Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-23 / 48. szám
V idősebbek is elkezdhetik! Annak, hogy a tévétorna estéről estére egy kis mozgásra buzdító jelszavát vettem kölcsön, több oka is van. Az első, hogy a tömegsport idősebb nők tornáztatásával foglalkozó szlovákiai dolgozóinak Stary Smokovecben megrendezett munkaértekezlete ezt a gondolatot tartotta szem előtt. S a második, hogy engem éppen ez az értekezlet, az itt hallottak, látottak győztek meg arról, hogy egészségünk, munka- és örömbíró hosszú életünk elérése érdekében sosem késő elkezdeni a mozgást, s hozzáértő szakemberek vezetése, felügyelete alatt valóban elkezdhetik az idősebbek is. Nem mintha a tévétomát akarnám bírálni csak elképzelem, hogy miközben a képernyőn tornázó család mosolyt, szép tréningruhát, s újabban még a természetet utánzó fotótapétát is „bedobva" a mozgásból származó öröm elhitetésére törekszik, a tévénézők többsége a római patríciusok példáját követve, félig fekvő, félig könyöklő helyzetben szép lassan „esti rágcsálóvá" vedlik át. A legtöbben persze kényelemből, lustaságból nem követik a példát. De vannak olyan önkritikával — vagy csak lelkiismeret-furdalásukat álcázzák annak? — rendelkező nézők, akik — a volt aktív sportolók elötomázását látva — legyintenek: én ezt úgysem tudom utánuk csinálni. S mivel senki sincs, aki megrázná őket vagy éppen türelmesen ismételgetni velük először csak az egyszerűbb gyakorlatokat, szépen haladnak a részleges vagy teljes testi és lelki eltunyulás útján. A tömegtestnevelési mozgalomnak tulajdonképpen a tévétomával azonos a célja, csak éppen nagyobb tömegek rendszeresebb és hosszabb ideig tartó mozgásra nevelésére törekszik. S hogy miért van sikere annak ellenére, hogy a napi öt perc tornánál többet kíván? Az egyik ok minden bizonnyal az, hogy a tornáztatok korukat, súlyukat tekintve nem is nagyon különböznek a tomázóktól. Az igazi különbség — de ez is csak idéiglenes — lelkesedésükben, elszántságukban mutatkozik meg. A Tátrában összegyűlt tornáztató nőkkel beszélgetve — akik között több nyugdíjas is volt — meggyőződhettem arról, hogy tudják, mi a tét. A mozgás, a torna valóban képes visszaadni az életkedvet, az elveszettnek, a fiatalsággal tovatüntnek hitt rugalmasságot, erőt. S az ebből származó kiegyensúlyozottság nemcsak a külsőn látszik meg, hanem a belső szervek működését is javítja. Ezt bizonyítja például az a tíznapos kísérteti tanfolyam is, amelyet kizárólag egészségügyi problémákkal küszködő nőknek szerveztek a múlt évben. A tanfolyam kezdeményezői és vezetői, MUDr. Éva Petrová és Éva Motlíková beszámoltak tapasztalataikról az összegyűlteknek. Elmondták, hogy az állandó orvosi felügyelet mellett végzett egyszerű tornagyakorlatok után bebarangolták a közeli erdőt, úszni, lubickolni jártak. Mindezt egy feltétellel: mindenki saját megítélése, szubjektív érzései alapján döntötte el mire Nagy László felvételei résztvevője — 61 éves — sosem volt aktív sportoló, igaz, mozogni, kirándulni mindig nagyon szeretett. Négy országos szpartakiádnak volt résztvevője. Ma már nyugdíjas, de még mindig foglalkozik tornáztatással, s a múlt évben megrendezett hasonló jellegű rendezvényen a kondíciós tesztek teljesítésénél ötven kolléganője — mind fiatalabb volt nála! — közül negyvenegyet maga mögött hagyott. Beszélgetéseink során természetesen a problémák is szóba kerültek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy — bármennyire hihetetlennek tűnik — az idősebb nők sokkal aktívabban vesznek részt a tömegsportban. Vannak ugyan fiatal tornáztatok, de ők inkább a dzsessz-gimnasztikát részesítik előnyben, a speciális előkészületeket kívánó és nagyobb felelősséggel járó tomáztatásról — ide soroljuk az idős nők ' tomáztatását is — elzárkóznak. De érdekes módon a tornázókkal is hasonló a helyzet. A fiatalok súlyfeleslegük elvesztése reményében járnak a tornatermekbe, s ha ez részben sikerült, többet nem mutatkoznak. Az idősebb hölgyek sokkal fegyelmezettebbek. Örömmel mozognak, semmi sem pótolja számukra azt, hogy a megfelelő gyakorlatok rendszeres végzésével elmúlik a fájdalom, erejük részben visszatér. S hálásan fogadják az új ötleteket is, amelyekből nincs hiány. Több helyen szerveztek úszótanfolyamokat — Vyhnában például a hatvan éven felüli asszonyok megtanultak úszni —, sitanfolyamokat, másutt szórakoztató, játékos versenyekkel kötik össze a tornát, családi kirándulásokat rendeznek, ahol a férfiak vadásznak, a különböző nemzedékekhez tartozó nők pedig gyerekeikkel, unokáikkal versenyeznek ügyesség, kitartás terén. E szép eredmények ellenére a jelenlevők ^ * megegyeztek abban, hogy korántsem lehetünk elégedettek. Hiszen nagyon nehéz rávenni a nőket, hogy a napi két vagy még több „műszak" után magukra öltsék a melegítőt és tornázni menjenek. Ezen a téren nagyon érdekes és ötletes — de sajnos, újból csak a fiatalabbak passzivitását bizonyító — kezdeményezés indult a martini járásban. A tornáztatok a családoknak kiküldött kérdőívek értékelésekor a nők testnevelési passzivitásának okait kutatják — a válaszokból semmi újat nem tudtak meg. A legtöbb megkérdezett arra hivatkozott, hogy nincs ideje, nincs senki, akire rábízhatná gyermekeit. Ekkor a tornáztatok elmentek az iskolákba, s a gyerekeket hívták tornázni. Megemlítették, hogy az anyukák is jöhetnek, sőt az még jobb lenne. Másnap jött a nagy meglepetés! Eljöttek a gyerekek, de a kísérőik több mint egyharmadát a nagymamák képezték. Hát mit csinálhattam volna, mikor szegény unokám sírt, hogy mindenkivel elmegy az anyukája, csak vele nem — érveltek a nagyik. Persze ilyen „cselekre" is nagy szükség van és a gyerekeken kívül segíthetnek a férjek is, a család többi tagjai is. Hiszen hányszor épp a környezet gátolja meg a mozgásigényt érzőket abban, hogy felszabadultan fussanak ki a szabadba, a tornaterembe! Hányán gúnyolódnak még ma is — pedig a kocogás már „polgárjogot" nyert — a magányos futók reggeli, esti kilométerekkel való birkózása láttán! A feltételek megteremtésén kívül tehát a még meglevő és mindig hatni tudó előítéleteket kell megzabolázni. S mindebben sokat segíthetnek a testnevelési szövetség helyi szervezetein kívül, a nőszövetség alapszervezetei, a nemzeti bizottságok, az üzemek — például a nyugdíjasok számára rendezett sportnapokkal; erre a galántai (Galanta) járásban már volt példa —, iskolák, kórházak és más egészségügyi intézmények is. Hiszen az életszínvonal emelésével járó egyre magasabb életkor nem eredmény ha az idős éveket ágyban fekve, mozgásképtelenül vagy a mozgásban gátolva kell eltölteni. Hosszú és egészséges életet élni — ez a célunk. S kezdjük el akár rögtön: balra át és vegyünk egy jó mély lélegzetet! Lampl Zsuzsanna (nő íj képes, de ugyanakkor tilos volt a lustálkodás. Az ésszerű étkezéssel egybekötött rendszeres torna eredményeként az évek óta magas vérnyomással küszködök vérnyomása normalizálódott. Az a fiatal nö pedig, aki több mint húsz kilós súlyfeleslegéből adódóan hátgerincfájdalmakról, visszérgyulladásról panaszkodott, lefogyott néhány kilót, s ez az eredmény elegendő volt ahhoz, hogy elhiggye: egészsége nem kis mértékben tőle magától függ. Arról, hogy az idősebb kor nem minden esetben gátolja a mozgékonyságot, frisseséget, engem szobatársnöm győzött meg, méghozzá nem is akárhogyan. Reggel, amikor felébredtem, már javában tornázott, fekvötámaszozott, rugózott, hajlongott, sok fiatalt lepipáló ügyességgel. Pedig Knízová Éva az értekezlet legidősebb
