Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-09 / 46. szám
BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya Eddig jutottak a mesébe növő tervezgetéssel. amikor Rákóczi Ferenc az árnyékból a tűz mellé, a sátrak közé lépett. Bornemissza vette észre elsőnek, felugrott, nem akart a szemének hinni. Hogy a nagyságos fejedelem ide. ide lejöjjön őhozzájuk a száradó gatyák közé. — Vivát a nagyságos fejedelemre! — kiáltja Bornemissza János. Vivátozik Fekete Mihály, Szenczi-Lányi, Mészáros Mátyás, Misik Janó. Sóvágó. Deák. Rácz, vivátozásukra odasereglik az egész déli tábor... Szeretet van az arcukon, nem hamis, változó hódolat. Bornemissza parancsa nélkül is feszesen, egyenesen áll már a linea. Bornemissza János tisztelettel jelent: — Nagyságos urunk. A nyitraiak.* Rákóczi most végiglép a soron, és kezet ad mindenkinek. Mindenkit megnéz, mindenkihez van egy elismerő, jó vagy vidám szava. Azután a sor elé áll, és Így szól: — Köszöni az ország a vitézi tettet. Valamennyien jó lovat, díszes nyerget, új kardot kaptok és tíz aranypénzt jutalomképpen. Ma este a vendégeim vagytok, két hordó hegyaljai jár néktek tulajdon pincémből. Igyatok, vigadjatok, veletek vigadunk! Micsoda vivátozás verte fel az erdő esti csendjét, még az atyaistennek is meg kellett kapaszkodnia egy szakadozott szegélyű felhőbe, hogy le ne essen erre az eget verő kiáltozásra. Csak Bornemissza csendes, csak ö maradt hallgatag. A fejedelem indul, de Bornemisszát és Feketét magához rendeli. Lassan mennek a kővel kirakott tábori úton. — Mi bajod, fiam? — kérdezi Rákóczi az új hadnagyot. — Ha lehetne, én még ma útra kelnék, nagyságos uram — sóhajtja Bornemissza, és a fejedelemnek is elmondja Anna sorsát és a neki tett fogadalmát: — Megígértem, felséges uram, Réthének*. hogy haddal megyünk vissza. — Nemcsak a falunak, Annának is! — veti közbe ismét Fekete Mihály. Rákóczi megy, megy, és mélyen gondolkozik. — Kora reggel, mise után jelentkezzél nálam. Bizalmas parancsot viszel Bottyán generálisnak, az én kedves bátyámnak. De úgy vigyázz rá, mint a szemed világára. — Jobban, nagyságos fejedelem, jobban ' megőrzőm én! — kiátyja boldogan János. — Annál jobban őrizd ezt az írásomat mert az elvisz téged a mátkádig. A fejedelem még egyszer visszanézett a dombtetőről, a városkaputól az elhagyott táborra, a pislogó, parázsló tüzekre. a holdfényben fehérlő sátrakra. — A bibliabéli öreg is felsóhajtott egyszer. Gáspár fiam, s azt mondá: „Mily szépek a te sátraid, Jákob, mily szépek a te sátraid Izrael! Ezerszer inkább mondhatom ezt én, erre a szabadságért felvert erdei táborra .. . V. fejezet A Burgban, a császár fogadónapjára jelentkezőket gondosan megrostálta von Hagen udvari tanácsos, egy két méter magas, szikár alak, maga a megtestesült paragrafus. Most Bécs polgárainak küldöttei állnak von Hagen előtt, hogy az uralkodótól az új adók mérséklését kétjék. Schmiedt Vencel, a posztósok céhmestere olyan áhítatos hangon, ahogy (női 8) gyónni szokott alig hallhatóan suttogja el a merész folyamodványt. — Most kémek mérséklést, amikor új háború előtt áll a birodalom és őfelsége. Nem, ez .már a felségsértéssel határos! Vonják vissza a kérésüket, és vonuljanak el, mielőtt őfelsége, jóságos urunk, bármit is megtudna szándékaikból ... Megértették! — És a céhek mesterei, a városi szenátorok hajlongva, megalázottan távoznak a Burgból, anélkül, hogy