Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-02 / 45. szám

BARABÁS TIBOR V Rákóczi hadnagya — No. akkor jöjjön velem, Gáspár. Átme­gyünk a városon, le az erdei táborba. Borne­­misszáékhoz... Ha már a hadi élettől meg kellett válnom, hadd Ízleljek valamit közöt­tük... Közel a városkapuhoz, Hufnagel Antal ko­­vácsmühelyében éjjel-nappal folyt a kovács­munka. Kora este volt, szürkült... Rákóczi a jó szekretáriussal belépett a műhelybe. Éppen öntöttek. Formába ömlött a megolvasztott anyag, hogy kihűtve ágyúcsönek szolgáljon a szepességi pattantyúsoknak, a kassai*, selme­­ci* ágyúsoknak. A műhely másik végében karabélycsöveket, közelében, zsákmányolt szuronyok mintájára szúró-ölő szerszámokat gyártottak. Szórádi, az első legény, aki az öntést vezette, vizes kendőt kötött a szája elé, s így védekezett a gáz ellen, amely annyi vasöntő tüdejét rontotta meg — s így nem is láthatta az izzó anyag gőzén, füstjén át a küszöbön álló fejedelmet. Egy szeplős inas vasfogóval sietett ki az ajtón, látta, hogy áll ott valaki, de szólni sem mert. amikor meglátta az idegen ékköves kardját. A fejedelem csak állt, nézett, és gondolatokkal tele visszafordult. Ha ezt a földműves népet megtanítjuk a mester­ségre. ha só- és vámházak szolgálata helyett iparra nevelődnek az ifjak, nem lehet majd meghajlítani a magyarság nyakát. Nehéz lesz újból vasigába szorítani. Igaza van a cárnak, Péternek, hajót, ágyút és lőszert szerezni, váro­sokat építeni a városiak ellen, erődöket a várakkal szemben. A műhelytől útnak indul­va, erről beszélt Rákóczi Beniczkynek. Ha már az életét számba veszi, a gondolatait is tudja Beniczky Gáspár. Az erdei tábor elején a kapuőrség strázsamestere riadót akart fúvatni, amikor megismerte az egy ember kíséretében közelgő nagyságos fejedelmet, de Rákóczi le­intette. Hadd pihenjen az őrség, s hadd mo­zogjon egyet ő is is méltóságának korlátja nélkül. Az a tábor, amelyet Rákóczi meglátogatott, már nem az 1703-as vagy 1704-es évek ron­gyos, szedett-vedett fegyverzetű, szittyalelkü haditábora. A fejedelmi gondoskodás ebben az egy esztendőben 40 000 kurucnak adatott jó ruhát a rongyos, jó csizmát a roggyant és foldozott helyébe. S ami a legényeknek a legfőbb, a jó fegyver, az is az oldalukon vagy gúlában volt. A jól táplált lovakat lengyel földről vásárolták. De mennél nagyobb volt a had. annál inkább függött a tanult vezetőktől. Azok pedig Ausztriában tanulták a hadat vezetni. Egytől egyig főrangúak voltak, és gyűlölték a kiváltságaikat fenyegető fejedelmi ígéreteket. Legtöbbje megvetette és lenézte a pómépet. Áldozat, vér, bátorság, emberség az ilyenek szemében nem volt belépő a hazai közösségbe. Ingadoztak győzelem és ingadoz­tak vereség esetén. A táborokban pedig az esti tüzek mellett egy egri diák nótáját pengették, dúdolták. Nem is titokban ... Amint a fejede­lem Beniczkyvel a táborba lépett, és leintette az őrséget, egy nagy fűzfa mögül maga is meghallhatta két-három rigmusát Jól látod tiszteket mostan az országban, Kiket nem tisztségben, de inkább rabság­ban Tartani kellették, s jártatni az vasban. De ők mostan vannak fényes uraságban. Vége vagyon bocsi szegény legényeknek. De vagyon világa a sok prémeseknek. És mégis, ennyi vád és keserűség nem