Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-18 / 51-52. szám
PÁRBESZÉDEK Egy esztendő telt már el nagy nemzetközi eseményünk, a Nők Világkongresszusa óta, amelyet az „Egyenlőség, nemzeti függetlenség, béke" jelszó szelleme hatott át. Százharminckét ország, kétszázharmincnégy nemzeti és kilencvenhat nemzetközi szervezetének képviselője tanácskozott akkor nyolc napig Prágában, hogy politikai nézetük, vallási és filozófiai meggyőződésük különbözősége ellenére összehangolják milliók akaratát azokban a < kérdésekben, amelyek a békés, harmonikus életet jelentik Földünk minden népének. Sokat adott nekünk ez a tanácskozás. Jobban megismerhettük egymást, többet megtudtunk egymás életéről, küzdelmeiről, még szilárdabbá vált bennünk a tudat, hogy a nők egyre nagyobb politikai és szociális erőt képviselnek a világban, s ez az erejük, befolyásuk csak növekszik, ha követeléseiket tényekkel támasztják alá. Olyan tényekkel, amelyekről maguk is megbizonyosodtak. A világtalálkozó résztvevői a kongresszus időszakában látogatást tettek hazánk több járásában, szövetkezetekben, ipari üzemekben, tudományos intézetekben, óvodáinkban és néhány családnál is voltak. Beszélgetéseik a dolgozó nőkkel — anyákkal hiteles képét nyújtották, mit tesz szocialista társadalmunk a nők valódi egyenjogúságának biztosításáért, milyen körültekintő családpolitikát folytat. Hogy mennyit merítettek vendégeink ezekből a tapasztalatokból, azok a levelek tükrözik, amelyeket azóta a világ minden részéből nöszövetségünk címére hoz a posta, s amelyekben megköszönik népünk vendégszeretetét és mindazt, amit tőlünk, hazánkból, életünk valamennyi területéről magukkal vihettek útmutatásként céljaik megvalósításához. Európa szívében élünk. Ez a helyzetünk meghatározza kapcsolataink jelentőségét. Mi azt akarjuk, hogy minél több barátunk legyen, olyan, akivel, akikkel szót értünk az emberiség létét érintő legfontosabb kérdésekben, azt akarjuk, hogy nőjön azoknak a száma, akik visszavágynak hozzánk baráti tanácsért, önzetlen útmutatásért. Sokrétű külföldi kapcsolataink bizonyítják leginkább hogy ez az akarás, ez a célkitűzés egyetlen év leforgása alatt is számottevő eredményt hozott. Nöszövetségünk Központi Bizottságának tagjai tizenhat hivatalos baráti látogatáson vettek részt — Kanadában Belgiumban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban, Ausztriában, Dániában, Etiópiában, Kongóban, Irakban, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Magyarországon, Portugáliában és Jugoszláviában —, ugyanakkor a Csehszlovák Nőszövetség a világ nömozgalmának huszonhárom delegációját fogadta hazánkban: Bulgáriából, a Magyar Népköztársaságból, Lengyelországból, Vietnamból, Etiópiából, a Seychelli-szigetekről, Kenyából, Ghánából, Peruból, Kongóból, Burundiból, Görögországból, Hollandiából, Romániából, Laoszból, Nicaraguából, Jordániából, Guineából, Finnországból. A hivatalos baráti látogatások mellett a soron kívüli találkozások, megbeszélések, baráti véleménycserék, a hazánkban magánúton tartózkodó mozambiki, tanzániai, afgán, chilei, tuniszi nőkkel, számos újságíróval, turistával, köztük a dán főiskolások huszonöt tagú csoportjával, akik két ízben is beszélgetést folytattak Marié Kabrhelovával — mind-mind alkalom volt arra, hogy megvitassuk, miként lehet elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a nők személyisége legteljesebb kibontakozásának útjában állnak, hogy megmutassuk: a munkában, a termelésben való egyenjogúság utat nyit a nők teljes érvényesüléséhez, tudásuk, tehetségük kamatoztatásához társadalmi életünk egész területén. S hogy emellett élet- és munkafeltételeinket úgy alakítja szocialista társadalmunk, hogy az otthon melegét is táplálni tudjuk. A közös érdek az emberi megértés, az emberi barátság legbiztosabb alapja. Ezért is tulajdonítunk nagy jelentőséget egymás jobb megismerésének. A találkozásoknak, amelyeknek célja a kölcsönös tisztelet, megbecsülés, a szolidaritás érzésének tudata és erősítése, hogy a nők függetlenségéért, otthonunk és a világ békéjéért többre vagyunk képesek együtt. A jövőben is élünk minden alkalommal, minden lehetőséggel, amely közelebb hozza egymáshoz az édesanyákat, a világ haladó nőmozgalmának tagjait. