Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-02 / 6. szám
A egyik ismerősöm ízlésesen és praktikusan berendezett lakásában fogalmazódott bennem először a kérdés: hobbi vagy kényszerűség? Az előszobától a hálóig egy két bútordarab kivételével az egész berendezést maguk készítették. Fiatal házasok, mindketten tudományos dolgozók. — Igaz, hogy hasznosabb dolgokra is tudtuk volna időnket fordítani, mint üzleteket járni anyagért, szerszámért; fúrni, faragni, ragasztani — aztán rengeteget bosszankodni, ha valami nem úgy sikerül, mint szerettük volna. Különösebb tehetségünk sincs az iparos munkákhoz, mégis hozzáfogtunk, mert rávitt a kényszerűség. Sehol sem tudtunk beszerezni olyan bútordarabokat, amelyekkel a bérház kis szobáit szükségleteinknek megfelelően, munkánkhoz mérten praktikusan rendezhettük volna be. így hát hozzáfogtunk magunk ... Ráadásul az árakat is figyelembe kellett vennünk, enyhén szólva, nem vagyunk gazdagok. De biztos, hogy mégegyszer nem vágnánk bele. Nem lenne erőm az anyag, a munkaeszközök keresésére, kutatására. így nyilatkozott a házigazda, bennem pedig ott maradt a kérdés: hobbi vagy kényszerűség a barkácsolás? S tulajdonképpen mi tartozik a szabad idő kitöltését jelentő barkácsolás fogalmába? Az értelmező szótár szerint: „barkácsol, igazi ezermesterként fúr-farag, (szórakozásul) maga végez különféle kisipari munkákat''. Ez a megfogalmazás azonban már jócskán elavult mert az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a családi házakat, hétvégi házakat építők száma, és azoké, akik ezzel kapcsolatban az összes kisipari munkát maguk végzik — távolról sem kedvtelésből. Legalábbis így vélekednek a témával foglalkozó szakemberek, akik szerint a barkácsoló az, aki a maga alkotóerejével, megközelítően szakszerűen meg tud csinálni valamit, ami egyénileg és társadalmilag egyaránt hasznos. A barkácsolás tehát nem okvetlenül szórakozás. Gyakran kényszer, amely bizonyos szolgáltatások hiányát pótolja, vagy olcsóbban igyekszik eredményt elérni. Nincs kimutatás, felmérés arról, hogy mennyien barkácsolnak hobbiból, kedvtelésből és mennyien kényszerűségből. A kettő bizonyára gyakran találkozik, de legalább olyan gyakori, hogy csak a kényszerűség az alapja a barkácsolásnak. Ha alapul a tényt vesszük, hogy a lakosság mind tekintélyesebb része javit, vagy hoz létre valami újat otthonában, házában, kertjében, hogy az ehhez szükséges anyagok, szerszámok iránt az utóbbi években jelentősen megnőtt a kereslet, az ok-okozati összefüggés feltárása nem fontos, lényegtelen Lényeges viszont az, ami a barkácsolókkal való beszélgetés során kiderült: sokkal több időt, energiát kénytelenek fordítani az anyag és a szerszámok beszerzésére, mint az érdemi munkára. A szerszámok és az anyag tekintélyes része ma is szerepel a hiánycikklistán. A többi minősége és mennyisége nem vagy alig felel meg a kívánalmaknak. Hol itt, hol ott bukkan fel valamilyen hasznos eszköz, olcsó anyag, de mire a barkácsoló hírét veszi, már el is fogyott. Alapvető gond, mit hol lehet vásárolni. Amíg ezt egy kezdő barkácsoló megtanulja, hónapok telnek el. Mert a munkájához szükséges sokféle anyag, szerszám, kisgép és egyéb kellék összegyűjtése valóságos kálvária. Az ok, hogy barkácsoláshoz szükséges szerszámokat és az alapanyagot a legkülönbözőbb üzletek, vállalatok, intézmények árusítják, szállítják, olykor fő-, máskor mellékszolgáltatásként. Képzeletbeli célt követve indultam útnak a fővárosban: hétvégi házat akarok építeni és önerőből berendezni. Előrebocsátom: többször abszolút hiánycikk akadályozott volna a vásárlásban, egyébként pedig, hogy mindent megkapjak, a következő üzleteket és intézményeket kellett volna végigjárnom: Ferona, Rempo, Modelár, Mlady technik, Domáce potreby, Drevona, Merkuria, a Stavivá és a Jednota telepei. Drogéria, 1000 drobností, papírüzletek. A legcélszerűbb városi közlekedési eszközök igénybe vételével két nap kevés lett volna ahhoz, hogy eljussak mindenhová. Nem beszélve arról, hogy néhány üzletfajta még külön szakosított boltokat is üzemeltet. Ahol például van kézifúró, ott nincs elektromos fúrógép. Tehát egy-egy üzletfajta több szakboltjába is be kell menni, amíg az ember célt ér. A Ferona egyik üzlethelyiségében szögeket, csavarokat árulnak, a másikban vaslemezeket, rúd- és idomacélt, vízvezetékcsöveket és több fajta vasárut. Szlovákia egyetlen ilyen szakosított üzlete ez, sajnos, az áruellátásra a legjobb szándékkal sem lehet mondani, hogy példás. A barkácsolók egyedül a Rempo üzletéről beszélhetnek elismeréssel. Itt találni meg a legkevesebb utánjárással a szükséges kellékeket: műbőrt és bélésanyagot, hosszú villámzárat, bútorpántot stb. A Modelár üzletvezetője, Valachová Irena elmondta, hogy nagyon sok esetben a vásárlók olyan árucikket kérnek tőlük, amilyeneket ők nem is árulnak. Sőt még tanácsot sem tud adni az érdeklődőknek mit, hol lehetne megvenni, mert egyszerűen nincs áttekintése. Náluk pedig hiánycikk az L—20-as műanyag-ragasztó, amely nélkülözhetetlen a mosdók, WC-ék szerelésénél. Kevés a furnérlemez, a műanyag borítólemez, gyalu, fogó, fűrész, alátét. Hiába rendeli meg az árut a kereslet alapján, a nagyraktárból a (nő 12
