Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-09 / 7. szám
Ikuckó j Mészöly Miklós Cwt/ xcózs, CMXAs crzUo Csir ide. csűr oda, Kuckó városában élt egyszer egy gyönyörűséges baba. Mindene ép volt, mindene szép volt, mégis szomorú volt. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Éppen csak nevetni nem nevetett soha. Kuckó városának ő volt a királykisasszonya. Három szolga leste parancsát a szépséges babának. Egyik volt az üvegszemű Öz. másik a gesztenyefejű Bohóc, s a harmadik egy félkarú Ólomhuszár. Mind nagyon szerették a királykisasszonyukat. Vele búsultak, vele virrasztottak. Már-már leragadt a szemük az álmosságtól, de aludni mégse mertek. Egyre csak azt várták, mikor kacag fel végre az úrnőjük. De sehogy se tudták megnevettetni. Pedig mi mindent megpróbáltak! Az Öz úgy kacsintott, mintha gyémántszeme volna. A Bohóc úgy emelte fejét, mintha aranyalma volna. Az Ólomhuszár úgy fogta a kardot, mintha két karja volna. De a királykisasszony még csak el sem mosolyodon. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Ennyi volt az egész. A nagy szomorúságtól még beszélni is elfelejtett a három hűséges szolga. Egy nap azután történt valami. Nagy' zörgést hallottak. Valaki megzörgette Kuckó város kapuját. S mire felocsúdtak, már nyílt is a kapu, és belépett rajta egy kislány. Hajszálra olyan volt, mint a királykisasszony, csak sokkal-sokkal nagyobb. Éppen hogy csak befért a kicsike kuckóba. Aztán ásított egy hatalmasat — és odafeküdt közéjük. A királykisasszonyt maga mellé vette, az Özet, a Bohócot, az Ólomhuszárt a párnájára tette — és így szólt: — Csir ide, csűr oda, eljöttem aludni Kuckó városába! Azzal fogott egy nagy dunyhát, és mindannyiukat betakarta. S ahányan csak voltak Kuckó városában, mind elaludtak. S mind álmodtak valami szépet. Öz azt álmodta, hogy a szeme gyémánt. Bohóc azt álmodta, hogy' a feje aranyalma. A kicsi Ólomhuszár meg — a karját visszakapta. S a királykisasszony — úgy mosolygott álmában, mint egy igazi, élő baba. Janiga József illusztrációi Robert Louis Stevenson í'rn^aAf' \ Ó, hányszor voltam már beteg! Ilyenkor a párna-hegyek és játékok közt fekszem én, egész nap ágyam közepén. S csak figyelem órákon át, mit csinálnak a katonák, a roppant ólom-hadsereg a völgybe megy, vagy hegyre megy? A takaróm a tengerem — hajóimat terelgetem: Vad ütközetre úsznak ők ellenséges flották között. Ilyenkor óriás vagyok, hatalmamnál nincsen nagyobb, s én. Takaróország ura, lesújthatok akárhova! Végh György fordítása Angol gyerekvers Láttam egyszer egy kis hajót, ott úszott kint a tengeren; ha nagy leszek, ilyen hajóm biztos vagyok, hogy lesz nekem! Minden kabinjában lakott egy nagy kókusz vagy egy banán — mik ott teremtek a hajón: egy egyszerű kis almafán. ■ Fedélzetén tíz tengerész szolgált, tíz szép fehér egér — a farkukkal eveztek ők éjente lámpák fényinél. Kapitányuk egy kacsa volt, nagy mentőövvel derekán — s ringatta ezt a kis hajót hét tenger és öt óceán. Végh György fordítása KEDVES GYEREKEK! Mai számunkban egy keresztrejtvény megfejtését kapjátok feladatul. Vízszintes: 1, A modern lakásban ez melegít. 8. Úttörő köszönés. 9. Görbe vonal. 10. Erdőirtáskor ilyen a fa. 11. KCE. 12. Falun régen ebben fűtöttek. 14. Ellenséges felderítő. 15. Dácia eleje. 16. Egyszerű szerszám. 17. Nem egészen. 20. Ignác becézve. 21. Ezzel is jól lehet fűteni. Függőleges: 1. Takar. 2. Kis székek (ék hiba) 3. Hozzám ellentéte 4. Boldogság (ő-ö). 5. Személynévmás. 6. így kergetik el a macskát (két szó). 7. Teve betűi keverve. 11. Fordítva, köszönetünk. 13. Főzéshez használjuk. 14. Az ég színe. 18. GI. 19. Kisbaba-köszönés. Megfejtéseiteket a vízszintes 1.. 12.. 21. sorokat — küldjétek be címünkre: a Nő szerkesztősége. 812 03 Bratislava. Martanovióova 20. 1 2 1— 4 5 6 T~ 8 ‘ X 9 10 X u X 12 13 i4 X lS X iß X Í7 18 X 19 X „ X zi X
