Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-23 / 48. szám

kRÓuíkájzi Körberakom a fényképeket, abban a sorrendben, ahogy ott, Jerevánban, az Örmény Baráti Társaság fogadótermében a kerek asztal mellett ültek. És újra ott érzem magam közöttük: hallom meleg üdvözlő szavaikat, lelkes beszámolóikat, látom töprengő arcukat, kedves mosolyukat. Mert ezen az estén sokféleképpen tárulkoztak ki előttem. Vallottak örömükről, sikereikről és emlékez­tek a nehéz múltra, az évszázadokban gyökerező hagyományokra is. A családról és a dolgozó nők helyzetéről beszélgettünk. A családról, amelynek Örményországban erőteljes, szigorú hagyományai vannak, a családról, amely itt olyan nagy erkölcsi értéket képvisel. De beszéljenek ők, az örmény asszonyok: RÓZA SZULUKJAN villamosmérnök, főtech­nológus, az „Érdemes mérnök" kitüntetés két­szeres viselője: Egy indiai közmondás szerint a nö természeténél fogva okos, a férfi könyvből. Talán ez az alapja annak, hogy a mai megváltozott körülmények között, amikor a nő már lehet okos könyvből is, a családban az irányítói, a főszerep az anyáé, illetve a nagymamáé. Nálunk ritka a családon belüli generációs probléma, az örmény családra jellemző, hogy több nemzedék él egy fedél alatt. A legnagyobb köztiszteletben az a család áll, ahol nagyszü­lő, gyermek, unoka, sőt dédunoka is jól megfér egymás­sal. A fiatalok nemcsak a szülőkhöz ragaszkodnak, ha­nem a nagyszülőkhöz is. A családon belüli legtöbb vitát kiváltó ok — ha a család úgy elterebélyesedett, hogy nem fémek el mindnyájan egy fedél alatt — hogy melyik gyerek maradjon a szülőkkel. Mert mindegyik ragaszko­dik hozzájuk: az élő szülőktől való különköltözést elitéli a közvélemény. Nálunk olyan magától értetődő, hogy a gyerekek gondoskodnak idős szüléikről, mint ahogy a szülök gondoskodnak kiskorú gyermekeikről. Örményor­szágban igy a nyugdíjasok otthonában csak olyanokat találni, akiknek egyáltalán nincs hozzátartozójuk. AELITA IMAVASZARDJAN épí­tészmérnök, a Jereváni Tervezőintézet vezetője: Ezeket a hagyományokat természetesen figyelembe veszi a korszerű lakásépítés is. Mert nem szabad, hogy az életszínvonal rovására menjen, ha nemzedékek laknak együtt. Ahol például három-négy család él együtt — nagyszülők, szülők és két gyermekük családostul —, ott mindegyiknek megvan a maga szobája, van egy közös helyiség, ahol mindnyájan találkoznak és egy hatalmas konyha, ahol mindenki elfér az asztal körül. A fürdőszo­bák, mellékhelyiségek száma a családtagok számától függ. Egy ilyen nagy családon belül szervezett a munka­­megosztás is, mindenki pontosan ismeri feladatát, tudja, kinek kell takarítania, mosnia, bevásárolnia, főznie. Tehát az anya, a feleség nincs túlterhelve a családtagok ellátásá­val, hiszen mindenki kellőképpen kiveszi részét a munká­ból. A gyerekeket általában a nagymama neveli. Örmény­­országban talán ezért sincs gond a bölcsödével, óvodá­val. Nagyon sok helyen a már nyugdíjas nagymama, dédnagymama gondoskodik az iskoláskor előtti gyerme­kekről. Ennek köszönhető, hogy a fiatalok a szülési szabadság után hamar visszatérhetnek hivatásukhoz. EZSENI TUTJAN munkásnö, a „Munkaér­demrend" tulajdonosa. az SZKP XXVI. kongresz­szusának küldötte: Ma az örmény munkásnőknek összehasonlíthatatlanul könnyebb a helyzetük, mint elődjeiké volt. Ezt édesa­nyámtól tudom, aki szintén szövőnő volt. Édesapám a háborúban elesett, anyám nagyon nehéz körülmények között nevelte három gyermekét. Nekem is három gyer­mekem van, s férjemmel biztos megélhetést tudunk számukra teremteni. Persze, mindazokat a szociális jutta­tásokat is beleszámítva, amelyeket az üzem biztosít a családnak. Hétvégeken saját kocsinkkal járunk ki a he­gyekbe, ahol üzemünknek különböző helyeken van üdülő­je. Ingyen tölthetjük itt a szabadságunkat is. Élünk ezzel a lehetőséggel, de időnként külföldre is ellátogatunk. Tavaly