Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-30 / 49. szám

KÉT ÉVVEL EZELŐTT — 1980 JÚNIUSÁBAN, KOPPENHÁGÁBAN A NEM KORMÁNY­KÖZI SZERVEZETEK FÓRUMÁNAK MINTEGY 8000 RÉSZTVEVŐJE JAVASLATOT NYÚJ­TOTT BE ARRÓL HOGY OKTÓBER 25-ÉT KIÁLTSÁK KI A NŐK BÉKÉÉRT ÉS LESZERELÉ­SÉRT INDÍTOTT MOZGALMA NAPJÁNAK. A JAVASLAT LELKES VISSZHANGRA TALÁLT, ÉS ELFOGADTÁK. HA ÖSSZESZÁMOLNÁNK, HOGY AZ IDÉN HÁNY NÖ ÍRT ALÁ BÉKEFELHÍVÁST, HÁNYÁN MENETELTEK BÉKEMENETBEN, HÁNYÁN HALLATTÁK HANGJUKAT MINDEN­NEMŰ HÁBORÚ ELLEN, MILLIÓS NAGYSÁGRENDŰ SZÁMOKAT KAPNÁNK. ILYEN HATALMAS MA A NŐK BÉKEMOZGALMA, AMELYBEN KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOK, KÜLÖNBÖZŐ VILÁGNÉZETŰ, KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMI HELYZETŰ, NÉZETŰ, ÉLETKO­RÚ ASSZONYAI ÉS LEÁNYAI TALÁLKOZNAK, ADNAK EGYMÁSNAK KEZET. NÉHÁNYU­­KAT AZ IDÉN HAZÁNKBAN IS ÜDVÖZÖLHETTÜK; AZOKAT, AKIK AZ IDEI LEGNAGYOBB AKCIÓ, A BÉKEMENET '82 RÉSZTVEVŐI VOLTAK. MIT TETTEK EDDIG A BÉKÉÉRT S MINT SZÁNDÉKOZNAK TENNI A KÖZEUÖVÖBEN, ARRÓL VALLJANAK ŐK MAGUK: A BÉKE SZÓSZÓLÓI békéért és a szabadságért küzdő nők nem­zetközi ligája amerikai szekciójának is. Roc­­hesterben ötven különböző szervezet tagjai­ból ötven tagú tanácsot állítottunk föl, amely szociális, egészségügyi, környezetvé­delmi és egyéb fontos vonatkozásban a la­kosság érdekeit van hivatva védeni. Idegtépő munka ez, sok türelmet, határozott követke­zetességet igényel. De meg is van az ered­ménye. Tevékenységünkben szükségszerűen és logikusan egyre inkább előtérbe kerül a békéért és a leszerelésért vívott harc, mert a növekvő hadi kiadások miatt egyre apadnak a szociális és művelődési programokra szánt összegek. Jelenleg aláírásokat gyűjtünk a nukleáris fegyverek befagyasztásáért és a más országok belügyeibe való amerikai be­avatkozás ellen. Ott voltunk az amerikai történelemben eddig legnagyobb háború el­lenes tüntetésen is New York-ban, június 12-én, ahol valóban milliók juttatták kifeje­zésre békevágyukat. Tiszta lelkiismerettel ál­líthatom, hogy az amerikaiak többsége békét akar. Szvetla Ocetova, Bulgária, olimpiai bajnok: Amikor Olümpiában kigyulladt a szent tűz, göröghonban megszűnt minden háborúsko­dás, a legádázabb ellenségek is letették a fegyvert s az emberek a közeledés útjait keresték. Ilyen országra szóló esemény volt ez a nemes versengés. Az olimpiai játékok a legújabb kori történelemben is arra hivatot­tak, hogy erősítsék a barátságot, a békét, a megértést, a nemes versengést. Sok ország­ban, több földrészen sok sporttalálkozón voltam jelen, olimpiai falvak lakója voltam. Ezekben mindig megtaláltuk a közös nyelvet, a béke és a barátság nyelvét. Hasonló légkör, szinte olimpiai szellem alakult ki az idén a Békemenetben is. A reakció hiába igyekezett éket verni a békemozgalomba, gyengíteni erejét. Minden ilyen törekvés ellenére a bé­kemozgalom egyre izmosodott, hatalmaso­dott. Szeretném, ha az olimpiai tűz — a béke jelképe — még több ember szívében kigyul­ladna. Hogy a jövőtől való félelem nélkül, békében dolgozhassunk, tanulhassunk, ne­velhessük gyermekeinket. Ez közös óhajunk, s hogy teljesedjék, azért mindenkinek tennie kell valamit. Sarla Sarma, India, az indiai nők nemzeti föderációjának elnökhelyette­se; Az indiai nők nagyon aktívak a békemoz­galomban, országszerte találkozókat szer­veznek a „béke és a nemzetek barátsága" jelszó alatt és legfőbb követelményük, amit állandóan hangoztatnak az, hogy az Indiai­óceán térsége atommentes békeövezet le­gyen. Szervezetünk