Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-30 / 49. szám
N ' kaleidoszkóp _________________________________ Szemlencsebeültetés szürkehályog ellen Rendes látásunknak egyik alapföltétele, hogy a fény akadálytalanul áthatoljon a szem fénytörö közegein: a száruhártyán. a csamokvizen, a szemlencsén és a szem belsejét kitöltő kocsonyás üvegtesten. Ha a sajátos szerkezetű tokkal körülvett szemlencse kisebb-nagyobb része valamilyen ok miatt elszürkül, a látást többé-kevésbé rontó, súlyos esetben vakságot okozó szürkehályog jön létre. Habár azt tudjuk, hogy e betegség hátterében végül is a szemlencse oldott állapotú fehérjéinek a kicsapódása húzódik meg, azt még nem sikerült minden kétséget kizáróan feltárni, hogy miképp következik be ez a kóros biokémiai folyamat. Öregkor, cukorbaj A szemészek a szürkehályognak több válfaját különböztetik meg. Az osztályozásnak egyfelől az az alapja, hogy mikor jelenik meg ez a szembetegség: fiatal- vagy öregkorban-e, vagy az ember már vele születik. De úgy is osztályozzák a szürkehályogokat, hogy milyen betegség vagy hatás okozza őket, illetőleg hogy a lencse ilyen vagy amolyan mérvű szürkülete változik-e az idő múlásával. A szürkehályog leggyakoribb formája az öregkorban, többnyire a 60. életév táján alakul ki. Az ilyen úgynevezett öregkori szürkehályog rendszerint azzal kezdődik, hogy a szemlencse tokja alatti kéregrészen eleinte kevés, majd mind több vesszőcske alakú homály jelenik meg, s már ekkor oly mértékben csökkenhet a látásélesség, hogy a betegnek föl kell hagynia addigi munkájával. A betegség előrehaladott szakaszában a szemlencse fokozatosan és teljesen elszürkül, s a szem megvakul. Az is szürkehályogot jelent, amikor a lencsetok elülső vagy hátsó részének a közepén borússág figyelhető meg, vagy a lencse belső részében jön létre kúp, orsó. csepp vagy buzogány alakú szürke folt. Előfordul, hogy a gyermek szürke szemlencsével születik. mert nem ritkán az anya a terhessége első harmadában rózsahimlőn, katvyarón, bárányhimlőn vagy járványos fültőmirigygyulladáson esik át A szürkehályog némely, közvetlenül a születés után támadó betegséggel is társulhat Köztudomású, hogy a cukorbajosok közül többen szenvednek szürkehályogban, mint akiknek a vérében rendes töménységű a szőlőcukor. Nemcsak azért, mert a cukorbaj valamiképp „hajlamossá” teszi az embert az öregkori szürkehályogra, hanem mert van e szembetegségnek egy olyan válfaja is, amely csak a cukorbetegeken fedezhető föl. Erre az jellemző, hogy a szemlencse kérgi részében sajátos vízrések és pehelyszerű szürke foltok jönnek létre, s a szem viszonylag rövid idő alatt megvakulhat tőlük Fagyasztva is eltávolítható A cukorbetegség okozta szürkehályog kivételével, amikor is a cukorbaj ellen idejekorán elkezdett kezeléstől a szemlencse elszürkülése megállhat, sőt az addig fokozatosan romló látás javulhat is. a szürkehályogot műtéttel gyógyítják. A megromlott látáson tudniillik csak úgy javíthatnak, ha a beteg szemlencsét eltávolítják. A lencseműtétnek több válfaját ismerjük. Régebben az terjedt el, hogy a szemlencse tokját megnyitották, s a lencse elszürkült anyagát (a kéregrészt és a más-más életkorban kialakuló lencsemagokat) eltávolították belőle. De mert ilyenkor gyakran rekedt a szemben tok- és kéreganyag, s úgynevezett utóhályog támadt miattuk, manapság többnyire tokkal együtt távolítják el a szemlencsét. Mégpedig úgy. hogy a szemgolyó megnyitása után különleges csipesszel, szívótárcsával vagy fagyasztó eszközzel ragadják meg a lencsét Korszerűbbnek ez az utóbbi eljárás nevezhető, mert a lencse egy része a mélyhűtésű fagyasztó eszközhöz fagy. s így a lencse könnyen és biztonságosan eltávolítható. Legújabban ultrahanggal roncsolják el a beteg lencsét, s a törmelékét öblítéssel szívják ki a szemből. Szemlencse nélkül természetszerűleg nem lát jól az ember. Ezen vagy szemüveggel vagy kontaktlencsével segítenek. Az 1950-es évek óta tudjuk, hogy nemcsak szemüveggel javítható a szemlencse nélkül maradó beteg látása, hanem valamilyen szövetbarát műanyagból készült mesterséges szemlencsével is. Ezt vagy az eltávolított lencse helyére, a szivárványhártya mögötti hátsó szemcsamokban rögzítik, vagy a szivárványhártya előtti elülső szemcsamok