Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-09 / 46. szám

Monológ I.

Egyszer majd én is nagy leszek, az apukám meg az anyukám öregek, és akkor majd én fogom őket egzecíroztatni. Nem tudom ugyan, mit jelent az, hogy egzecíroztatni, de a nagymama mindig sír, ha ezt mondja. Olyankor azt is mondja, hogy jobb lenne neki a sírban, de én azt nem tudom, meg anyu sem, meg a nagymama sem, milyen a sírban. Ezt azért tudom, mert ha a nagyi ilyet mond, anyu mindig megkérdezi, hogy tudja-e, milyen a sírban, s bár nagymama ilyenkor még jobban sír, azt válaszolja: nem. De hozzáteszi azért azt is, hogy rosszabb ott sem lehet, mint 'nálunk. Szegény nagymama! Biztosan borzasztó lehet neki egész nap benn ülni a lakásban, mert amióta felvettek az óvodába, egyedül van itthon. Még a kulcsot is elvették tőle, azt mondták, ilyen öreg már ne császkáljon az utcán, még elüti a villamos, aztán csak anyuéknak lesz kellemetlenségük a rendőrséggel meg a bírósággal. Nem is tudom, mit csinál egész nap, mert amíg otthon voltam, még főzött is, de amióta óvodába járok és ott ebédelek, már azt sem csinálhatja. Anyu mondta, hogy ő is, apu is az üzemben ebédel, vacsorára elég a hideg étel is, a nagymamának meg mindegy, legfeljebb hogy meleg is legyen a gyomrában, igyon teát Már nem is mos a nagyi. Igaz, anyu azt állítja, hogy az automata mosógépnél nincs jobb a világon, azt meg mégsem lehet kétbalkezes öregre bízni. A nagymama ilyenkor is sir, mert a pelenkáimat mindig ő mosta, s azt még anyu is elismeri, hogy hófehérek voltak. Na. szóval, én nagyon szeretek óvodába járni, de a nagymamával otthon még ennél is sokkal jobban szerettem. Hát ezért fogom én egzecíroztatni anyuékat ha nagy leszek.

Monológ II.

Hej, ha újra kezdhetném az életem! Kellene a francnak az a nyomorult ötvenezer korona, amit a házért kaptunk. Itt lóg a nyakunkon ez a vénasszony, nem bír már elpatkolni! Olyan beteg volt pedig, amikor a házat eladtuk, hogy senki sem esküdött volna meg a két hónapjára sem, ráadásul a városi levegőtől külön óvta az orvos. Már a negyedik évet húzza. Pedig de jó volt addig le-leruccanni a faluba, friss levegőt szívni, aztán csak csomagolt ezt-azt de főleg a zöldségért nem kellett pénzt adni. Most meg igazán nem lenne gond, hiszen az autó is megvan. De még csak össze sem kámmolhatom tisztességesen, mert az a majom gyerek állandóan ott gombolyít körülötte. Persze, mert az anyja soha nem mesél neki semmit az is inkább az anyjával kínlódik. A gyerek meg csak így nagymama, meg úgy nagymama, az anyja nem is kell neki. Hozzám még csak ide is jön, de mindig azért mert az anyja a nagyival kiabál. Hogyan magyarázzam meg neki, hogy az ő drága nagyija teher nekem is, meg az anyjának is. Öregotthonba kéne dugni, de akkor vissza kellene fizetni a feleségem testvérének a ház érának a felét hiszen azért mondtak le róla, mert mi vállaltuk. Az ember sosem tudja, mikor rontja el az életét

Monológ III.

Olyan jók hozzám ezek a gyerekek! Meg is halnék már, szenvedés velem az életük. Csak a kisunokám ne mondaná mindig: nagyi, ha te meghalsz, akkor én kiugróm az ötödik emeletről, hogy egyszerre temessenek el bennünket ... -ár„Öregedés — gondokkal" jeligés olvasónknak:

Az öregedés feltartóztathatatlan biológiai folyamat, előrehaladásának üteme azonban sok tényezőtől függ. Öröklött családi, faji sajátságok mellett a környezeti behatások és az életvitel is meghatározza. A szövetek és a szervek öregedése a különféle káros behatások miatt egy és ugyanazon szervezetben sem egyenlő gyorsaságú. A biológiai öregedést azonban nem lehet egyetlen vagy néhány szerv, illetve szervrendszer (pl. az érrendszer) elváltozásaira visszavezetni. Az egyik alapvető folyamat, ami biztosan jelentős szerepet játszik az öregedés előrehaladásában, a fehérjék szerkezetének biokémiailag is kimutatható, fokozatos átalakulása. Ez már a születés után meginduló szakadatlan élettani folyamat.