vándorkiállítást állított össze, amely az amerikai katonai jelenlétet szemlélteti ebben a térségben. A kiállításnak mindenütt nagy visszhangja van. Sokakra szinte sokkszerűen hatott, amikor megtud­ták, hogy a világ különböző részeiben az Egyesült Államoknak 2500 jól felszerelt ka­tonai támaszpontja van. Továbbá a legeré­lyesebben tiltakozunk a szomszédos Pakisz­tán militarizálása ellen, ahová az amerikaiak a legkorszerűbb haditechnikát szállítják. Jo­gosan kérdezzük: ki ellen fordulnak majd ezek a fegyverek?! Frideborg Lötberg, Svédország, a Békemenet '82 legidősebb résztvevője: — Sok mindenre emlékezem, van össze­hasonlítási alapom. A svéd békemozgalom­hoz harminc évvel ezelőtt csatlakoztam, alá­írásokat gyűjtöttem az első stockholmi felhí­vásra. Ma már az embereket sokkal köny­­nyebb meggyőzni, mint akkor. Tudatában vannak a veszélynek, amely az amerikai há­borús politika révén közvetlenül fenyeget. A háborútól mi is félünk, jóllehet Svédország 1809 óta nem viselt hadat. A svédek túlnyo­mó többségének teljesen világos, hogy egy atomháború esetében Európában nincs olyan ország, amely megtarthatná semleges­ségét és amelyet a világégés megkímélne. Ezért követeljük, hogy Észak-Európa atom­fegyvermentes övezet legyen. A nők a legszí­vósabb, a legkövetkezetesebb békeharcosok sorába tartoznak. Jómagam néhány évig ak­tív tisztségviselője voltam a haladó nőszer­vezetnek, ma a svéd békebizottságban dol­gozom. E nőszervezet és a békemozgalom között szinte hagyományosan jó az együtt­működés. Denise Young, Egyesült Államok: Diáklány voltam, amikor — még a vietnami háború idején — bekapcsolódtam a háború ellenes mozgalomba. Ma harmincöt éves vagyok, történelem és bölcsész tanár, s van egy kilencéves kislányom. A békemozgalom­ban végzett munkámat erősen akadályozza, hogy szüntelenül állást kell keresnem. Ro­­chesterben élek, ez egy negyedmilliós város­ka New York államban. Tagja vagyok a Riki Remsing, Ausztria, az osztrák demokratikus nőszövetség felső-auszt­riai titkára: Szervezetünk birtokában van egy film az amerikai hadsereg nőtagjainak kiképzéséről. Döbbenetes dokumentum, amelyhez nem kell kommentárt fűzni. Gyűléseinken a film vetítése mindig élénk vitát vált ki, s a részt­vevők mindenütt arra a következtetésre jut­nak, hogy igenis folytatni, sőt még jobban aktivizálni kell a békeharcot, minden erőnk­ből küzdeni a leszerelésért és az ellen, hogy Nyugat-Európából nukleáris fegyverraktárt csináljanak. Még egy említésre érdemes ak­ciónk van: egyik tagunk ámyjátékot állított össze a háború borzalmairól (az.ámyjátéknak Ausztriában hagyományai vannak s rendkívül népszerű). Ez az eredeti s alapjában véve igénytelen szemléltetés igen hatásosnak bi­zonyult háború ellenes propagandánkban. Anja Väänanen, Finnország: Nem vagyok tagja egyetlen pártnak, sem semmilyen szervezett mozgalomnak. A Bé­kemenetben „magánszorgalomból" veszek részt, a kiadásokat is magam fedezem. Eltö­kélten végig meneteltem, bár nem volt köny­­nyü, mert súlyos cukorbajom van. De úgy éreztem, meg kellett tennem, mert talán az én példám is hozzájárul ahhoz, hogy még többen tudatosítsák: meg kell gátolni a nuk­leáris háborút, amelyben nem lennének sem győztesek, sem vesztesek, hanem az egész emberiség pusztulna el. Három gyermekem van és hét unokám, az ő jövőjükért vállaltam ezt az áldozatot. Az ember nem nézheti ölbe tett kézzel azt, ami ma a világban történikf Összeállította: GABRIELA PREVRÁTILOVÁ (nöV)

Next

/
Thumbnails
Contents