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi együttműködés baráti szálainak ilyen jellegű erősítése nemcsak a háborús veszélyt csökkenti, hanem kedvezőbb feltételeket teremt a sürgető szociális problémák megoldására is. J. HEGEDŰS MAGDA A Magyar Nők Országos Tanácsa ez év októberében országos nőkonferenciát tartott, sorrendben a harmadikat. A tanácskozáson részt vett a Szlovákiai Nőszövetség küldöttsége is, amelyet Elena Litvajová, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZNSZ elnöke vezetett. Elena Litvajová a csepeli autógyárban részt vett egy nagygyűlésen is. ahol üdvözlő beszédében többek között kiemelte: „A magyar nők országos konferenciájának tárgyalása és ez a találkozó egyértelműen dokumentálja, hogy feladataink érdekeink alapjában véve közösek, következésképp alapvető célkitűzéseink is közösek. (...) Országaink jó viszonyának egyik meghatározó tényezője a szoros, kölcsönösen előnyös együttműködés, egymás támogatása, a kölcsönös segítségnyújtás, a tapasztalatcsere életünk minden területén, az elvtársi konzultációk és a baráti találkozók, amelyeken közösen keressük az előrelépés, a haladás útjátmódját, elősegítendő államainkban mind a gazdasági, mind a politikai és a nevelési feladatok teljesítését. (...) Országaink sokoldalú fejlesztéséhez békére van szükségünk. Földrajzi fekvésünk — Európa szívében — eleve arra kötelez bennünket, hogy kontinensünk egészségesebb légkörének megteremtését célzó törekvéseink egy percre se lanyhuljanak. A Szovjetunió békekezdeményezései kifejezik akaratunkat is, s világszerte a nők millióinak akaratát...“ Miről tanácskozott a magyar nők 11. országos konferenciája? A főbeszámoló a MNOT tevékenységének legutóbbi ötéves időszakát mérte föl. Az elmúlt években a 205 tagú országos tanács és a 43 tagú elnökség olyan témákat vitatott meg, amelyek a társadalom általános fejlődését és a nők és a családok életében végbement változásokat elemezték. A MNOT tevékenyen részt vett a nők poliükai, gazdasági, szociális és művelődési helyzetének javításával összefüggő feladatok megvalósításában, a nőkérdés össztársadalmi üggyé válásának elősegítésében és a nemek közötti egyenjogúság marxista felfogásának terjesztésében. A nők társadalmi szerepének több fontos kérdésében végzett elemző munkát. Észrevételeivel és javaslataival felhívta a figyelmet a fiatalok pályaorientációjára; a nők általános, szakmai és politikai műveltségének emelésére; a munkakörülmények javítására; a munka szerinti bérezés következetesebb érvényesítésére. Vizsgálta a nők előléptetését a vezető beosztásokba, az egyenjogúság családon belüli érvényesülését és a családok életét könnyítő szolgáltatásokat. Részt vett a családpolitikai munkákban, és javaslatokat tett a szociálpolitikai koncepció kialakításához. A MNOT szerepet vállalt a nőket és a családokat érintő kormányintézkedések, törvényjavaslatok és jogszabályok kidolgozásában, korszerűsítésében. Figyelemmel kísérte e jogszabályok érvényesülését és társadalmi hatását. A Magyar Nők Országos Tanácsa cselekvőén részt vett az együttműködés, a békés egymás mellett élés és a párbeszéd elősegítésében. A szocialista, a fejlődő és a tőkés országok nőszervezeteivel fenntartott kétoldalú kapcsolatok alapján számos delegációt küldött és fogadott. Aktív