Az öregkor, az öregedés tehát nem betegség, de előrehaladását az években számított életkor nem is mutatja pontosan. A fokozott igénybevétel vagy a kedvezőtlen genetikai adottságok koravén fiatalokat produkálnak, ugyanakkor kedvező öröklött sajátosságok — párosulva az okos életvitellel — lehetővé tehetik az idősebb kor igen fiatalos megélését. Ezért meg kell különböztetni az években számított életkorral szemben az egyén valódi biológiai életkorát.

Igaz: a gyógyszerek hatása elvileg az élet valamennyi szakaszában azonos, adagolásukkor mégis sokféle tényezőt — közöttük elsősorban az életkort — kell az orvosnak figyelembe vennie. Az öregedéssel együttjáró, egyre csökkenő alkalmazkodó képesség következtében a szervezet a külvilágtól érkező ingerekre mindinkább sajátos, a megszokottól eltérő választ ad. Ebből következik az is, hogy a gyógyszerek nem kívánatos mellékhatásai fokozottabbak lehetnek.

Az időskor „általános" gyógyszereit geriátriai gyógyszereknek nevezik, leggyakrabban a feltételezett vitaminhiány és hormonhiány ellensúlyozására adják. A hangsúly az orvosi rendelésen van; attól ugyanis még nem válik ártalmatlanná a szükségtelenül szedett gyógyszer, hogy ha az orvos — nem akarván a beteggel ellenkezni — jobb meggyőződése ellenére, a beteg kezdeményezésére enged az erkölcsi kényszernek és inkább felírja a kért gyógyszert, minthogy hosszas egészségnevelö előadást tartana.

Idős korban egyes gyógyszerek hatása az eredetivel ellentétes lehet. Előfordul, hogy például az altatószer nyugtalanságot, álmatlanságot, idegességet okoz. Az ilyen hatásmegfordulást az agy hiányos vérellátottsága okozza, ami esetleg agyérelmeszesedés miatt következhet be. Az agy csökkent vérellátása sok más kellemetlen tünetet is okozhat.

Külön probléma, hogy az idős korban halmozódó betegségek miatt mind többen szorulnak különféle gyógyszeres kezelésre. Ráadásul az ebben a korcsoportban fellépő betegségek javarésze krónikus. A mai ember sajnos túl sok gyógyszert szed, fokozottan érvényes ez az idős korúakra.

„Négyszemközt" jeligére özvegyi nyugdíj ügyében

Olvasónk azt kérdezi, hogy van-e az élettársnak özvegyi nyugdíjra jogosultsága és milyen feltételek mellett jár a különélő vagy'elvált feleségnek özvegyi nyugdíj?

Özvegyi nyugdíj az elhunyt dolgozó vagy nyugdíjas feleségének jár, ha teljesíti a következő feltételek egyikét:

a) ha teljesen rokkant

b) ha legalább egy gyermekről gondoskodik, akinek árvajáradékra van igénye

c) ha legalább három gyermeket nevelt fel

d) ha elérte 45. életévét és 2 gyermeket nevelt fel

e) ha betöltötte 50. életévét

f) ha a férje elhalálozása napján elérte 40. életévét, s férje az I. munkacsoportba sorolt alkalmazásban elszenvedett munkahelyi baleset következtében halt meg.

Amennyiben az özvegy a férje halála előtt hosszabb ideig nem élt vele közös háztartásban és házassága már nem teljesítette társadalmi funkcióját, csak akkor van özvegyi nyugdíjra joga, ha férjével szemben az elhalálozása idején tartásdíjra volt igénye.

A házasság rendszerint akkor nem teljesíti társadalmi funkcióját, amikor a házastársak közti kapcsolatok — a válás esetéhez hasonlóan — megszűnnek (pl. megszűnik a házastársi együttélés, a közös háztartás, a gyermekekről való közös gondoskodás stb.).

A biróságilag jogerősen elvált asszony pedig csak akkor igényelhet a volt férje után özvegyi nyugdijat, ha ennek elhalálozása idején vele szemben ún. eltartási hozzájárulásra volt igénye.

Erre az eltartási hozzájárulásra a családi törvény 92—93. szakaszai szerint annak az elvált asszonynak van igénye, aki — betegsége, kora vagy egyéb ok miatt — nem képes saját maga eltartásáról gondoskodni. Ennek időtartama a házasság megszűnésétől számított öt évre van korlátozva. Ezen idő eltelte után csak méltánylást érdemlő esetekben lehet az elvált feleség özvegyi nyugdiját továbbra is folyósítani.