fordította el a népet az országtól, szitkozódva, (nűi8j átkozódva is odaadta a vérét, mindenét. Kitö­rő haragja is sisteregve ömlött be a harci elszántságba, s amit a kuruc legény nem vehetett meg a prémeseken, megvette azt sok­szorosan a labancon. A tábori élet igazi képeit nem festheti le teljes mozgalmasságában senki sem. Az a puskatisztogató legény, aki mordá­­lyának tisztogatásával akaija pótolni a bécsi puskaművesek új fortélyait, magában dúdol­­gat. Ott egy sátor előtt kockajáték folyik. Az egymással évődő vidám cimborák a földre guggolva lesik, mire fordul a cinpohár alatt a kocka: hatra vagy vakra. Egy szökött deáknak üdvözletei diktál az írástudatlan vitéz, maga elé bámul, biztos a szeretője képe van előtte olyan tisztán, olyan valóságosan. S ugyanígy néz és idézgeti majd maga elé a lány a legénye arcát, amikor a plébános úr az írástudók kántáló hangján felolvassa majd neki az üze­netet. Ö. te ritkán forduló valóságos posta, hány szerelmes várakozás kísért, hány írástu­datlan bánata. Ti mentetek segítségükre sze­relmesek fogadatlan postásai; madarak, csilla­gok ... A tábor szélén nyílt tűzön patkót formál egy katonakovács. A beszáguldott mérföldek meg­eszik a patkót, patkó nélkül pedig lesántul, sebesedik és elhull a legjobb ló is... Becsült ember a patkolókovács . .. Ott egy tábortűznél szalonnát pirítanak, a láng kékes fénnyel tán­col a nyárs végére tűzött szalonnadarabon, a zsír rácsöppen a száraz cipóra, és a legénynek eszébe jut egy régi. karácsonyi disznóölés, amikor először állt a pörzsölésnél. a sziporká­zó, égő szalmaköteg mellett. . . Minden az otthonukra, az anyára, a lányra emlékezteti őket... Ki tudja, mikor látják őket. ki tudja, látják-e még őket? Énekelnek, dalolnak a szalonnasütők is. Szomorúak a kuruc dalok. Mindig panaszosak, mindig búcsúzkodók ... — Szép ez a dal... szívfájdító — szól Rákóczi a hallgatag Beniczkyhez. Beniczky is az otthonára gondol, és velük érez: — Szívfájdító? Hogyne lenne az, nagyságos uram. Ott termett, ahol a halál mindennapos; a harcokon, a kockázatos portyákon, a keser­ves téli pihenőkön . .. Megterem a dal, azután viszi a szél, mint a virágmagot! így ment át a széles táboron Rákóczi Ferenc Beniczky Gáspárral, átvetett nagy köpenye elé rejtve a kardját. Mindenre gondja volt. Meg­látta a köteleken szárított fosztó, rongyolódó gatyát, a sátrak elé rakott töredezett-repede­zett ócska fanyergeket, a foltért kiáltó viseltes csizmákat. így értek a táborszéli tisztásra. A fejedelem megállt egy nagy fa törzse mögött. Hallgatta a legények durva tréfáit, ámbár igazi érzéseket sosem sértettek ... Fekete Mihály évődött ott Bornemisszával: — Baj van. komám. Nagy baj... Starhem­­berg után többre már mi sem vihetjük... — Hát a császár? Az még szabad, az még hátravan — tréfált vissza Bornemissza. — Igaz, az még szabadlábon van. De az meg nem jön ki Bécs városából! — Nem-e? Akkor elmegyünk érte. Bezerédi is betört már Stájerba, Bottyán úr Bécs alá, Ocskay Morvát lakoltatja, mi meg egy szép napon a Burgban kopogtatunk. Fekete Miska tovább viszi a tréfát: — A nagy kaput én töröm be .. . (folytatjuk) *KoSice. *Banská Stiavnica Harmadízben nyújtjuk át évkönyvünket olvasóinknak. Örömmel tesszük, mert ide­jében kerülhet a