Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-07 / 50. szám
BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya Méltányolta Heister Siegbert hadi tapasztalatait, és nem feledkezett meg a bosszúvágyáról, izzó gyűlöletéről sem. Bottyán tudta, hogy az eljövő csata még nem a döntő, de az előérzet azt súgta neki. hogy véresebb és keményebb lesz, mint bármely eddigi ütközete volt Sopron ostroma óta. — Az a kérdés, brigadéros és ezereskapitány urak, hogy kinek használ a késlekedés. Támadjunk-e, avagy védelmezzük a hadi lineát? Mitől várhatunk nagyobb hadiszerencsét? Mi viszi előbbre az ország javát? Tanácskozzunk. csináljunk számvetést A döntést a nagyságos fejedelem kezébe tesszük le ... Galánthai Balogh István emelkedett fel elsőnek. Kondorfekete, nagy hajzata olyan volt. mint az oroszlánsörény, mellkasa domború, kiállása mindig merész, magabízó és méltóságos. Csak magas homlokát éktelenltette el egy kardvágás behegedt nyoma, egész a jobb szeméig. — Generális uram. brigadérosok, ezereskapitányok. A hadiállás olyan valósággal, amilyennek Bottyán generális urunk lefesté. De nemcsak sáncok és ágyúk teszik a háborút, hozzák a győzelmet. A katonaember szerzi azt a maga kardjával, ágyújával és leikével. A mi seregünk toporzékol már a hadi vágytól és tombol, ha ezt meg nem értjük. Esze Tamás szomorú végét is csak ez magyarázza. Támadjunk. Ismeijük a vidéket, a Vágót A sereg jó állapotban van. pihent... — Inczédi ezredes áll fel a helyéről, és Balogh István szavába vág. — Brigadéros uram. az imént hallotta csak, hogy mekkora a német erő. Én bizony bevárnám Ocskay Lászlót Morvából. Most minden kardra szükségünk lehet. — Így igaz! — kiáltott közbe Dobay brigadéros. — Úgy, ahogy Inczédi Ferenc mondja. Babocsay, Berthóthy, Géczy, Luzsénszky a támadás mellett, Inczédi. Dobay megismételten ellene beszéltek, Bottyán generális összezárt ajakkal hallgatott. Figyelte, megítélte és képzeletében már elosztotta parancsnokait, bizalmuk és harci akaratuk szerint. S ekkor, noha kettős őrséget állítottak a nagy terem elé, valaki megzavarta a haditanácsot: felpattant az ajtó. Bornemissza állt a küszöbön, szuronyos őrök között. Nem a személyének, hanem a kezében tartott fejedelmi parancsnak nyitották ki az ajtót. Bornemissza János igen fáradtnak látszott, hajszolt volt és porlepett. Bottyán János előtt kalpagját a combjához szorítva megállt, mint az cövek. — Főgenerális uram. a nagyságos fejedelem pecsétes parancsa! Bottyán János kézbe vette, feltörte, és figyelmesen olvasta az írást. Közelebb veszi félszeméhez, mint az ép szeműek. Olvastára kemény. árkolt arca egyszerre felderült. Tisztelettel teszi maga elé a fejedelem keze írását, feláll, hárataszítja a székét, és érdes, rekedt hangján így szól: — A nagyságos vezérlő fejedelem, Rákóczi Ferenc urunk parancsára holnap a hajnali órákban megindul a sereg. Miénk az első kardcsapás, mi választjuk a harcteret, mi bontjuk ki a hadizászlót! — Vivát Rákóczi! Vivát Bottyán! — robbant ki a lelkesedés a zömök Luzsénszkyból és Guldenfmger ezereskapitányból. Velük vivátozott valamennyi; kényszeredettem, halkan még Inczédi Ferenc is. — Van-e még valami mondandója. Bornemissza János? — Igenis, van. Egy áruló legényem a besztercei* szállásunkon késsel tört rám éjnek idején. A nagyságos fejedelem levelét akarta. (nöis) Inczédi ezredes tekintete összevillan Dobayéval, azután az ablak máriaüvegére röppen, mintha távol lenne mindattól, ami