például Csehszlovákiában töltöttünk egy hónapot a barátainknál. A feleség, az anya problémáinak megol­dása nálunk nem ütközik nehézségekbe. Az igazgatónk is nö. NYINYEL OBAKUMJAN, az Ör­mény Baráti Társaság tit­kára: Nagy mosodákat, tisztítókat építettünk, de a nők még mindig szívesebben mosnak otthon. Hasonlóan vagyunk a főzéssel is. Vannak nagyon olcsó és jó kész- és félkész ételeink, de még az értelmiségiek sem nagyon élnek a lehetőséggel. Nemegyszer halljuk, hogy a kandidátusi munkáján dolgozó igazgatónő órákat tölt el vacsorafő­zéssel, hogy a családja a szokásokhoz híven „hazai" ételt egyen. A városokban kiépítettük a takarítószolgálatot, de ezt a nők csak a nagytakarításoknál veszik igénybe, pedig olcsón elvégezhetnék helyettük hetente is a takarítást. Hát valahogy így keverednek életünkben, szemléletünk­ben hagyományok és szocialista társadalmunk elveiből létrejött vívmányok s remélhetőleg ezek ötvözetében a jövö örmény családja éppoly erős és kiegyensúlyozott lesz, mint amilyen ma. Őket, a sorsukat irányító, a jövőről döntö nőket hallgat­va, biztos vagyok benne. H. Zsebik Sarolta A NYELVISMERET IS MÉLYÍTI A BARÁTSÁGOT A rozsnyói (Roznava) P.J. Safárik gimnázium tanuló­inak túlnyomó többsége tag­ja a CSSZBSZ-nek. és aktí­van kiveszi részét annak munkájából. Az iskola orosz-szakkörében tevékeny­kedő tanulók például irodal­mi estéket állítanak össze, énekkel, tánccal színesítik az iskolai rendezvények mű­sorát. Nagy közkedveltségnek örvend az orosz nyelvi olim­pia, ezt az bizonyítja a leg­jobban, hogy mindenki részt vesz rajta. Újdonságnak szá­mít az olimpiai fűzetek beve­zetése, amelyekbe egyes té­mák szerint érdekes anyago­kat gyűjtenek össze a tanu­lók különféle orosz nyelvű újságokból. Ezeket az érde­kességeket a Krugozor című lap lemezeivel egészítik ki. Az olimpiai füzetek jó alapul szolgálnak az ismeretek to­vábbi bővítéséhez. Az orosz nyelv tökélete­sebb elsajátításához nagy mértékben járulnak hozzá azok a tankönyvek, amelye­ket az A. S. Puskin intézet-A losonci (Luéenec) járás­ban a CSSZBSZ járási bi­zottságának dolgozói mint­egy húszezer tagot tartanak nyilván, ami a járás lakosai­nak körülbelül húsz százalé­ka. A tagoknak köze! a fele hanninc éven aluli fiatal. Ahhoz, hogy jól érezzék ma­gukat és a CSSZBSZ való­ban szükséges szervezetként legyen jelen életükben, hogy a munkában örömük teljék és legyen kedvük továbbra is lelkesen végezni a rájuk bí­zott feladatokat, a losonci Barátság-ház „működtetői" tői kapott tankönyvek, erede­ti szövegek sokszorosításá­val, szemelvények, hangsza­lagok hozzáadásával állíta­nak össze. További érdekességnek számít a ..Mit tudsz a Szov­jetunióról?” című verseny. A verseny előkészületét azok a kérdések képezik, amelyek már jóval az iskolai forduló előtt megtalálhatók a faliúj-' ságon. Az osztályfordulók győztesei bekerülnek az is­kolai döntőbe. Az iskolai döntő tavalyi győztesei közül a Culbová. Sző Hős. Orbán, Tóth összetételű csoport a szlovákiai fordulóban is első helyezést ért el A felsorolt eredmények csak kis töredékét képezik annak a munkának, mely a rozsnyói Safárik gimnázium CSSZBSZ-nek irányításá­val zajlik. S hogy a jövőben se legyen okuk panaszra, ez az új tagokból tagoktól, az ö segítségüktől is függ. A Rozsnyói P. J. Safárik Qimnázium CSSZBSZ alapszervezete színes, gazdag műsorajánlat­tal járulnak hozzá. Nemrég Vlagyimir Po­­dolszkijt, a tulai színház ren­dezőjét látták vendégül El­beszélgettek vele a szovjet színházművészetről, a mű­vész terveiről, ars poeticájá­ról. A beszélgetés felett a híres szovjet filmrendező, Sztaniszlavszkij szelleme le­begett, méghozzá a szó szo­ros értelmében — a szomszé­dos terem az ö életét és mun­kásságát bemutató kiállítás­nak adott otthont. KANIZSA ISTVÁN A BARÁTSÁG-HÁZ VENDÉGE VOLT: VLAGYIMIR PODOLSZKIJ (nö 5)

Next

/
Thumbnails
Contents