Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-26 / 44. szám
Hamburgi jegyzetek Neonfények árnyékában Minden évben, főleg a szabadságok ideje után, amikor a világjáró üdülők és turisták hazatérőben vannak, egyes családok megfogyatkozva zárják a nyarat. Nagyobbára a tapasztalatlan fiatalok esnek a nyugati jólétről, gyors és csodálatos meggazdagodásról, azonnali szárnyaló karrierekről szándékosan terjesztett hazugságok és koholmányok csapdájába. A „Szabad Európa" és más, az amerikai kémszervezetek szolgálatában álló szocialista ellenes diverziós rádiók szinte egymással versenyre kelve zengik az ún. indusztriális társadalom előnyeit, amelyben majdhogynem sült galambok repülnek az ember szájába. A közelmúltban egyheti szolgálati utam alkalmával a Német Szövetségi Köztársaságban belekóstoltam ebbe a „földi paradicsomba". Persze, az első látásra — az áruházak kirakatait, a tarkán viliódzó neonreklámokat szemlélve — minden nagyon szépnek, pompásnak, sőt elragadónak tűnik. A kínálat bőséges, de ha az ember egy kicsit jobban körülnéz — például a hamburgi Kaufhof nagyáruházban —, egyszeriben észreveszi, hogy feltűnően kevés a vásárló. Talán ez indítja el a gondolatsort — kérdőjelekkel: itt, mondjuk, a fiatal házasok nem igyekeznek mielőbb berendezkedni, feltölteni a kelengyét, ruhatárukat? és így tovább. Dehogynem igyekeznek! Csakhogy a lakosság túlnyomó többségének az igyekezettől a megvalósításig, a vágyaktól a beteljesedésig borzasztóan hosszú az út... Míg nálunk a fiatalok és a fiatalabbak csak hallomásból tudják, hogy a mi i ^ f„ I ve ZuÁr unt Du (tck í fflhíkk I • A (nő 8?