zugához erősítik. Habár az angol H. Ridley és D. P. Choyce. az amerikai C. D. Binkhorst, a szovjet M. M. Krasznov és még sok más szemész munkássága nyomán egyre többen végeznek ilyen látásjavító műtétet, az operációt néha követő szövődmények — a szaruhártya hámjának károsodása, a szivárványhártya és az üvegtest gyulladása, zöldhályog kialakulása stb. — miatt sok helyütt még mindig idegenkednek tőle. Pedig a sikerrel beültetett mesterséges szemlencse nemcsak optikailag múlja felül a szemüveget, hanem élettani és kozmetikai szempontból is jobb nála, s ez felel meg legjobban a természetes állapotnak. . Egy vagy két műtéttel A mesterséges szemlencse beültetésének többféle műtéti technikáját alkalmazzák. Egyfelől — mondottuk — a szemnek nem azonos részén rögzíti a lencsét (a lencse hozzácsíptethető a szivárványhártyához és az elülső szemcsamok szögletéhez egyaránt), másfelől vannak, akik egy. mások két műtéttel állítják helyre a szem rendes — pontosabban az ilyen állapotra emlékeztető — anatómiai szerkezetét. A szemészek többsége egyetlen műtérnek a híve. A helyi érzéstelenítésben, jobbára azonban altatásban végzett műtét során a szem bizonyos részén ejtett metszésen át eltávolítják a tönkrement szemlencsét, s műanyag lencsét ültetnek a helyére. Van, aki a kétlépcsős műtétet részesíti előnyben. Ennek során előbb kiveszik az elszürkült lencsét, majd három hónappal később, amikor a szem sebe már tökéletesen begyógyult, s megállapították, hogy a lencse nélküli szem látásán milyen erősségű üveggel lehet a legmegfelelőbben javítani, újabb műtéttel rögzítik helyére a mesterséges lencsét. Elvileg ugyan bármely életkorban beültethető lencse a szembe, erre a látásjavító eljárásra mégis a serdülőkor után. főként a felnőtt- és az öregkorban kerítenek sort. Az ogyesszai Filatov Szemészeti Intézet egyik orvoscsoportjá 15 és 55 év közötti életkorú betegeket operált meg, s a páciensek többsége nagyjában 40 éves volt. Az angol J. L. Pearce ötvenhat betegének az átlagos életkora ugyanakkor meghaladta a 60 évet. Nem mindenki alkalmas rá A mesterséges lencse beültetésének lehetnek és elenyésző számban vannak is szövődményei. s azok gyógyításra szorulnak. Megesik, hogy — a nagyobb bajt megelőzendő — a műlencsét el kell távolítani a szemből, s arra is volt példa, hogy a szemet ki kellett operálni miatta. A mind tökéletesebb sebészeti technikának köszönhetően azonban a szövődmények manapság viszonylag ritkák, s a kutatók egy része szerint ezek akkor is bekövetkezhetnek, ha csupán az elszürkült szemlencsét távolítják el a szemből. Milyen hasznot állítanak szembe a kutatók az esetleges szövődményekkel? A látás számottevő javulását. Habár az esetek 2—3 százalékában gyakorlatilag továbbra is vak marad a beteg, a különféle orvoscsoportok sokéves vizsgálatai szerint a megoperáltak 70—85 százaléka sokkal jobban lát, mint a műtét előtt, s nagy hányaduknak teljesen kielégítő a látása. Ezen egyebek között azt értjük, hogy megfelelő lesz a kétszemes, azaz a térbeli látásuk is. Sajnos, nem minden szürkehályogban szenvedő betegen lehet segíteni műtéttel és szemlencse beültetésével. Operációra csak akkor érdemes vállalkozni, ha a szürkehályogos szem ideghártyája ép. azaz a fényérzékelése egészséges. De még ilyenkor is sok egyéb körülményi kell mérlegelni az orvosnak. Egyebek között azt, hogy a kötőhártyazsákban nincsenek-e gyulladást keltő baktériumok (például a Staphylococcus epidermidis) is gyulladást kelthetnek, amelyek rendes körülmények között nem támadják meg a szemet, vagy amelyeknek kórokozói szerepét még vitatják. Ezenkívül ellenőrzik a beteg vérnyomását, könnyutainak átjárhatóságáL és azt is, hogy nem szenved-e cukorbetegségben. Ha ugyanis e betegségeket nem sikerül a szemműiét előtt megszüntetni, hosszan tartó látásjavulásra esetleg akkor sem számíthatunk, ha a műtét sikeres volt. Elsősorban olyan betegek kapnak müler^csét, akiknek az egyik szeme veleszületetten, sérülés vagy az életkor előrehaladottsága miatt szürkehályogos. De olyankor is sort keríthetnek szemlencse-beültetésre, ha a szemből eltávolitják az elszürkült lencsét, s a beteg nem bírja viselni a kontaktlencsét, vagy ha a másik szemen már sikerrel tudtak műlencsével javítani. Dr. LELKES ILONA