bárki meghallgatta volna panaszaikat. A Szent Benedek rend kolostorának priorja a rendház bővítése érdekében folyamodik az udvar segítségéért. A prior azonnal bebocsátást és meghallgatást nyer.. . A kihallgatásra váró előkelőségek, özvegyek. alapítványi gondnokok és egyházi férfiak közé váratlanul egy tábornok lép. Nem egyedül. A tábornokot egy porlepett vértes kapitány kíséri, lovaglócsizmája szinte szürke a sártól. A gobelinekkel, fejedelmi elődök képeivel borított falak, a ragyogó velencei tükrök és a süppedő keleti szőnyegek között ritka jelenség volt ez a szemmel láthatólag harcból érkezett, kifulladt, sápadt és holtfáradt lovaskapitány. A tábornok von Hagen tanácsoshoz lépett, néhány • mondatot suttogott vele, az udvari kamarás gyors és rövid bejelentés után egy kis tapétaajtót tárt ki a két katona előtt. A teremben a császár mögött három tanácsosa állt, a kancellária tagjai. . . — Tábornok úr!? — fordult kérdőn és fáradtan 1. József a haditanács komor tagjához. — Felség! A réthei állomásparancsnokság bizalmas és alázatos jelentése... Nos, kapitány úr, beszéljen! — adta át a szót a generális, aki tudta, hogy I. József éppúgy nem kedveli a rossz hírek hozóját, mint az egykori despoták. — Felség! Maximilian Starhemberg gróf a kurucok foglya! A réthei parancsnokság jelenti: kuruc támadás készül a Vág* völgyében. Még a császár is elvesztette felséges önuralmát. Felugrott, és a kancellária tagjai felé kiáltotta: — Hallották? Hallották! Starbemberg fogoly?! Egyszerre volt ez harag, elkeseredett kérdés és felkiáltás... A Burg udvarán kürtszó hangzott. az őrséget váltották odalent, a fogadóterembe behallatszott a begyakorolt és egyszerre történő gépies fegyverfogás . . . Őfelsége többször is végigjárta a nagy termet, rövid, gyors, izgatott lépésekkel. Azután a tábornokhoz fordult. és akkorát kiáltott, hogy a tapétaajtón át ‘ még az előterembe is kihangzott. Von Hagen elsápadL Szerencsétlenség történhetett. Rossz előérzettel sietett a szárnyas ajtó drapériája mögé. Nem. nem tévedett az előbb.'őfelsége valóban azt kiáltotta: — A haditanácsot! A haditanácsot! Az azonnal egybehívott haditanács a támadási előkészületek meggyorsítását határozta el. lnczédi ezredes Réthére juttatott tájékoztatása csak megerősítette ebben Ausztriát A fogságba esett Starhemberg gróf helyébe J. József Heister Siegbert generálist nevezte ki. az öreg Heistert. akinek kegyetlenségéről még Becsben is legendák keringtek. (folytatjuk) * Nitra, * Reca. * Váh ÉVFORDULÓK KIÁLLÍTÁS Giuseppe Antonio Borghese olasz író és irodalomkritikus 100 évvel ezelőtt, 1882. november 12-én született. November 13. a vakok világnapja. Kétszáz éve, 1782. november 15-én született id. Ondrej Braxatoris szlovák pedagógus és történész. ff KÖNYV 1H)M( )K()S MÁTYÁS LXTOR LÁSZLÓ ■kröl. ihhtf Versre vezérlő kalauz — a legtömörebben igy jellemezhetjük Domokos Mátyás kritikus és Lator László költő kitűnő könyvét, a modem magyar líra negyvenes évektől máig terjedő szakaszának e sajátos esszéregényét, amely arra vállalkozott, hogy értelmezze, elemezze, köznyelvi magyarra „fordítsa le" második anyanyelvűnket, az egyéni és sajátos nyelvhasználaton alapuló modem költészetet. Oláh Gábor állítása — nem is költő az, akinek saját nyelve nincsen — már a századelőn, a Nyugat lírai forradalmakor mélységesen igaznak bizonyult, érvényéből azóta sem vesztett, sőt: időszerűbb, mint volt valaha. A modem vers, amely az erősen egyénített jelrendszer eszményének jegyében, egy sajátos világkép megteremtésének vágyában jön létre, másféle olvasói reflexeket igényel, mint a hagyományosabb líra. E reflexek alakítgatását a napjainkban rendkívül népszerű verselemzések vállalják magukra. Ezek sorába tartozik Domokos és Lator könyve is, a Versekről, költőkkel, amely harmincnégy — irodalomtörténeti szempontból jelentős — magyar költő ugyanennyi versének titkát: élményrétegét és hatásmechanizmusát fedi föl az olvasó előtt, méghozzá a hagyományos verselemzésektől elütő formában: élöszóbeli (eredetileg a rádióban elhangzott) esszék sorában. Tizenöt esetben maga a vers szerzője (többek között Benjámin László. Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Kálnoky László, Illyés Gyula, Tandori Dezső) cserél eszmét a kötet egyik szerzőjével, máskor az elemzett vers költőjének világát jól ismerő költőtárs a beszélgetőpartner, ismét máskor a kötet szerzői között folyik a dialógus. A versértelmezések bevilágítanak az ihlet, az alkotáslélektan titkaiba, tükrözik a korunk líráját teremtő köttök tudatát, kulcsot kínálnak napjaink változatos verstípusainak, a tárgyias, a tárgyias-intellektuális, a „személytelen", a mitikus, a „nonfiguratív" költeménynek a megértéséhez, korunk nem egyetlen irányzatot követő, hanem minden eddigi hagyományt hasznosító költészetéhez, amely jelrendszerének minden egyénítettsége, hagyományt és újítást sajátossá ötvöző „individuális" formája ellenére továbbra is a közösséghez: a másként el nem mondható, általános és egyetemes érzelmi-gondolati tapasztalatok újraátéléséhez visz bennünket közelebb.-mond-Dicséretreméltó, hogy kisebb városaink illetékes szervei gondoskodnak a képzőművészet terjesztéséről s arról, hogy a szép képeket, művészi alkotásokat kedvelő közönség lakhelyén is hozzájuthasson ehhez a szellemi táplálékhoz. Az érsekújvári (Nővé Zámky) Szakszervezetek Háza kiállítótermében Srank Mária tárlatát láthatta a közönség. A művésznő 31 kiállított alkotása a szovjet csapatok felszabadító harcait és a régi városrészleteket örökíti meg, valamint portrékat, figurális kompozíciókat és különböző témájú csendéleteket ábrázol. A Dunamenti Múzeum másik termében Stanislav Harangozónak, a bratislavai Képzőművészeti Főiskola fiatal tanársegédjének, közel 100 alkotását — pasztellt, akvarelleket, rajzokat — tartalmazó kiállítása tekinthető meg. Komáromi vonatkozású színes pasztellképei a művész kötődéséről tanúskodnak. Alkotásai közül külön ki kell emelnem a „Nő" ciklust, melynek darabjaiban mély humanizmus, a nők iránt tanúsított tisztelete jut kifejezésre. A komáromi (Komámo) Dunamenti Múzeum egyik terme szeptember és október folyamán Rudolf Mosko kiállításának adott otthont. Mosko Trencín mellett született 1926-ban. Festészeti tanulmányait Bratislavában végezte. Az absztrakt művészeti irányzat képviselője, érzéseit színekkel fejezi ki. Mostani tárlatán, amely 15. önálló kiállítása, mintegy 60 kép látható. Dr. Hofer Lajos e A MATESZ műsora november 11.: Érsekújvár (Nővé Zámky) — Homokon épülő ház (19.00) november 12.: Komárom (Komámo) — Homokon épülő ház (19-30) november 13.: Zsigárd (Ziharec) — Homokon épülő ház (19.00) november 14.: Marcelháza (Marcelová) — Homokon épülő ház (19.00) november 17.: Ógyalla (Hurbanovo) — Homokon épülő ház (19.00)
