Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-16 / 47. szám
( CRÓKJÍkáJZ* Beírták a nevüket... Mindig örömmel tölt el, ha a braiislavai magyar tannyelvű alapiskola és gimnázium sikereiről hallok, olvasok. De még nagyobb öröm számomra, ha éppen én írhatok róluk, mint például most — abból az alkalomból, hogy a gimnázium CSSZBSZ alapszervezetét a braiislavai első kerületi CSSZBSZ-konferencia küldöttei beírták a Csehszlovák— Szovjet Barátság Aranykönyvébe. Mert nosztalgia ide vagy oda, azért mégis csak az én iskolám. De ugyanakkor akár az enyém, akár nem, sokéves becsületes munkájáért kapta ezt a kitüntetést, s így a dicséret valóban kijár neki. Emlékszem, a Barátság Klubja már az én időmben is működött. Egyszerre több kislánnyal is leveleztünk, a fiúk ritkaságszámba mentek, de azért sikerült itt-otl egyet „elcsípni”, főleg nekünk, nagyobbaknak. Én egy grúz sráccal leveleztem, akiben az volt' a legérdekesebb, hogy már akkor bokszolt és nem is akárhogyan! Meg azután gyönyörű képeslapokat küldött, szép, színes bélyegeket. Ezekből az apró. kedves kis ajándékokból a klub vezetője. Koncsol Lászlóné kiállítást rendezett. Sólymos Lászlóné. az iskola másik orosz szakos tanára bólogat, persze, még mindig működik a klub, éppen most novemberben nyílt az újabb kiállítás, meg lehet tekinteni! De a tevékenység ennél sokrétűbb. Versenyeket rendeznek, az alapiskolában már megvolt a Mit tudsz a Szovjetunióról? vetélkedő, s a Nő barátsággyűrűjéért folyó versenybe is szép számmal kapcsolódnak be a gyerekek. Négy évvel ezelőtt a legaktívabb filmnézőknek bizonyultak az iskola diákjai. Ez egyáltalán nem lep meg, mert emlékszem, Ballay Veronika, orosz szakos tanárnő (a CSSZBSZ iskolai alapszervezetének hosszú évek óta vezetője) minket is többször „beszervezett”. Az sem lep meg, hogy a Puskin emlékére rendezeti szavalóversenyen szép eredményeket érnek el a „Duna utcaiak”. Bencs Mari. aki az én osztálytársnőm volt. nagy lelkesedéssel tudott mesélni ezekről a versenyekről, persze nem volt ez nehéz, hiszen mindig nyert. De ez a lelkesedés a húgára, Jutkára is átragadt: most ö a „soros” nyertes, már harmadik éve indul a versenyen, s eddig mindig első lett. Elmondja, hogy a verseken, prózákon keresztül — persze nővére hatására is — megszerette az orosz nyelvet, az orosz irodalmat, s bár még csak másodikos, már eldöntötte, hogy orosz szakon szeretne majd tovább tanulni. És nagyon szeretne eljutni a Szovjetunióba. Az országos verseny győzteseinek erre megvan a lehetőségük, de a magyar versenyzőket, így Jutkát sem hívták még eddig az országos fordulóra. De a gyerekek nem felejtenek, megjegyzik a jóakaratot. Jutka is elmesélte, hogy az idei versenyen Jeszenyin Levél anyámnak című versével indult, ennek a versnek pedig minden versszaka ugyanazzal a sorral végződik. És ő épp az utolsó versszak utolsó sorát felejtette el, az egyik zsűritag mondta ki helyette. Még meg is kérdezte, ugye, ezt akarta mondani. S ha másutt is meglenne ez a jóakarat, Jutka, aki az iskolát méltóképpen képviselte a körzeti fordulón, talán eljuthatna a Szovjetunióba. LÁM PL ZSUZSA T Jobban, hatékonyabban foglalkozni nőszövetségünk politikai-nevelő feladataival, alkotó módon bekapcsolódni társadalmunk gazdasági feladatainak megvalósításába, élelmiszerönellátásunk kérdéseinek megoldásába — ezt követjük figyelemmel ebben a rovatunkban, amint azt már lapunk előző számában jeleztük. A nők kezdeményezése, ötletgazdasága számottevően járul hozzá a kitűzött tervfeladatok, a választási program megvalósításához valamennyi járásban, ez adta az ötletet a tapasztalatcserére lapunk hasábjain: fórumot adunk nöszövetségünk alapszervezeteinek, járási bizottságainak, tisztségviselőinek és tagjainak, hogy elmondhassák, miként oldják meg feladataikat, miben érnek el jó eredményt, mi volt legsikeresebb akciójuk, s mi az, amivel nehezen tudnak megbirkózni. Olyan tapasztalatcsere ez, amelynek célja egymás segítése. Ezért hisszük, hogy senkit sem kell nógatni arra, hogy tollat fogjon és megírja, közre adja a gyorsabb, rugalmasabb megoldás lehetőségeit, hiszen közös ügyünkről van szó. Várjuk leveleiket! Tapasztalatcsere Üzenetváltás A Szlovákiai Nöszövetség Nyitrai (Nitra) Járási Bizottságának évek óta egyik legsikeresebb rendezvénye a Három nemzedék találkozója, amely immár hagyománnyá vált, s tartalmas, tanulságos programjával vonzza az embereket. Az idei eseményre szeptember