jövő évi kalendárium min-Családtervezés (Népszaporulat a világ különböző részein) Nagy siker volt (A Mephisto karriertörténete filmen) Mégis vonz a telihold? (és egyéb érdekességek) Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (Versek, játékok gyerekeknek a Kuckó különkiadása) Lélektani tesztek (Egészségről, gyengédségről, sikerről) Öltözik a család (Milyen lesz 1983 divatja?) A kötöttre szavazunk! (Bemutató a Barátnő modelljeiből Mit ajánl Olvasóinknak a Móda, a Dievéa és a Dorka) A szépségápolás egyszeregye (Hajápolás, a bőrápolás és a kikészítés alapjai) * Munka vagy szórakozás? (Horgolt, kivarrt, rátétes kézimunka a la­kásban) A Nő szakácskönyve (Előételek, gyorsvacsorák, levesek, otthoni ízek félkész ételből, ünnepi asztalunkra, vendégváró falatok) Befőttkóstoló Mindez és még sok egyéb a Nő 1983-as évkönyvében. Megvásárolhatja a hírlapárusnál, kérje a postai kézbesítő­nél! Ára 20,— Kös. Lepje meg vele csa­ládtagjait, barátait, külföldi rokonait! den olvasó család asztalára — és bizakod­va, hogy tartalma ezúttal is elnyeri tetszé­süket és egész évben kedvenc-hasznos olvasmányaik közt tartják számon. ÉVFORDULÓK A rendelkezésünkre álló százhatvan ol­dalba igyekeztünk belesűriteni olvasóink kéréseit, kívánságát s egyúttal felvenni a versenyt tartalmi gazdaságban-sokrétű­­ségben, felvenni a versenyt népszerűség­ben a hasonló jellegű, de nagyobb terjedel­mű kalendáriumokkal, évkönyvekkel. Hogy ez mennyire sikerült — olvasóink ítélik meg, ha kézikönyvünket végigolvas­sák. A kézikönyv kalendáriuma az évfordulók, a naptár mellett tizenkét híres-neves ha­zánkfia szülőházát, emléktábláját is bemu­tatja. Emberek, otthonod haza (Sikeres országjáró sorozatunkat idézi a módszer, újrajárjuk az olvasóink lakta járá­sokat, közöljük a nők foglalkoztatottságá­nak, képzettségének, az óvodai-iskolai há­lózatnak az adatait. Meg-megállva, elgon­dolkoztatva a szövetkezeti elnök eredmé­nyei, a természetvédelem helyzete, a sza­bad idejét közéleti munkára fordító asz­­szony portréja, hazánk legkeletibb csücske egészségügyi-szociális fejlődésének képe­­felett, önismeretre, igényességre, társadal­mi elkötelezettségre biztatva a februári győzelem 35. évfordulóján.) Elbeszélések, novellák Keresztrejtvénybe rejtett anekdoták Biológiai órák (Életritmusunk, lelkiállapotunk) Négyszemközt az öregedéssel (... avagy: Ki mint veti ágyát...) 1902. november 1-én született Nordhal Grieg norvég költő és drámaíró, aki a nácik elleni harcban esett el mint piló­ta. 1957. november 3-án, 25 évvel eze­lőtt lőtték föl a Szovjetunióban az első műholdat Lajka kutyával a fedélzetén. Ötven éve. 1932. november 4-én tört ki a Rosice—Oslavany körzetben a dol­gozók kéthetes sztrájkja. 60 éve. 1922. november 5-én kezdődött a Kommunista Intemacionálé IV. kongresszusa. SZÍNHÁZ A MLATESZ műsora november 3.: Deáki (Diakovce) — A peles­­kei nótárius (19.00) november 4.: Vásárát (Trhové Myto) — A peleskei nótárius (19.00) november 5.: Párkány (Stúrovo) — A peles­kei nótárius (19.30) november 6.: Ipolyszakállas (Ip. Sokolec) — A peleskei nótárius (49.00) november 7.: Ipolynyék (Vinica) — A peles­kei nótárius (19.00) november 10.: Zselíz (Zeliezovce) — Homo­kon épülő ház (19.00)

Next

/
Thumbnails
Contents