körülötte történik. — Kivallatni, nyomban kivallatni! — kiáltja Bottyán János. — A sötétben rálöttem, megholt! — feleli János. Bottyán nehéz öklét az asztallapra teszi, mintha megpecsételne most valamit, és minden gondolata egyre irányulna. — Ez a legény nem a maga kontójára tette, amit tett. Rég gyanítok én már valamit. Árulás lappang körülöttünk, dandámok és ezredes uraim. Nyissuk ki jól a szemünket A tanakodást bevégeztük. Hadi készültség az összes csapatoknál. Napkeltekor állnak a századok, teljes hajnalkor indulás! Köszönet a jó tanácsokért! Bornemissza hadnagy itt marad. Bottyán János az ajtóban áll, így búcsúzik el mindenkitől egy-egy személyes, jó szóval. Amikor az utolsó tiszt a vidám, ifjú Berthóthy István mögött is becsapódott az ajtó. mintha letörölték volna a nyájasságot Bottyán ábrázatáról. Bornemissza dolmánygombját az ujjai közé fogta, és kutató, metsző pillantással nézett János szemébe. De oly élesen, mintha a fekete kendő alatti vak szeme is nézett, látott volna. — Ki volt az a gazember, fiam ? — kérdezte halkan. — Kamuti Demeternek hívták. — Miféle ember volt? — Amúgy jó verekedő, izgága, italos. — És hová való, mifajta? — Pozsony-vidéki, szomszéd falumbéli, s mint jómagam, Inczédi úr jobbágya vala. Bottyán homloka elborul. Csak néz, megáll. A Nyitra vizét bámulja? Nem. A gondolataival küzd és a kétségeivel. Inkább magának ismétli, mint Jánosnak. — Inczédié? Azután hirtelen, fiatalos mozdulattal visszafordul. — Bornemissza fiam, jól nyisd ki a szemed. Különösen a csatában. Még csak egy-két vonás hiányzik a borával kalmárkodó úr igazi képmásához. Eddig halkan, szinte suttogva beszélt Botytyán. Most felderült, és felemelte a hangját: — Hadnagy lettél. Megérdemelted, fiam. De a mi seregünknek gyarapítottad a hírét Tőlem is jár néked valami. Bornemissza feszesen áll. eltűnődik, azután kivágja: — Egy kérésem volna csak, generális uram. — Ki vele. fiam! — ösztönzi Bottyán Bor- ■ nemisszát. — Házasodni készülök... Generális uram, tiszteljen meg, legyen a násznagyom ... — Vállalom a tisztet. Bornemissza fiam! — mosolyog a szálfaegyenes, öreg generális, és bajuszát simogatja, pödri. — Csakhogy minálunk az járja, hogy a násznagy kéri meg a lányt az édesszüléktöl, s megy a menyasszonyért... Bottyán János szívből felnevet és figyeli, hogy mit takar még János vidám, ravaszkodó mosolya. — Jól van, fiam, ezen ne múljon, elhozom én neked. Honnan is? Bornemissza teljes komolysággal feleli: — Réthéről*. Rég vátja már a falum Botytyán apánkat... — Réthéről, a németek szállásáról? No. . nem baj. én onnan is elhozom néked a párodat!. ' (folytatjuk) *Banská Bystrica. * Reca V Harmadízben nyújtjuk át évkönyvünket olvasóinknak. Örömmel tesszük, mert idejében kerülhet a jövő évi kalendárium minden olvasó család asztalára — és bizakodva, hogy tartalma ezúttal is elnyeri tetszésüket és egész évben kedvenc hasznos olvasmányaik közt tartják számon. A rendelkezésünkre álló százhatvan oldalba igyekeztünk belesűríteni olvasóink kéréseit, kívánságát s egyúttal felvenni a versenyt tartalmi gazdaságban-sokrétűségben, felvenni a versenyt népszerűségben a hasonló jellegű, de nagyobb terjedelmű kalendáriumokkal, évkönyvekkel. Hogy ez mennyire sikerült — olvasóink ítélik meg, ha kézikönyvünket végigolvassák. A kézikönyv kalendáriuma az évfordulók, a naptár mellett tizenkét híres-neves hazánkfia szülőházát, emléktábláját is bemutatja. Emberek, otthonok, haza (Sikeres országjáró