negyedikén került sor; nőszervezetek elnökein, a járási plénum tagjain, valamint a SZISZ és a pionirszervezet képviselőin kívül részt vettek az idős és érdemes pártmunkásnőkkel, nőmozgalmi tagokkal és volt partizánokkal való találkozón a járás pártós állami szerveinek, tömegszervezeteinek képviselői, a testvérjárás, Kroméríz nőszövetségónek küldötte, Galina Androva a Szovjetunióból és Gabriela Zilinská mérnök, az SZNSZ KB titkára. A rendezvény díszvendége volt Dr. Marta Gottwaldová-Cepicková, első munkáselnökünk, Klement Gottwald lánya. A járási bizottság titkára, Mária Backová beszédében a nők három nemzedéke találkozójának fontosságát ecsetelte, kitérve az SZNF mérhetetlenül fontos szerepére népünk életének alakulásában, rámutatva arra, hogy a felkelés hagyományait őriznünk, az aktív, önnön sorsunk alakítását vállaló magatartást éltetnünk és továbbadnunk kötelesség. A pionírok a szavak után virággal köszöntötték a találkozó vendégeit, s a többiekkel együtt meghallgatták Marta Gottwaldová-Cepicková elvtársnöt, aki édesapjára emlékezett, s bensőségesen, hitelesen beszélt annak életútjáról. munkásságáról. Megkapó, mélyen emberi képet nyertünk általa első munkáselnökünkről. A további kisebb-nagyobb felszólalásokból kitűnt, a szlovák nép munkásmozgalmi és forradalmi hagyománya él járásunk asszonyaiban, lányaiban, forróan, szeretik hazájukat, de szolidárisak más népekkel, nemzetekkel is, s alkotó munkájukkal a békéért harcolnak. A találkozón a nőszervezet érdemes dolgozói kitüntetéseket kaptak, hárman arany-, hárman ezüst-, kilencen bronzérmet, harminchétén oklevelet. Ezután a Stiavnická utcai óvodások, majd a Zlaté Moravce-i CALEXANKA női énekkar — Anna Dvoncová vezetésével — köszöntötte a vendégeket és a kitüntetetteket. IDA ZELENICKÁ, a SZNSZ Nyitrai Járási Bizottságának tagja Felvételünkön: Kedves vendégünk Dr. Marta Gottwaldová-Cepicková Pave/ Matís felvétele Jó szervezői készséggel A NŐ ez évi 41. számában H. Mészáros Erzsébet tollából megjelent „Jöjjön közénk” című írását olvasva gondoltam arra, hogy én is hozzászólók ehhez a témához, mert a cikk tartalmának igazságát azóta is magamban hordozom fájó érzésekkel, amióta az egyes munkahelyeken az alapszervezeteink megszűntek. Ugyanis a vállalatunkban dolgozó nők 95 százaléka tagja volt a Szlovákiai Nőszövetség üzemi szervezetének, s közülük — sajnos — csupán elenyésző számban léptek át a városi alapszervezetekbe. Az átigazolás során másutt is sokan lemorzsolódtak, főleg ott, ahol erre a szervezési munkára nem fordítottak kellő figyelmet. Az átszervezési munka sok gonddal, felkészültséggel és a vele járó problémák sorozatos megoldásával fügött össze, még akkor is. ha az egyes utcai szervezetek elnökei gazdag tapasztalatokkal rendelkező és jó szervezési készséggel bíró nők. akik napi munkájuk mellett nem kevés időt szánnak arra, hogy körzetükben a fiatal nőket megnyerjék, a tagságot pedig összetartsák. A különböző korosztályokat képviselő nőszervezeti tagság összetételénél fogva érdekessé, változatossá teheti a tevékenységet. Az idősebbek tapasztalataikkal segíthetik a fiatalokat, aki viszont friss vérkeringést vihetnek a szervezeti életbe, sok új ötlettel gazdagíthatják, tehetik vonzóbbá, tartalmasabbá. Csak akarni kell, és egy kicsit lelkesedni is a közös ügyért! A komáromi (Komámo) 111. sz. városi alapszervezet elnöknője Borguía Mária, akinek jó hozzáállása, barátságos és őszinte megnyilvánulásai és nem utolsósorban nagyszerű szervezőkészsége záloga annak, hogy a körzetébe tartozó nők örömmel vesznek részt a nőszervezet tevékenységében. Legutóbb nagyon szép akciójuk volt az „Október, az öregekkel szembeni tisztelet hónapja”, amelynek ünnepi összejövetelét a járási nemzeti bizottság tanácstermében tartották meg és sok szeretettel, tisztelettel vették körül azokat az idős nőszervezeti tagokat, akik évek során át lelkes-dolgos tagjai voltak nőmozgalmunknak. Borgura Mária elnöknő a tagsági gyűlésen ismertette az átszervezés fontosságát és a szervezet munkaprogramjának tervét, amely magában foglalta a környezetszépítést, a munkaaktivitást, a szabad idő okos, hasznos kihasználását, az ismeretek gyarapításának sokféle lehetőségét — egyszóval mindazt, ami a szervezeti életet színessé, tartalmassá teszi. A taggyűlés résztvevői örömmel vállalták, hogy a tervet tartalommal töltik meg. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ, Komárom ínö 5)
