-ben kaptünk tőlük. Az 1981. november 30-i értékeléskor 55 ilyen árut, illetve árucsoportot számoltunk össze. Ezen termékek gyártói közé tartozik a füleki (Filakovo) Kovosmalt (kályhákból ad kevesebbet), a sedlcanyi Kovodruzstvo (késtermelését csökkentette), a znojmói Kerametál (kevesebb káposztáshordót állít elő), a medzevi Strojsmalt (baltából szállít kevesebbet), a prágai Mechanika (mechanikus seprőből, kerekes bevásárlótáskából lesz kevesebb). Az áruszállításban komoly hiányosságok merülnek fel abban az esetben is, ha egy gyártó üzem kivonja termeléséből egy bizonyos árunak a gyártását. A termékszerkezet-váltás jóllehet kifizetődő az üzemnek, sajnos azzal már nem törődnek, hogy a fogyasztóknak nem fog-e hiányozni az az áru, amelynek gyártását törölték. Hiába vállalkozik erre egy másik üzem; csak nagyon ritkán fordul elő, hogy ez a „gazdát cserélés” ne okozna fennakadást az áruellátásban. A vállalatoknak ugyanis csak ritkán sikerül úgy megszervezniük a termelést, hogy az egyik üzem megszünteti a gyártást, a másik pedig rögtön folytatja. Az is előfordul, hogy anélkül hagynak fel bizonyos áru gyártásával, hogy azt a következő időszakra más üzem által — esetleg behozatallal — biztosították volna az üzletek számára. Konkrét példa erre a bílovcei KOH-I-NOOR vállalat, amely meg szüntette a ruhakapocs, a lámpahorog stb. gyártását, a termelést a kosárovcei egységes földművesszövetkezetnek kellett volna folytatnia, amely azonban 1981-ben anélkül abbahagyta a termelést, hogy talált volna maga helyett üzemet, amely biztosítaná ezen cikkek előállítását. Ilyen körülmények között nagyon nehéz a kereskedelmi szervezeteknek úgy biztosítani a kínálatot, hogy ne csak az eladott áruk pénzbeli értékében teljesítsék a tervüket, hanem választékban is megfelelő kínálatot biztosítsanak a fogyasztóknak. Ehhez nem látunk más utat, mint a termelő vállalatokkal való állandó, szoros kapcsolatot, együttműködést. Ezért minden negyedév megkezdése előtt felmérjük a készleteinket, kidolgozzuk a személyes találkozások, megbeszélések tervét, amelyeket aztán a szükségleteknek megfelelően valósítunk meg. Az ellátásban mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésének további módja, hogy állandóan kutatjuk az új termékeket gyártó vállalatokkal való együttműködés lehetőségeit. Ennek érdekében évente rendszeresen megszervezzük a hiánycikkek kiállítását, amelyre meghívjuk a helyi gazdálkodási üzemek vezetőit, valamint a kerületben működő ipari termelőszövetkezetek képviselőit. Habár az eredmények sokkal szerényebbek, mint szeretnénk, bizonyos érdeklődés azért mutatkozik egy-egy hiánycikk gyártása iránt. Idén meghívjuk a kiállításra a földmüvesszövetkezetek vezetőit is, akik a melléktermelésükkel hozzájárulhatnának egy-egy jelenleg hiányzó, de nagyon szükséges fogyasztási cikk előállításához. Az 1981-ben megrendezett kiállításunkon 169 féle hiánycikket mutattunk be. A kiállításon 41 vállalat képviselője vett részt, akik közül 12-en megígérték egy-egy termék gyártásának beindítását. Sajnos, közülük az év folyamán mindössze egy vállalat kezdte el a termelést.. . A múlt év végén az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumával közösen megbeszélést folytattunk a Bratislava! Mezőgazdasági Értékesítő és Fejlesztési Egyesület vezetőivel, akik megígérték, hogy elkezdik néhány hiányzó fatermék gyártását. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a felmerülő nehézségek ellenére is igyekszünk úgy biztosítani a szerződésben lekötött árukat, hogy azok jobban kielégítsék a vásárlók igényeit. A kereskedelmi dolgozók nem kis erőfeszítésére van szükség, hogy mindez valóra váljon. Mindnyájunk kívánsága és célja, hogy az üzletből minél kevesebben menjenek el elégedetlenül, üres kézzel.