sorozatunkat idézi a módszer, újrajárjuk az olvasóink lakta járásokat, közöljük a nők foglalkoztatottságának, képzettségének, az óvodai-iskolai hálózatnak az adatait. Meg-megállva, elgondolkoztatva a szövetkezeti elnök eredményei, a természetvédelem helyzete, a szabad idejét közéleti munkára fordító aszszony portréja, hazánk legkeletibb csücske egészségügyi-szociális fejlődésének képe felett, önismeretre, igényességre biztatva a februári győzelem 35. évfordulóján.) Elbeszélések, novellák Keresztrejtvénybe rejtett anekdoták Biológiai órák (Életritmusunk, lelkiállapotunk) Négyszemközt az öregedéssel (... avagy: Ki mint veti ágyát...) Családtervezés Nagy siker volt (A Mephisto karriertörténete filmen) Mégis vonz a telihold? (és egyéb érdekességek) Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (Versek, játékok gyerekeknek, a Kuckó különkiadása) Lélektani tesztek (Egészségről, gyengédségről, sikerről) Öltözik a család (Milyen lesz 1983 divatja?) A kötöttre szavazunk! (Bemutató p Barátnő modelljeiből A szépségápolás egyszeregye (Hajápolás; a bőrápolás és a kikészítés alapjai) Munka vagy szórakozás? (Horgolt, kivarrt, rátétes kézimunka a lakásban) A Nő szakácskönyve Mindez és még sok egyéb a Nő 1983-as évkönyvében. Megvásárolhatja a hírlapárusnál, kérje a postai kézbesítőnél! Ára 20.— Kcs. Lepje meg vele családtagjait, barátait, külföldi rokonait! C FILM Julij Rajzman, szovjet rendező filmje, a Magánélet Szergej Nyikityics Abrikoszovról szól. Hogy ki Szergej Nyikityics Abrikoszov? Akármelyikünk lehetne, nemre való tekintet nélkül (korra már kevésbé). Említett Sz.Ny. A.-t, egy nagy üzem igazgatóját egyik percről a másikra nyugdíjazzák. Nem olyan „apróságokról" lesz szó a későbbiekben Rajzman filmjében, mint például, hogy nem szóltak neki előre, hogy még csak véleményét sem kérték utódját illetően, hogy végképp nem számítanak már szaktudására. Egyszerre ott áll ez a hatvan év körüli férfi és nem tud mit kezdeni magával, azzal a rengeteg üres perccel, órával, nappal, hónappal, ami várja őt. De ez nem minden. Egyszerűen nem tud egy húron pendülni saját népes családjával. Ott állnak előtte, mint sok idegen, akikkel nincs közös témája. Az eddigi nagy rohanásban ez fel sem tűnt neki. Soha nem volt, nem lehetett különösebben szüksége erre ... De nemcsak családjával szembesül ily módon, hanem ami még fontosabb: önmagával. Mert nem egészen ismerős előtte az az ember sem, aki a tükörből visszanéz rá. Ennek az embernek most, élete őszén kell megtanulnia jegyet kezelni az autóbuszon saját magának — és másoknak. Ez utóbbi lehet a kulcsa ennek a filmnek, amely végső kicsengésében mégiscsak egy bizakodó pillantás a tükörbe, de a jövőbe is. Julij Rajzman tapasztalt rendező. Első önálló filmjét 1928-ban forgatta, s számos háborús filmen, néhány pszichológiai drámán át jutott el a Magánéletig, a lélek finomabb rezdüléseihez, azok egyszerű, kiegyensúlyozott, őszinte és számunkra igen közeli ábrázolásmódjához. A filmet jórészt — természetesen anélkül, hogy ez kisebbítené a rendező érdemét — a főszereplő, Mihail Uljanov személyisége, nagyon jó és rokonszenves alakítása „tartja össze”.-friedlichc SZÍNHÁZ . A MATESZ műsora december 9.: Komárom (Komámo) — Homokon épülő ház (19.30) december 10.: Nagykér (Milanovce) — S. 0. S. (19.00) december 11.: Bátorkeszi (Vojnice) — S.O.S. (19.00) december 12.: Nagylég (Lehnice) — S. 0. S. (19.00) december 15.; Komárom — S. O. S. (19.30)