Az élettársnak — a társadalombiztosítási törvény szerint — özvegyi nyugdíj nem jár, bármily soká élt is az elhunyt dolgozóval vagy nyugdíjassal közös háztartásban. A nyugdijhivatal azonban önkéntes juttatásként — amelyre nincs törvényes jogigény —, szabad belátása szerint folyósíthat az élettársnak özvegyi nyugdíjat.

Abban az esetben, ha az elhunytnak özvegye mellett olyan elvált felesége is volt, akinek a fentiek értelmében szintén igénye van özvegyi nyugdíjra — mert a volt férjétől eltartási hozzájárulásra volt igénye —, a két özvegyi nyugdíj összege nem haladhatja meg az elhunyt nyugdijának összegét.

A fentiek szennt tehát olvasónk esetében az elhúnyttal 8 éven át közös háztartásban élt nőrokonának nincs özvegyi nyugdíjra igénye, azt csak mint önkéntes juttatást kaphatná. Minthogy ezt már kérvényezte, ki kell várnia az ezirányú döntést.

Dr. B. G.

Kedves Irén!

Szokásainkban, hagyományainkban gyökerezik a mondás, hogy az ember ne teregesse ki mások elé a szennyesét Igaz, ma már inkább átvitt értelemben mondjuk, hiszen szennyesét, ágyneműjét ruházatát az emberek nagy része a mosodában, tisztítóban tisztíttatja, tehát bizony „mások elé teregeti". Testi fehérneműjét azonban — tekintettel korszerű mosószereinkre, a fehérnemű könnyen kezelhetőségére —- szereti egyedül rendben tartani az ember. Csak a tehetetlen, a beteg szorul ebben mások segítségére. Miről van szó? Kombinéról, melltartóról, bugyiról, harisnyanadrágról, zokniról s — a férfialsókról.

Miért e hosszú bevezető? Nos, azért mert nem hinném hogy a női egyenjogúság jelképe, ha egy nő férjével mosatja összes, az előzőekben felsorolt testi holmiját Ellenvetésként azt mondhatja, hogy prűd, álszent nézet ez, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb férfi viszont még természetesnek tartja, hogy a felesége tartsa rendben az ő hasonló jellegű alsóneműjét, s hogy különben is, ott a mosógép, aki éppen „soros", „szolgálatos" a mosógépnél, annak a dolga a család fehérneműjének mosása ...

A mindennapos szennyeződést valóban a mosógépre bízhatja az ember, de azért mégis elgondolkoztató, hogy a biológiai eredetű szennyeződések, a kipárolgás nyomainak eltüntetését mindenkor arra az emberre bízzuk-e — akár férjről, akár feleségről van szó —, akinek a szemében szeretnénk mindig vonzók, kívánatosak lenni.

Ritkán beszélünk e valóban csak „benső", intim dolgokról, de azt hiszem, gondolkodni azért nem árt fölötte, s néha-néha nem árt tapintatosan a családtagokra is odafigyelni: nem zavarja-e őket pl. a csámcsogás, a horkolás, az izzadt lábszag, elnyúzott pongyolánk, régi hálóingünk, havonta egyszer erősebb testszagunk, ill. ennek látható jelei?

Ha nem gyengíti, hanem erősíti az intimitást rendben van: de ez akkor is két ember dolga. Nem munkatársnők elé való dicsekvésnek, sem a váratlanul betoppanó vendégek számára szemléltetésnek, mondván — ejnye, reggel széthagytam ezt-azt szólok a férjemnek, kapkodja össze, a tisztántartása úgyis az ő gondja.

Persze, a férfiak zoknijára ugyanez vonatkozik, az alsójukról — amelynek mosása a házasság vállalásának vagy visszautasításának a szállóigéje lett: „azért menjek férjhez, hogy mossam valakinek a piszkos gatyáját ... ?" — szintén, érdemes megjegyezni, hogy a műszálas alsóneműt naponta válthatja és moshatja sajátkezűleg a férfi férjkorában is, a pamutszálast heti adagokban gyűjtve szintén ő mosógépben mosathatja, ha csak a feleség nem eme inkriminált ruhadarab segítségével véli ellenőrizhetőnek, hű volt-e hozzá, avagy hűtlen a férje.

Furcsa fetisizmus lenne mindkét fél esetében külön vonzó vagy ellenőrző szereppel felruházni ezeket az intim ruhadarabokat Törődjön tehát ki-ki a sajátjával, s ne teregesse nemhogy idegenek, még legjobban szeretett társa elé sem, ha nem muszáj.

(nőn